... másodszor már nem is tiltakoztam, csak hagytam, hogy megtörténjenek a dolgok. Nem mondom, hogy jó volt, elsőre állítólag sosem jó, másodszorra meg már kezdi megszokni az ember. Az biztos, hogy örök emlék marad.
Az elsőről azért nem készült kép, mert még ellenálltam, és próbáltam megtartani a motort 45 fokos szögben egy sóderes, emelkedőn, ahonnan balra kellett volna kanyarodnom, ha nem jön hirtelen egy kocsi jobbról, és fékezés közben bele nem döccenek egy 5 cm mély csatornafedélbe.
Reménykedtem, hogy onnan még van visszaút, vagy hogy a férjem odajön, és segít egyenesbe állítani. Ő úgy látta, hogy megbirkózom vele, aztán amikor feladtam és szépen lefektettem a bal oldalára, az étterem vendégei jöttek segíteni és ők állították fel.
Másodszorra a jobb oldalára tettem le. Akkor már nem ellenkeztem, amikor éreztem, hogy a gravitáció úgyis erősebb, szépen leszálltam, és lőttem néhány képet. Ez egyébként már egy másik étterem előtt volt kb. 20 kilométerrel később. Itt azok a motorosok is megcsodálhatták a technikámat, akik az előzőről lemaradtak.
A többieknek pedig álljon itt néma mementóként ez a kép. Hihetetlen, hogy milyen rossz fekve látni egy motort, még akkor is, ha tudom, hogy senki nem sérült meg, és mindenki nagyon jól szórakozott, aki látta, és valószínűleg még fognak is pár évig, akárhányszor eszükbe jutok.
Az elsőről azért nem készült kép, mert még ellenálltam, és próbáltam megtartani a motort 45 fokos szögben egy sóderes, emelkedőn, ahonnan balra kellett volna kanyarodnom, ha nem jön hirtelen egy kocsi jobbról, és fékezés közben bele nem döccenek egy 5 cm mély csatornafedélbe.
Reménykedtem, hogy onnan még van visszaút, vagy hogy a férjem odajön, és segít egyenesbe állítani. Ő úgy látta, hogy megbirkózom vele, aztán amikor feladtam és szépen lefektettem a bal oldalára, az étterem vendégei jöttek segíteni és ők állították fel.
Másodszorra a jobb oldalára tettem le. Akkor már nem ellenkeztem, amikor éreztem, hogy a gravitáció úgyis erősebb, szépen leszálltam, és lőttem néhány képet. Ez egyébként már egy másik étterem előtt volt kb. 20 kilométerrel később. Itt azok a motorosok is megcsodálhatták a technikámat, akik az előzőről lemaradtak.
A többieknek pedig álljon itt néma mementóként ez a kép. Hihetetlen, hogy milyen rossz fekve látni egy motort, még akkor is, ha tudom, hogy senki nem sérült meg, és mindenki nagyon jól szórakozott, aki látta, és valószínűleg még fognak is pár évig, akárhányszor eszükbe jutok.