A napokban láttam az emelkedős kérdést a facebookon, meg Mina hozzászólását, meg a lány felháborodását, és egy kicsit elgondolkodtam....
Előre szeretnék szólni, hogy szeretek mindenkit, senkit nem akarok megbántani, de van egy fura jelenség nőimotoros*-körökben, amit képtelen vagyok felfogni.
*pasikkal is előfordul.
Mégpedig az, hogy vesznek egy nagy, dögös, vagány sok kilós motort, amit szépen tudnak terelgetni az úton, de lassú haladásnál ön- és közveszélyesek vele. Na jó, talán nem veszélyes, de minimum ügyetlenke kicsit.
Nem tudnak lejtőn megállni, elindulni, nem tudnak rendesen parkolni, vagy nem tudnak a parkolóban arrébb állni, ha útban vannak. Ha elborul, nem tudják felállítani.
Csak én gondolom úgy, hogy akkora motort vegyek, amekkorával minden helyzetben elbírok?
Valamelyik évben a csamos tréning végére értem oda, vártuk a csapatot, hogy kijöjjön és persze - nők lévén - össze-vissza álltunk meg a hatalmas parkolóban. Aztán jött az a rész, hogy rendeződjünk sorba, és az egyik lány azt mondta: "Én nem tudok oda beállni, de mindjárt jön a pasim, majd ő segít". Nekem ez egy kicsit fura: önálló, erős motoros nők vagyunk, csak épp a pasi nélkül nem tudunk 5 centivel arrébb menni?
Én anno pont ezért (is) cseréltem le a kawasakit, mert azt éreztem, hogy ha fel kell menni egy padkán, arrébb kell tolni, vagy csak 10 km/h sebességgel kell araszolni a sorok között, akkor a rossz súlyelosztása miatt ő irányít, nem én. Gyakran járok lejtős utakon, gyakran parkolok padkákon, és valahogy fontosnak tartottam, hogy mindig biztonságosan tudjam mozgatni. Azóta sokszor láttam nagymotorosokon, hogy enyhe elnéző mosollyal néznek rá a drz-re: "jaaaa, csak 400 ccm? Jaaaa, csak 110 az utazója?" Igen, de cserébe soha nem akadt még problémám, ha arrébb kellett tenni, és egy mozdulattal felállítom, ha elborulna, nem állok fölötte kétségbeesetten, hogy hol egy pasi. (Ráadásul annyira firnyákos, hogy városon belül simán otthagyom a sportmotorosokat is, de ez most más tészta.)
Nem mondom, hogy mindenkinek kismotorral kell járnia. Abban viszont hiszek, hogy vagy akkora motort vegyünk, amit elbírunk, vagy járjunk el tréningezni és gyúrni, hogy ha kell, gond nélkül kezeljük a vasunkat minden helyzetben.
Előre szeretnék szólni, hogy szeretek mindenkit, senkit nem akarok megbántani, de van egy fura jelenség nőimotoros*-körökben, amit képtelen vagyok felfogni.
*pasikkal is előfordul.
Mégpedig az, hogy vesznek egy nagy, dögös, vagány sok kilós motort, amit szépen tudnak terelgetni az úton, de lassú haladásnál ön- és közveszélyesek vele. Na jó, talán nem veszélyes, de minimum ügyetlenke kicsit.
Nem tudnak lejtőn megállni, elindulni, nem tudnak rendesen parkolni, vagy nem tudnak a parkolóban arrébb állni, ha útban vannak. Ha elborul, nem tudják felállítani.
Csak én gondolom úgy, hogy akkora motort vegyek, amekkorával minden helyzetben elbírok?
Valamelyik évben a csamos tréning végére értem oda, vártuk a csapatot, hogy kijöjjön és persze - nők lévén - össze-vissza álltunk meg a hatalmas parkolóban. Aztán jött az a rész, hogy rendeződjünk sorba, és az egyik lány azt mondta: "Én nem tudok oda beállni, de mindjárt jön a pasim, majd ő segít". Nekem ez egy kicsit fura: önálló, erős motoros nők vagyunk, csak épp a pasi nélkül nem tudunk 5 centivel arrébb menni?
Én anno pont ezért (is) cseréltem le a kawasakit, mert azt éreztem, hogy ha fel kell menni egy padkán, arrébb kell tolni, vagy csak 10 km/h sebességgel kell araszolni a sorok között, akkor a rossz súlyelosztása miatt ő irányít, nem én. Gyakran járok lejtős utakon, gyakran parkolok padkákon, és valahogy fontosnak tartottam, hogy mindig biztonságosan tudjam mozgatni. Azóta sokszor láttam nagymotorosokon, hogy enyhe elnéző mosollyal néznek rá a drz-re: "jaaaa, csak 400 ccm? Jaaaa, csak 110 az utazója?" Igen, de cserébe soha nem akadt még problémám, ha arrébb kellett tenni, és egy mozdulattal felállítom, ha elborulna, nem állok fölötte kétségbeesetten, hogy hol egy pasi. (Ráadásul annyira firnyákos, hogy városon belül simán otthagyom a sportmotorosokat is, de ez most más tészta.)
Nem mondom, hogy mindenkinek kismotorral kell járnia. Abban viszont hiszek, hogy vagy akkora motort vegyünk, amit elbírunk, vagy járjunk el tréningezni és gyúrni, hogy ha kell, gond nélkül kezeljük a vasunkat minden helyzetben.
