44/2017 ArtRelax

Szerintem ezeknél nem az a lényeg, hogy be legyen fejezve, hanem hogy amíg alkotsz kikapcsolsz Ha meg véletlen be is fejezed, esetleg valami olyat kapsz, amit ki is tudsz tenni a faladra, az csak plusz pont

Igen, ez is igaz... De nekem ilyen befejezési kényszerem van, és folyamatosan ott lebeg a fejem felett, hogy van még valami dolgom.

Hát nekem újabban csak ilyen dolgaim vannak, szóval a kényszerem egyre csökken

Tegnap egy motoros baráti társaságban fölmerült, hogy miért építek motorokat, ráadásul pont olyanokat, amiket rajtam kívül senki nem értékel. Szeretek valami hasznosat, használhatót, de legalábbis kézzelfoghatót létrehozni. Alkotni. Nekem ez az élet, ez az én terápiám. Meg hogy legyen illúzióm, hogy én még létezem, vagy hogy lehet valamim. Ilyen korban már az illúzió is elég...

Alkotni jó. Csak az nem érti aki nagyon bállt erre a fogyasztói viselkedésre, hogy mindent meg kell vennie, aztán meg világát nem tudja, hogy hogyan szedje össze a lóvét rá amit venni akar...

... vagy az, aki olyan kétbalkezes, hogy az alkotás csak felidegesíti. Tudom, gyakorlással biztos jobban mennének a dolgaim, de ha csak ideges leszek tőle, akkor semmi affinitásom gyakorolni

Mindenki jó valamiben, legalább egyvalamiben. Ha többen is, akkor egy idő után úgyis el kell döntse, melyiket viszi tovább. Kedves birge, Te is jó vagy valamiben, bár sajnos személyesen még nem találkoztunk, de biztos vagyok benne. Ez nem feltétlenül olyan dolog, amiben más jó. NaNának nagyon mennek az ilyen kreatív dolgok. Mondjuk a 7végén én is színeztem a gyerekekkel, kaptak régebben kétoldalas kirakót, aminek az egyik fele direkt színezős. Elég sokat foglalkoztunk vele, de még nincs kész. Egész ügyesek... Van, aki a konyhában jó. Van, aki nagyon tud bánni az emberekkel, és az is alkotás. Mindenki jó valamiben

Én az írásban meg a dumálásban vagyok jó Csak Mina kommentjére reflektáltam, hogy aki mindent megvesz készen, az nem feltétlenül lusta vagy elkényelmesedett ám...
(Volt néhány kézműves-próbálkozás az életemben, elég kényszermosoly volt a családom arcán az ajándékokat látva...)

Birge, te az írással/dumálással alkotsz, ennyi.

Ha már alkotunk. A gyerekeim imádnak rajzolni, színezni, és egész ügyesek, pláne a kicsi. A nagynak is vannak igen jó dolgai, de csak ha jó napja van. Le fogom fotózni. Rajzolt a pici egy térképet. Rajta van, hol lakunk, hol a város (Kaposvár), hol van Pécs, és hol az állatkert. A távolságok persze nem arányosak, de beszarsz, hogy minden irány PONTOSAN stimmel, még az ÉGTÁJAK SZERINTI TÁJOLÁS is! És az ember ilyenkor eldobja az agyát, hogy még nem töltötte be az 5-öt, HOGYAN???? Meg ugyanakkor persze büszke is

Ja, az is pontosan rajta van, hogy hány falu van a városig!

Ezek szerint sokat jár oda, hogy így tudja.
Régen én is tudtam a metróállomásokat sorban (na jó, az még lehet, hogy ma is menne), meg a vonatállomásokat Alsóörsig meg Földvárig, mert mindig ott nyaraltunk.

Poén: egyszer voltunk velük a pécsi állatkertben!