Megkérném az igen tisztelt férfiakat, hogy haladjanak tovább és lapozzanak, aki meg magára ismer, esetleg megszólítva érzi magát, az nyugodtan olvashat tovább.
Elszomorodtam. Tegnap este jutottam el megint arra a szintre, hogy a sorozatos belefutás az agyhalottakba végül leoldotta a biztosítékot az agyamban. Hát akkor kezdjük a legelején. A környezetemben rajtam kívül még építkeznek páran, több-kevesebb sikerrel lavírozva a munkamegosztás mezején, aztán vannak kisgyerekesek is, ahol ugyanúgy kihívás a munkamegosztás, a mai világban, és ezek után elkövettem azt a hibát, hogy megosztottam egy ilyen cikket a fércbukon:
https://liked.hu/elet/erdekesseg/10-elveszett-ferfi-illemszokas-melyeket-ma-mar-visszasirunk/
Az összefüggést is mindjárt kifejtem. A környezetemben megismert és inkább a klasszikus férfimodellt alkalmazó emberkék leginkább sajnálatukat fejezték ki az ügyben, hogy sajnos ha ezt alkalmazzák a nők nagy része azt hiszi, hogy ki akar vele kezdeni, néhányan elpoénkodták, és megjelent az a troll is, amelyik szerint ha ő megkapja a fullos házvezetőnői kiszolgálást, akkor ő ezeket majd megteszi egy nőnek. Nnnah, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Először elvár, és majd aztán adja ő meg a tutit. Várjad csak, míg anyukád kicseréli a pelenkát alattad...
Szóval a világ megváltozott, és mintha ezt a hímek nagy része nem venné észre. A férfiak már észrevették, őket hagyjuk is ki a buliból (ők azok aki a család életében nem csak pompás hímként parádéznak, hanem kiveszik a részüket a gyereknevelésből, szemét lehordásából, egyéb minden másból) , a kispöcsökkel van a baj, akik lelkileg még ott tartanak, hogy a nő (anyukájuk) azért van, hogy őket etesse, pelenkáztassa, rendbe tegye és lesse az ő kis lelkivilágának minden apró rezdülését. Hogy ez milyen fárasztó, el nem tudjátok képzelni... felnőtt ember gyermeklélekkel, hisztikkel és raplikkal. Borzasztó.
Kezdjük az alapoknál, sejtszinten, mert az mindig irányhelyessé teszi a dolgokat. A férfi ADja a spermiumot, a nő BEFOGADja és abból lesz a kölök. Ad meg befogad. Az egyik ad, a másik hozzátesz. Amikor adsz a nőnek egy lakást és otthont farag belőle, amikor adsz a nőnek egy csomó nyersanyagot és ételt ad belőle, gondolom érthető. Világos a példa? Mindenki hozzátesz és abból lesz valami új, másik egész. A változás folyamata.
A barlangban a szerepek egyértelműek voltak: a férfiembör levadássza a mamutot, az asszonyembör összeszegyűjtögeti a fűszernövényt meg a köretnek valót, rendet tesz a barlangban, aztán jól megsütögetik, és a tűz fénye mellett még összehozzák a purdét az esti aktivitiben. Erre mindösszesen van 30-40 éve, közben megküzd a kardfogúval és kihagyja a civilizációs vívmányokat, de legalább a szerepek egyértelműek: az erősebb vadászik, a gyengébb gyűjtöget és mindkettő próbálja az utódokat a túlélésre megtanítani a maga módszereinek átadásával.
Mai tendencia: mindketten vadásznak (dolgoznak) majd az egyik leül a tűz fényénél (tévé előtt elterpeszkedik mondjuk), és várja, hogy a másik elé tegye a kész mamutsültet körettel (a vadászat/munka majd barlangban rendet rakás/gyűjtögetés után), aztán a kölköt se ők nevelik, hanem elküldik a szomszédos törzsbe nevelődni, de mivel ennek ára van, ezért mindketten még többet vadásznak. A tűz fényénél bámuló csodálkozik, hogy a másik amelyik vadászik meg gyűjtöget is meg a barlangot is sikálja, mi a francért van kipurcanva és miért nem kedves meg cukitündérbogár és miért nem jár az ő kedvében... Mindezt jó hosszan 70-80 évben kifejtve, megtetézve az összes civilizációs vívmánnyal (mamahotel, orvostudomány, laptop, autó, stb) lássuk az élő példákat:
Az egyik legjobb barátnőm a férjével építkezik náluk azt dobta a gép, hogy mivel a csajszi a vállalkozó, ő tudja jobban szemmel tartani a munkásokat, ezért nagyrészt ő járt ki az építkezésre. Aztán egy évnyi keccsölés után a lány azt vette észre, hogy gyakorlatilag csak ő jár ki az építkezésre, kedves férjeura ha kimegy, abba nincs köszönet, csak reklamál, semmi se jó, hozzá nem tesz, csak elégedetlenkedik. Persze nem a szolgáltatóknak, hanem az asszonynak, rosszabb mint egy zsémbes megkeseredett vén genyó öregember harmincvalaányéves fiatal férfi létére... felhozza mentségként azt, hogy de ő dolgozott és nem volt rá ideje...nincs időd a saját házadra, a saját otthonodra? Nemá...a másiknak volt, úgy hogy viszi közben a saját vállalkozását is. Még vadászik is közben...
Aztán a másik környezetemben egészen jó kis párnak induló családkezdemény 2 gyerekkel. Apa reklamációja néhányéves gyereke születésnapján gyermeke anyjának: már nem olyan mint régen, ő már egy másik ember.
Zsigerből felhördültem, hogy csináltál a szerelmes tinilányból egy kétgyerekes anyukát, miért lenne ugyanaz az ember? Aztán csöndesen tovább gondoltam magamban: Hol van az megírva, hogy nem lesz változás ha a kapcsolatodba berántasz még két embert? Hogyan lenne képes a másik ugyanazt az egységnyi figyelmet rád fordítani, miközben még ott nyüzsög körülötte egy csecsszopó és egy még beszélni tanuló mozgékony kis manó akit állandóan szemmel kell tartani? Miért viselkedsz közben még házsártos vénember módjára, hogy legyen így és miért legyen kedves hozzád?
Miből gondolják ezek az emberek, hogy a világ körülöttük nem változott? Hogy még mindig ők a kistinik, akik alá még odatolják a lehetőséget, a figyelmet, az extra türelmet és szeretet? Miből gondolják, hogy ha családot alapítottak, akkor az nem lesz melós, hogy majd semmi nem fog változni? Ha nem öröm adni, hozzátenni a világhoz, akkor miért várják el, hogy majd ők is fognak kapni? Miért gondolják azt emberek, hogy a rendszerekből korlátlanul lehet kivenni és hozzátenni nem kell? Miből gondolják hogy valami épülni, szépülni fog, ha nem tesznek hozzá, érte semmit?
Igen, tudom a világ megváltozott és sok agyhalott nőstény is van (őket se nevezném nőknek), ami miatt nehéz
értéket tartani. De a felnőtt emberek dolga nem ez lenne, hogy értéket őriznek és adnak át?
Balczer Sanyi barátom hozzászólását idézném:
Az élet akkor lesz szép, és a világ akkor lesz jó, ha mindkét irányból a kedvesség, az előzékenység, és az odafigyelés része az életünknek.
Csukás István: A bűvös virág (Süsü virága)
Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!
Elszomorodtam. Tegnap este jutottam el megint arra a szintre, hogy a sorozatos belefutás az agyhalottakba végül leoldotta a biztosítékot az agyamban. Hát akkor kezdjük a legelején. A környezetemben rajtam kívül még építkeznek páran, több-kevesebb sikerrel lavírozva a munkamegosztás mezején, aztán vannak kisgyerekesek is, ahol ugyanúgy kihívás a munkamegosztás, a mai világban, és ezek után elkövettem azt a hibát, hogy megosztottam egy ilyen cikket a fércbukon:
https://liked.hu/elet/erdekesseg/10-elveszett-ferfi-illemszokas-melyeket-ma-mar-visszasirunk/
Az összefüggést is mindjárt kifejtem. A környezetemben megismert és inkább a klasszikus férfimodellt alkalmazó emberkék leginkább sajnálatukat fejezték ki az ügyben, hogy sajnos ha ezt alkalmazzák a nők nagy része azt hiszi, hogy ki akar vele kezdeni, néhányan elpoénkodták, és megjelent az a troll is, amelyik szerint ha ő megkapja a fullos házvezetőnői kiszolgálást, akkor ő ezeket majd megteszi egy nőnek. Nnnah, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Először elvár, és majd aztán adja ő meg a tutit. Várjad csak, míg anyukád kicseréli a pelenkát alattad...
Szóval a világ megváltozott, és mintha ezt a hímek nagy része nem venné észre. A férfiak már észrevették, őket hagyjuk is ki a buliból (ők azok aki a család életében nem csak pompás hímként parádéznak, hanem kiveszik a részüket a gyereknevelésből, szemét lehordásából, egyéb minden másból) , a kispöcsökkel van a baj, akik lelkileg még ott tartanak, hogy a nő (anyukájuk) azért van, hogy őket etesse, pelenkáztassa, rendbe tegye és lesse az ő kis lelkivilágának minden apró rezdülését. Hogy ez milyen fárasztó, el nem tudjátok képzelni... felnőtt ember gyermeklélekkel, hisztikkel és raplikkal. Borzasztó.
Kezdjük az alapoknál, sejtszinten, mert az mindig irányhelyessé teszi a dolgokat. A férfi ADja a spermiumot, a nő BEFOGADja és abból lesz a kölök. Ad meg befogad. Az egyik ad, a másik hozzátesz. Amikor adsz a nőnek egy lakást és otthont farag belőle, amikor adsz a nőnek egy csomó nyersanyagot és ételt ad belőle, gondolom érthető. Világos a példa? Mindenki hozzátesz és abból lesz valami új, másik egész. A változás folyamata.
A barlangban a szerepek egyértelműek voltak: a férfiembör levadássza a mamutot, az asszonyembör összeszegyűjtögeti a fűszernövényt meg a köretnek valót, rendet tesz a barlangban, aztán jól megsütögetik, és a tűz fénye mellett még összehozzák a purdét az esti aktivitiben. Erre mindösszesen van 30-40 éve, közben megküzd a kardfogúval és kihagyja a civilizációs vívmányokat, de legalább a szerepek egyértelműek: az erősebb vadászik, a gyengébb gyűjtöget és mindkettő próbálja az utódokat a túlélésre megtanítani a maga módszereinek átadásával.
Mai tendencia: mindketten vadásznak (dolgoznak) majd az egyik leül a tűz fényénél (tévé előtt elterpeszkedik mondjuk), és várja, hogy a másik elé tegye a kész mamutsültet körettel (a vadászat/munka majd barlangban rendet rakás/gyűjtögetés után), aztán a kölköt se ők nevelik, hanem elküldik a szomszédos törzsbe nevelődni, de mivel ennek ára van, ezért mindketten még többet vadásznak. A tűz fényénél bámuló csodálkozik, hogy a másik amelyik vadászik meg gyűjtöget is meg a barlangot is sikálja, mi a francért van kipurcanva és miért nem kedves meg cukitündérbogár és miért nem jár az ő kedvében... Mindezt jó hosszan 70-80 évben kifejtve, megtetézve az összes civilizációs vívmánnyal (mamahotel, orvostudomány, laptop, autó, stb) lássuk az élő példákat:
Az egyik legjobb barátnőm a férjével építkezik náluk azt dobta a gép, hogy mivel a csajszi a vállalkozó, ő tudja jobban szemmel tartani a munkásokat, ezért nagyrészt ő járt ki az építkezésre. Aztán egy évnyi keccsölés után a lány azt vette észre, hogy gyakorlatilag csak ő jár ki az építkezésre, kedves férjeura ha kimegy, abba nincs köszönet, csak reklamál, semmi se jó, hozzá nem tesz, csak elégedetlenkedik. Persze nem a szolgáltatóknak, hanem az asszonynak, rosszabb mint egy zsémbes megkeseredett vén genyó öregember harmincvalaányéves fiatal férfi létére... felhozza mentségként azt, hogy de ő dolgozott és nem volt rá ideje...nincs időd a saját házadra, a saját otthonodra? Nemá...a másiknak volt, úgy hogy viszi közben a saját vállalkozását is. Még vadászik is közben...
Aztán a másik környezetemben egészen jó kis párnak induló családkezdemény 2 gyerekkel. Apa reklamációja néhányéves gyereke születésnapján gyermeke anyjának: már nem olyan mint régen, ő már egy másik ember.
Zsigerből felhördültem, hogy csináltál a szerelmes tinilányból egy kétgyerekes anyukát, miért lenne ugyanaz az ember? Aztán csöndesen tovább gondoltam magamban: Hol van az megírva, hogy nem lesz változás ha a kapcsolatodba berántasz még két embert? Hogyan lenne képes a másik ugyanazt az egységnyi figyelmet rád fordítani, miközben még ott nyüzsög körülötte egy csecsszopó és egy még beszélni tanuló mozgékony kis manó akit állandóan szemmel kell tartani? Miért viselkedsz közben még házsártos vénember módjára, hogy legyen így és miért legyen kedves hozzád?
Miből gondolják ezek az emberek, hogy a világ körülöttük nem változott? Hogy még mindig ők a kistinik, akik alá még odatolják a lehetőséget, a figyelmet, az extra türelmet és szeretet? Miből gondolják, hogy ha családot alapítottak, akkor az nem lesz melós, hogy majd semmi nem fog változni? Ha nem öröm adni, hozzátenni a világhoz, akkor miért várják el, hogy majd ők is fognak kapni? Miért gondolják azt emberek, hogy a rendszerekből korlátlanul lehet kivenni és hozzátenni nem kell? Miből gondolják hogy valami épülni, szépülni fog, ha nem tesznek hozzá, érte semmit?
Igen, tudom a világ megváltozott és sok agyhalott nőstény is van (őket se nevezném nőknek), ami miatt nehéz
értéket tartani. De a felnőtt emberek dolga nem ez lenne, hogy értéket őriznek és adnak át?
Balczer Sanyi barátom hozzászólását idézném:
Az élet akkor lesz szép, és a világ akkor lesz jó, ha mindkét irányból a kedvesség, az előzékenység, és az odafigyelés része az életünknek.
Csukás István: A bűvös virág (Süsü virága)
Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!