Vasárnap este megtartottuk idei első bográcsolásunkat, ami eredetileg valami beltéri hússütésdinek indult. Gyakorlatilag a társaság nagy része nálunk akarta megnézni a F1-et, de mivel a péntek-szombat kombó általában melós a többieknek is, végül is mindenki otthon nézte félkábán a tévét, aztán csak délután tápászkodtak felénk. Ezek a fényes, hangos melók már csak ilyenek, meló rendszerint hétvégén, ahol más szórakozik . Részemről a lepunnyadt állapotot az tetézte, hogy a kétnapi hajtós téma kezdetekor kifordult a bokám, ezért a vendégekhez intézett "érezd magad otthon" kifejezés nálam azonos értelmet nyert a "szolgáld ki magad" kifejezéssel. A nem titkoltan fehérmájú és ezen jókat szórakozó haverokon kívül sikerült becserkészni a Nyitu nevű kétkerekűt, aki hozott magával egy nőnemű kétkerekűt is. Söndör sikeresen benavigálta őket a telek lejtős végébe, ahol motorral a csajszi majdnem dobott egy hátast amikor közölték vele hogy itt kéne megállni, úgyhogy a parkolást máshogy oldottuk meg - betámasztottuk a sóderbe a vasát. 
A társaság rögtön egy párrá próbálta nyilvánítani őket, mivel a jány egy kissé szolídban nyomta és láthatóan megrettent a kertben uralkodó állapotoktól ezért másfél- két méternél sosem került távolabb Nyitutól. A kuplerájt tetézendő, előző héten feltúrtam az egész placcot a lomok után, hogy az érkezendő konténerbe összeszedjem a kacatokat, ami az előttem lévő exasszonypajtinak 12 év alatt nem jutott eszébe... No a csaj végül elmenekült egy koncertre hivatkozva, meg se várta a bogrács végét, aztán maradt a nagypofájú társaságunk, hogy szórakoztassuk tovább a szomszédokat. Úgy 10 körül már sikerült is megfőnie a kajának, sikerült magát mindenkinek degeszre tömnie. Gyuszi megint jót alkotott, ő a társaság kajafelelőse és ráadásul még élvezi is, ezért megtartjuk! Nyitu jó vendég módjára megdicsérte a kaját (és egy büdös szót sem szólt a kupiról , majd elmentünk desszertként dinnyésvodkás nyálat csurgatni a motorjára... Ritkán látok ilyet, Nyitu hordja a neonzöld mellényt. Nekem egy kukásnarancs dzsekim van ami úgy felfúvódik mint a michelin baba. Ha azt felveszem nincs gond, hogy ne vegyenek észre... Igaz már megszóltak érte, hogy mennyire randa, de más divatmajomsága és a részemről nyújtott antiesztétikus élmény kevésbé zavar, mintha figyelmetlenségből próbálnak megölni útközben.
A hétfő még szebben folytatódott, Deske beállított a Fazerrel. Nem titkolt szemtelenséggel kérdeztem meg tőle, hogy ezt nekem hoztad, ugye? Ezek után vigyorogva hozzám vágta a kulcsot, nekem meg azonnal megjavult a lábam és a mochoz visszafelé a bukóval már ügetve érkeztem. Először mentem vele egy kiskört, aztán egy nagyobbacskát, aztán egy még nagyobbat. Naaaagyon fincsi kis jóindulatú vasacska, és megy, mint a hülye. Deske végül már az óráját nézegette és nagyon menni akart, úgyhogy némi duzzogás árán visszakapta a kulcsot. Kedden elhozta a fia 50 ccm-s kishondáját amivel a kölök versenyez, mert a karbi eldugult valahol. Persze ezt is ki kell próbálni javítás után, ment a majom a köszörűkövön filling, meg a hangosan egymáson röhögés. A kisvasat elneveztük gyorsan Szpidigonzáleznek.
Ime Gyuszi szpidigonzáleszezés közben (bocs, csak a mobil volt kéznél):
A társaság rögtön egy párrá próbálta nyilvánítani őket, mivel a jány egy kissé szolídban nyomta és láthatóan megrettent a kertben uralkodó állapotoktól ezért másfél- két méternél sosem került távolabb Nyitutól. A kuplerájt tetézendő, előző héten feltúrtam az egész placcot a lomok után, hogy az érkezendő konténerbe összeszedjem a kacatokat, ami az előttem lévő exasszonypajtinak 12 év alatt nem jutott eszébe... No a csaj végül elmenekült egy koncertre hivatkozva, meg se várta a bogrács végét, aztán maradt a nagypofájú társaságunk, hogy szórakoztassuk tovább a szomszédokat. Úgy 10 körül már sikerült is megfőnie a kajának, sikerült magát mindenkinek degeszre tömnie. Gyuszi megint jót alkotott, ő a társaság kajafelelőse és ráadásul még élvezi is, ezért megtartjuk! Nyitu jó vendég módjára megdicsérte a kaját (és egy büdös szót sem szólt a kupiról , majd elmentünk desszertként dinnyésvodkás nyálat csurgatni a motorjára... Ritkán látok ilyet, Nyitu hordja a neonzöld mellényt. Nekem egy kukásnarancs dzsekim van ami úgy felfúvódik mint a michelin baba. Ha azt felveszem nincs gond, hogy ne vegyenek észre... Igaz már megszóltak érte, hogy mennyire randa, de más divatmajomsága és a részemről nyújtott antiesztétikus élmény kevésbé zavar, mintha figyelmetlenségből próbálnak megölni útközben. A hétfő még szebben folytatódott, Deske beállított a Fazerrel. Nem titkolt szemtelenséggel kérdeztem meg tőle, hogy ezt nekem hoztad, ugye? Ezek után vigyorogva hozzám vágta a kulcsot, nekem meg azonnal megjavult a lábam és a mochoz visszafelé a bukóval már ügetve érkeztem. Először mentem vele egy kiskört, aztán egy nagyobbacskát, aztán egy még nagyobbat. Naaaagyon fincsi kis jóindulatú vasacska, és megy, mint a hülye. Deske végül már az óráját nézegette és nagyon menni akart, úgyhogy némi duzzogás árán visszakapta a kulcsot. Kedden elhozta a fia 50 ccm-s kishondáját amivel a kölök versenyez, mert a karbi eldugult valahol. Persze ezt is ki kell próbálni javítás után, ment a majom a köszörűkövön filling, meg a hangosan egymáson röhögés.
A kisvasat elneveztük gyorsan Szpidigonzáleznek. Ime Gyuszi szpidigonzáleszezés közben (bocs, csak a mobil volt kéznél):
