Hétvégén komoly igénybevételt kapott a TA. Nem mértem le ugyan, de legalább 200 kiló hasznos terhet cipelt a két utassal, két oldaldobozzal és a hátsó dobozzal [a tanktáskát végül itthon hagytam, nem volt rá szükség] - a gyári maximum 180kg. Reméltem, hogy ezt még bírni fogja, mivel egészen Triesztig kellett eljuttatnia minket.
Eredetileg úgy volt, hogy majd váltogatom az autópálya - nem autópálya szakaszokat, de a vége ennek mindig úgyis az, hogy "jaj te jó ég már ennyi az idő?!", szóval - főleg hazafelé - ebből alig 30-40km volt országút, sajnos.
Pénteken tíz után sikerült elindulni, reménykedtem egy korábbi indulásban, de változatos okok miatt nem jött össze. Este 7-8 közti érkezést ígértem a szállásadónak, a kulcs átvétel miatt ezt meg kellett adni előre.
Elsőre Köröshegyig az m7, ott lejöttünk - van a viaduktnál egy geocache, azt mindenképp össze akartam szedni, gondoltam, időnk úgyis van.
Ez mindenképp megérte, lenyűgöző az a híd, akárki akármit mond.
A ládához a hídmesteri telep mellett, a híd pillérei közt kell felmenni, épített út már szinte nincs is - de azért nem kell terepre fanyalodni.
A TA becsülettel felmászott - talán tudta, ez semmiség ahhoz képest, ami még vár rá.
Innen sajnos megpróbáltunk egy kicsit nem-autópályán menni, hogy majd nyugisan lazítunk - hát a balatoni forgalomról persze elfelejtkeztem, úgyhogy olyan fél óra idegroham után egyetértésben inkább irány a pálya. Ez után már nem volt kedv ládák miatt megállni, csak a szükséges fenék-karbantartó megszakításokat tettük a programba [nem kevés kellett belőle, sajnos a zselés üléspárna se segített, sőt, nagyjából semmit se ért
].
Este hétre értünk a szállásra. Az utca alján a TA sokkot kapott - kb. 15%-os emelkedő, fényes apró macskakővel, nagyjából másfél autó szélességben - ez persze nem tartotta vissza az olaszokat, hogy végig parkoljanak a szélen. Szerencsére csak egyszer kellett megállnom út közben felfelé - de akkor aztán ott álltam, egy lábbal a földön, egyel a féken, kettesben, fék és kupplung behúzva, és nagy-nagy gondolkodásban: hogy fogok én itt egyesbe váltani
amint felengedtem a lábféket, szegény farnehéz TA nekiállt hátrafelé csúszni a blokkolt első keréken - mivel a túlsúly miatt előre már egy deka sem került. szóval megkértem asszonyt, támasszon ki, és hirtelen ráugrottam a váltóra majd gáz rögtön, de megfogadtam, még ha tank is jön lefelé, én többet nem állok meg.
A szállás egy tetőtéri kis lakás, belmagasság talán 2 méter, az ajtó és a teraszajtó magassága nagyjából 160 centi lehetett - de ezen kívül mindenben tökéletes. Wifi sajnos nem volt, valami gond volt az AP-vel, de nem nagyon izgattam magam, csak játszani nem tudtam
A kilátás a teraszról:
És a fürdőszobából
Másnap nekiálltunk bejárni a várost - azt hiszem, autóval ide elmenni nem sok értelme van. Az ember ott hagyná szívesen a szálláson a járgányt, hogy tömegközlekedjen, sétáljon - de a 2-3 km sziklamászással felérő séta a buszmegállóhoz elgondolkodtatja - ha ezt naponta 3-4szer kellene megtenni, azt hiszem, egyszer menne csak le reggel valaki boltba [de vissza már nem jönne]. Mekkora mázli, hogy ott a motor, és az üres oldaldobozok. bárhova mentünk, befértek a kabátok, csizmák, protektorok, a vásárolt cuccok, és cipőre cserélve simán sétálgathattunk. Az más kérdés, hogy a topcase-t levettem a szálláson, ahelyett, hogy fennhagytam volna üresen, akkor a sisakokat se kellett volna magunkkal hurcolni
A városból sok képem nincs - második nap már nekiállt esegetni az eső, hol igen, hol nem, úgyhogy inkább a mászkálás és menedékhely keresgélés volt a fő csapásirány.
Meglátogattuk a városközpontot azért, a kikötővel és az Olasz Egység Terével. A kikötőbe épp velünk együtt hajózott be Őfelsége:
A Cunard Lines [igen, a Titanic környékén is szerepet kapott egy Cunard hajó] három királynője közül a legkisebbik - de így is elképesztő. Ő a Queen Victoria.
... de mivel csak 10 képet tölthetek fel, így a folytatása következik
Eredetileg úgy volt, hogy majd váltogatom az autópálya - nem autópálya szakaszokat, de a vége ennek mindig úgyis az, hogy "jaj te jó ég már ennyi az idő?!", szóval - főleg hazafelé - ebből alig 30-40km volt országút, sajnos.
Pénteken tíz után sikerült elindulni, reménykedtem egy korábbi indulásban, de változatos okok miatt nem jött össze. Este 7-8 közti érkezést ígértem a szállásadónak, a kulcs átvétel miatt ezt meg kellett adni előre.
Elsőre Köröshegyig az m7, ott lejöttünk - van a viaduktnál egy geocache, azt mindenképp össze akartam szedni, gondoltam, időnk úgyis van.
Ez mindenképp megérte, lenyűgöző az a híd, akárki akármit mond.
A ládához a hídmesteri telep mellett, a híd pillérei közt kell felmenni, épített út már szinte nincs is - de azért nem kell terepre fanyalodni.
A TA becsülettel felmászott - talán tudta, ez semmiség ahhoz képest, ami még vár rá.
Innen sajnos megpróbáltunk egy kicsit nem-autópályán menni, hogy majd nyugisan lazítunk - hát a balatoni forgalomról persze elfelejtkeztem, úgyhogy olyan fél óra idegroham után egyetértésben inkább irány a pálya. Ez után már nem volt kedv ládák miatt megállni, csak a szükséges fenék-karbantartó megszakításokat tettük a programba [nem kevés kellett belőle, sajnos a zselés üléspárna se segített, sőt, nagyjából semmit se ért
].Este hétre értünk a szállásra. Az utca alján a TA sokkot kapott - kb. 15%-os emelkedő, fényes apró macskakővel, nagyjából másfél autó szélességben - ez persze nem tartotta vissza az olaszokat, hogy végig parkoljanak a szélen. Szerencsére csak egyszer kellett megállnom út közben felfelé - de akkor aztán ott álltam, egy lábbal a földön, egyel a féken, kettesben, fék és kupplung behúzva, és nagy-nagy gondolkodásban: hogy fogok én itt egyesbe váltani
amint felengedtem a lábféket, szegény farnehéz TA nekiállt hátrafelé csúszni a blokkolt első keréken - mivel a túlsúly miatt előre már egy deka sem került. szóval megkértem asszonyt, támasszon ki, és hirtelen ráugrottam a váltóra majd gáz rögtön, de megfogadtam, még ha tank is jön lefelé, én többet nem állok meg.
A szállás egy tetőtéri kis lakás, belmagasság talán 2 méter, az ajtó és a teraszajtó magassága nagyjából 160 centi lehetett - de ezen kívül mindenben tökéletes. Wifi sajnos nem volt, valami gond volt az AP-vel, de nem nagyon izgattam magam, csak játszani nem tudtam
A kilátás a teraszról:
És a fürdőszobából
Másnap nekiálltunk bejárni a várost - azt hiszem, autóval ide elmenni nem sok értelme van. Az ember ott hagyná szívesen a szálláson a járgányt, hogy tömegközlekedjen, sétáljon - de a 2-3 km sziklamászással felérő séta a buszmegállóhoz elgondolkodtatja - ha ezt naponta 3-4szer kellene megtenni, azt hiszem, egyszer menne csak le reggel valaki boltba [de vissza már nem jönne]. Mekkora mázli, hogy ott a motor, és az üres oldaldobozok. bárhova mentünk, befértek a kabátok, csizmák, protektorok, a vásárolt cuccok, és cipőre cserélve simán sétálgathattunk. Az más kérdés, hogy a topcase-t levettem a szálláson, ahelyett, hogy fennhagytam volna üresen, akkor a sisakokat se kellett volna magunkkal hurcolni
A városból sok képem nincs - második nap már nekiállt esegetni az eső, hol igen, hol nem, úgyhogy inkább a mászkálás és menedékhely keresgélés volt a fő csapásirány.
Meglátogattuk a városközpontot azért, a kikötővel és az Olasz Egység Terével. A kikötőbe épp velünk együtt hajózott be Őfelsége:
A Cunard Lines [igen, a Titanic környékén is szerepet kapott egy Cunard hajó] három királynője közül a legkisebbik - de így is elképesztő. Ő a Queen Victoria.
... de mivel csak 10 képet tölthetek fel, így a folytatása következik
