Most már hónapok teltek el azóta, hogy a ruhák után a könyvek selejtezése lebegett a fejem fölött. Évek óta tudom, hogy mekkora teher egy többgenerációs könyvtár, amelyeknek a nagy részéről biztosan tudom, hogy soha többé nem fogom elolvasni vagy újra olvasni. Akkor meg tényleg, minek porosodjanak a polcon? Azon a polcon, amit éppen azért csináltattam, hogy elférjen ez a rengeteg könyv...
Szóval először az összes könyvet egy helyre hordtam a lakásból, aztán kerülgettem őket két hétig, és próbáltam rábízni őket a sorsra: vártam, hátha a gyerekek leamortizálják őket annyira, hogy már ne nekem kelljen eldöntenem, hogy kellenek-e vagy sem.
Végül 7-8 doboznyi könyvről sikerült eldöntenem, hogy már nincs rájuk szükségem. Persze azt hiszem, a megmaradtak közül is tudnék még bőven válogatni, de azt majd egy következő fordulóban. Így is elég nagy stresz megválni apám kedvenc regényeitől.
Persze a selejtezés ezzel még nem ért véget, mert most jön az, hogy hova tegyem azokat a könyveket, amik nekem már nem kellenek, majd pedig az, hogy a megmaradtakat úgy helyezzem vissza a polcra, hogy átlátható legyen a rendszer, és ne legyen kupleráj hatása.
Szóval van még meló bőven, és alig látszik a hiány... durva.
Szóval először az összes könyvet egy helyre hordtam a lakásból, aztán kerülgettem őket két hétig, és próbáltam rábízni őket a sorsra: vártam, hátha a gyerekek leamortizálják őket annyira, hogy már ne nekem kelljen eldöntenem, hogy kellenek-e vagy sem.
Végül 7-8 doboznyi könyvről sikerült eldöntenem, hogy már nincs rájuk szükségem. Persze azt hiszem, a megmaradtak közül is tudnék még bőven válogatni, de azt majd egy következő fordulóban. Így is elég nagy stresz megválni apám kedvenc regényeitől.
Persze a selejtezés ezzel még nem ért véget, mert most jön az, hogy hova tegyem azokat a könyveket, amik nekem már nem kellenek, majd pedig az, hogy a megmaradtakat úgy helyezzem vissza a polcra, hogy átlátható legyen a rendszer, és ne legyen kupleráj hatása.
Szóval van még meló bőven, és alig látszik a hiány... durva.
