Van egy hely itthon [pontosabban Itthon], ami nagyon régóta arra vár, hogy felfedezzem, mégsem jutottam el soha - még autóval sem - oda. Ennyi idősen kezdett már kínossá válni, hogy sosem jártam még a Mátrában. Nagy szerencsémre azonban van olyan barátom, aki intézkedik ilyen esetben
Így múlt szombaton végre megvolt az első látogatás. A Paradicsomban.
Úgy gondolom, igazából felesleges állandóan külföldre utazgatni. Ebbe a kis országba is pakolt a Jóisten minden létező szépségből annyit, hogy ne lehessen könnyen felfedezni és megunni az összeset. A Mátra is ilyen hely, úgyhogy komoly várakozással vágtam a centit. És lestem az időkép előrejelzését, mert persze azért minden napra jutott egy jó kis vihar odáig [és azóta is].
Azon a bizonyos szombaton azonban egyetlen csepp sem esett. Legalábbis ott, ahol mi jártunk. Az első néhány órában aggódtam kicsit, de csakazértis a hálós dzsekiben, bélés és esőruha nélkül ültem fel a motorra [persze mindkettő a dobozban lapult, ökör vagyok, nem hülye ].
Aztán menet közben elbeszélgettem a Jóistennel, és megegyeztem vele, hogy ma nem eshet. Ő pedig bele is ment, így egyszerűen tökéletes motoros időnk lett, halvány, fátyolos napsütés, de azért elég meleg, hogy az erdőben se fázzunk - és egyetlen árva csepp eső sem. Kaptunk tőle egy láthatatlan búrát, lefogadom.
Jártunk Szirákon, megnéztük a kastélyparkot - láttunk egy olyan akácot, ami az élet szimbóluma lehetne. Mindenhol csupa göcsört, rákos daganat, minden elképzelhető nehézség, amivel egy fának csak szembe lehet néznie - és mégis elképesztő életerő, vad zöld burjánzás, erős és egészséges lombkorona. Fejedelmi jelenség.
Meglátogattuk Hollókövet és nem véletlen a ragozás, mert aki azt a bazinagy madárszobrot meg azt a sziklát odatette, komoly kétségeim vannak a józan eszét illetően.
Következett Pásztó - a Főtér Bisztró elképesztő, hangulatos, a takarmány hibátlan, a kiszolgálás első osztályú. Mindenképpen ajánlott, ha valaki arra jár!
Csatolás megtekintése 16661
Innen jött az igazi motoros csemege, Mátraszentimrén keresztül a Kékestetőig kanyargás. Azt kell mondjam azonban, hogy a vonalvezetés gyönyörű, az útminőség viszont botrány, tankkal esetleg járható, a transalp nagynehezen elboldogult rajta, de erős túlkapás útnak nevezni.
Sajnos
Párszor komolyan elgondolkodtam, hogy ezzel most itt mi a terv. A Transalp is ütötte-verte a gerincem, de a kanyarokban legalább szépen az íven maradt - viszont el se tudom képzelni, egyik-másik kanyarban meddig pattogtam volna el akár csak egy sima túramotorral is.
Sajnos fotóból kevés van, inkább a motorozásra koncentráltam és videók készültek menet közben, így ezt nehezebb megmutatnom, de szerintem én vagyok az egyetlen magyarországon, aki most járt ott először, szóval ez csak nekem újdonság, gondolom.
A Kékesen meglátogattuk a motoros emlékhelyet - megrendítő szembesülni a méretével. Az külön komolyan megérintett, hogy Drapál Jánosnak kopjafája van itt.
Csatolás megtekintése 16664
Sajnos a kékesen lent ácsolt kilátóteraszról csak az erdő látszik mostanra, úgy benőtt mindent, hogy valószínűleg csak a toronyból lehetne igazi panorámát látni, de azt mi kihagytuk.
Felfelé menet az utolsó két kilométeren ráadásul megpróbált megölni egy kamikaze - bár inkább azt gondolom, valaki paintballal akarta kilőni a szemem, és meg kell hagyni, elég pontosan célzott, milliméter pontosan a jobb szemem előtt kenődött szét az anyag a plexin, így az addig csodálatos higanymozgással abszolvált szerpentinkanyarok a végére szögletes balfaszkodássá silányultak [mivel a térlátásom erős kihívásokkal küzdött].
Csatolás megtekintése 16662
A Kékes után irány Parád, onnan Sirok. Utóbbi helyen a várnál megálltunk, de megrettentünk [moi] a ránk váró mászástól, így csak egy ilyen kis távoli dokumenttel tudok szolgálni:
Csatolás megtekintése 16663
Sirok után már hazafelé falták a métereket a lovak, a naplementével szemben Kisnánán és Gyöngyösön keresztül Gödöllőn át [ahol egy rövid látogatást tettünk az egyetemen is], hogy végül megérdemelt pihenésre térjenek egy Igazán Tökéletes Nap végén.
Így múlt szombaton végre megvolt az első látogatás. A Paradicsomban.
Úgy gondolom, igazából felesleges állandóan külföldre utazgatni. Ebbe a kis országba is pakolt a Jóisten minden létező szépségből annyit, hogy ne lehessen könnyen felfedezni és megunni az összeset. A Mátra is ilyen hely, úgyhogy komoly várakozással vágtam a centit. És lestem az időkép előrejelzését, mert persze azért minden napra jutott egy jó kis vihar odáig [és azóta is].
Azon a bizonyos szombaton azonban egyetlen csepp sem esett. Legalábbis ott, ahol mi jártunk. Az első néhány órában aggódtam kicsit, de csakazértis a hálós dzsekiben, bélés és esőruha nélkül ültem fel a motorra [persze mindkettő a dobozban lapult, ökör vagyok, nem hülye ].
Aztán menet közben elbeszélgettem a Jóistennel, és megegyeztem vele, hogy ma nem eshet. Ő pedig bele is ment, így egyszerűen tökéletes motoros időnk lett, halvány, fátyolos napsütés, de azért elég meleg, hogy az erdőben se fázzunk - és egyetlen árva csepp eső sem. Kaptunk tőle egy láthatatlan búrát, lefogadom.
Jártunk Szirákon, megnéztük a kastélyparkot - láttunk egy olyan akácot, ami az élet szimbóluma lehetne. Mindenhol csupa göcsört, rákos daganat, minden elképzelhető nehézség, amivel egy fának csak szembe lehet néznie - és mégis elképesztő életerő, vad zöld burjánzás, erős és egészséges lombkorona. Fejedelmi jelenség.
Meglátogattuk Hollókövet és nem véletlen a ragozás, mert aki azt a bazinagy madárszobrot meg azt a sziklát odatette, komoly kétségeim vannak a józan eszét illetően.
Következett Pásztó - a Főtér Bisztró elképesztő, hangulatos, a takarmány hibátlan, a kiszolgálás első osztályú. Mindenképpen ajánlott, ha valaki arra jár!
Csatolás megtekintése 16661
Innen jött az igazi motoros csemege, Mátraszentimrén keresztül a Kékestetőig kanyargás. Azt kell mondjam azonban, hogy a vonalvezetés gyönyörű, az útminőség viszont botrány, tankkal esetleg járható, a transalp nagynehezen elboldogult rajta, de erős túlkapás útnak nevezni.
Sajnos
Párszor komolyan elgondolkodtam, hogy ezzel most itt mi a terv. A Transalp is ütötte-verte a gerincem, de a kanyarokban legalább szépen az íven maradt - viszont el se tudom képzelni, egyik-másik kanyarban meddig pattogtam volna el akár csak egy sima túramotorral is.
Sajnos fotóból kevés van, inkább a motorozásra koncentráltam és videók készültek menet közben, így ezt nehezebb megmutatnom, de szerintem én vagyok az egyetlen magyarországon, aki most járt ott először, szóval ez csak nekem újdonság, gondolom.
A Kékesen meglátogattuk a motoros emlékhelyet - megrendítő szembesülni a méretével. Az külön komolyan megérintett, hogy Drapál Jánosnak kopjafája van itt.
Csatolás megtekintése 16664
Sajnos a kékesen lent ácsolt kilátóteraszról csak az erdő látszik mostanra, úgy benőtt mindent, hogy valószínűleg csak a toronyból lehetne igazi panorámát látni, de azt mi kihagytuk.
Felfelé menet az utolsó két kilométeren ráadásul megpróbált megölni egy kamikaze - bár inkább azt gondolom, valaki paintballal akarta kilőni a szemem, és meg kell hagyni, elég pontosan célzott, milliméter pontosan a jobb szemem előtt kenődött szét az anyag a plexin, így az addig csodálatos higanymozgással abszolvált szerpentinkanyarok a végére szögletes balfaszkodássá silányultak [mivel a térlátásom erős kihívásokkal küzdött].
Csatolás megtekintése 16662
A Kékes után irány Parád, onnan Sirok. Utóbbi helyen a várnál megálltunk, de megrettentünk [moi] a ránk váró mászástól, így csak egy ilyen kis távoli dokumenttel tudok szolgálni:
Csatolás megtekintése 16663
Sirok után már hazafelé falták a métereket a lovak, a naplementével szemben Kisnánán és Gyöngyösön keresztül Gödöllőn át [ahol egy rövid látogatást tettünk az egyetemen is], hogy végül megérdemelt pihenésre térjenek egy Igazán Tökéletes Nap végén.