lehet, hogy most nagyon ki fogom húzni a gyufát. sőt. 
hiszen ez női oldal.
nem bocsájtok előre semmit, mert nincs mit csökkenteni a leírtak élén - mivel nincs is élük, semmilyen módon. ha valaki mégis úgy érzi, hogy vág, akkor nyugodtan essen nekem, rosszabb már nem lesz
igyekszem összeszedett lenni, de ez néha nehezen megy.
viszont legalább elképesztően hosszú lesz.
nőnap van ugyebár. ez a nap eredetileg a feminizmus ünnepe, viszont manapság, illetve egy ideje már nem a női egyenjogúságot, hanem a nőt magát ünnepeljük - mindenki a saját környezetében igyekszik kedves [még kedvesebb, mint máskor] lenni. ebből a szempontból pontosan olyan, illetve nagyon hasonló, mint az anyák napja, a pedagógusnap, vagy a - nálunk - nem létező apák napja.
legalábbis kellene legyen.
ehhez képest viszont az utóbbi időben egyre több olyat olvasok, mint ma is éppen. nők tollából. eszerint a nőnapi köszöntés, virágcsokor, kedvesség nem más, mint a nőre kényszerített társadalmi szerep ünnepe, annak bebetonozására tett kísérlet, pszichológiai nyomás, a "nemi szerep" még erősebben a nő fejébe verése.
tehát ha én felköszöntök valakit nőnapon, akkor gyakorlatilag a képébe vágom, hogy csak azért ér valamit, mert főz-mos-takarít-gyereket nevel, és "na nesze" módon hajlandó vagyok ezt évente egy nap elismerni.
több dolog is kavarog bennem ezzel kapcsolatban. legelsősorban az, hogy kicseszettül felháborít. általában nem vagyok hajlandó más emberek nevében nyilatkozni, most sem teszem más férfi nevében - de én olyan ember vagyok [nem olyan férfi, mert ennek az égvilágon semmi köze a kromoszómáim megoszlásához!!], aki itthon pontosan ugyan úgy megfogja a munka végét, mint egy nő. főzök [többségében én], takarítok, bevásárolok [nagyjából csak én], teregetek, mosok [ha hagyja - mert szerinte rosszul válogatok szét], vasalok [ha nincs itthon - mert letilt róla, azzal, hogy azt ő szereti]. emellett a gyerekek sem az ő gondja egyedül. valamint ezen felül minden javítási dolgot, a kertben a nagy munkákat, mindent én csinálok [a vetemény gazolás kivétel, azt ő szereti]. mert hát mégis, ez ugye "férfidolog", legalábbis mindenki rávágja, hogy füvet nyírjon a férfi, igaz? holott a fűnyírót nő is el tudja tolni... ahogy pl. tankolni is tud, mégis én öltözöm fel és ülök vissza az autóba este tízkor, amikor hazajön, hogy egész nap világított a tankolásjelző, tankolni kéne... [ugyanez igaz a bevásárlásra is, én itthon dolgozom, ő hazafele a bolt előtt jön el, mégis én indulok neki este 8-9kor bevásárolni]
ez nem nagy dolog, tudom. sőt. ez a minimum, amit az ember egy kapcsolatban meg kellene tegyen. ezért kapcsolat, nem pedig rabszolgatartás.
akkor viszont kikérem magamnak, hogy valaki úgy gondolja, azért emelek ki egy napot és próbálom neki is ünneppé tenni egy kicsit, mert ezzel kényszerítem arra, fogadja el, hogy "ő csak egy nő, akinek megvan a dolga, és ha kijön a konyhából, az csak egyet jelent: túl hosszú a lánc". sőt, azt sem jelenti, hogy más napokon nem kapják meg az összes tiszteletet és kedvességet, ami egy nőt megillet - mivel férfiként ez magától értetődő számomra. ezt a neveltetést kaptam, a régi iskolát.
ez persze messzire vezet. a nők - ez nyilván általánosítás, de ezzel van tele mostmár gyakorlatilag minden orgánum, és nem csak ilyen napokon, hanem gyakorlatilag 24/7-ben, később majd hozok példákat is - helyzete borzasztó rossz magyarországon, mondják.
és rögtön az első helyen minden egyes alkalommal elhangzik az, hogy egy nő mennyivel rosszabbul keres, mint egy férfi. aztán a második helyen, hogy egy női vezetőt mennyire nem fogadnak el.
ez az egész fizetés dolog már önmagában érdekes. magyarországon az a kultúra alakult ki, hogy a fizetését mindenki egyénileg alkudja ki, az titkos, és hacsak ő el nem mondja - vagy a főnöke vagy a pénzügyes igazi inkorrekt rohadék - más nem is tudja meg. ennek nyomán [egyrészt] egy kicsit megkérdőjelezem az állítás hitelességét. másrészt azért, mert ugyan csak a saját szakmámról tudok mesélni, viszont innen van bőséges tapasztalatom, a jelenlegi a tizenhetedik munkahelyem. sajnálatos módon itthon kevés a női programozó. holott nagyon jók tudnak lenni benne, mert másképpen közelítik meg a problémákat, mint a férfiak [hú bakker, megint rohadtul szexista voltam, micsoda szemét alak vagyok. hogy képzelem, hogy egy nő más, mint egy férfi!].
viszont akárhánnyal is dolgoztam együtt amelyiknek megtudtam a fizuját, érdekes módon, mind annyi vagy több volt, mint az enyém [nyilván nem fillérre, a fentebb említett egyedi alkuk miatt].
sőt, női vezető alatt is dolgoztam már többször - és bizony, volt köztük jobb és rosszabb is. ugyanúgy, ahogy a férfiak között is. és bizony, ha szar vezető volt, akkor rohadtul nem fogadta el senki. akár férfi, akár nő.
egyébként igen, biztosan fennáll az, hogy vannak helyek, ahol egy nő rosszabbul keres, mint egy férfi, ugyanazért a munkáért. viszont ez kizárólag az adott helyet, sőt, annak vezetését minősíti. nem pedig a férfitársadalmat, vagy úgy en bloc a társadalmat. ha valaki szexista faszkalap, akkor tessék őt pellengérre állítani. ne pedig mindenestül az egész csoportot!
ugye a nők rohadtul felháborodnak azon, ha azt találják leírva, hogy a nők ostobák? ez pontosan ugyanaz az általánosítás. a nők között is van ostoba - pontosan ugyanolyan arányban, mint a férfiak között. ez nem genderspecifikus [már ezen a kifejezésen önmagában is csak röhögni tudok, persze kínomban - gender az a nem, amit az illető megél, azaz nem a biológiai neme, hanem a "társadalmi". hogy ő minek tartja magát...].
mintha szexista ember csak férfi lehetne. hányszor hallani a "minden férfi disznó, akinek csak az kell" mondást?
aztán menjünk még tovább. írtam feljebb, hogy jelenleg az a mainstream hozzáállás, hogy a nők a világ csodái, mégis mindenért meg kell harcolniuk, mert a rohadt patriarchális társadalom rabszolgaként tartja őket, elnyomás alatt.
ehhez képest nézzünk meg csak egy pár órányi tvműsort mondjuk délután hat és este tíz közt. akármelyik nap.
kapni fogunk ebben kb két órányi tiszta játékidőnyi reklámot. ezeknek mi is a nagy része? "ha anya torka fáj, eluralkodik a káosz". és így tovább: a férfi alkalmatlan bármire, amúgyis egy teszetosza fasz, nem képes még az orrsprayért se nyúlni, ha tíz percre a gyerekekkel marad, akkor csak azért nem gyújtják fel a házat, mert nincs otthon gyufa, de amúgy pincétől padlásig minden felfordul és olyan mocskos lesz, hogy sterilizálás végett mégiscsak arra a bizonyos gyufára lenne szükség.
ezzel szemben anya? anya hazaér, tökéletes elegancia, csipetnyi frivol sportossággal, kifogástalan smink és frizura, majd ebben az állapotban mindent egy óra alatt rendbevág, és mosolyogva, leereszkedően tűri, hogy a hím[ek] utána odasündörögjenek a fényében sütkérezni.
ezt kapjuk. minden nő egy szuperhős, minden férfi pedig egy kifejezhetetlen szemét, a legalja mindennek. érdemes egyszer odafigyelve végignézni a reklámokat. sorolhatnám a példákat napestig.
mégis, miféle sulykolásról beszélünk akkor a nőnapi virággal?
úgyis kapni fogok érte, tehát már mindegy, de azért megjegyezném: ez itt nem arról szól, hogy nem ér soha egy nőt sem megaláztatás, egyenlőtlen bánásmód, vagy sokkal szörnyűbb dolgok.
de vegyük már észre, ez sem kromoszómaspecifikus. egy férfit ugyanannyira ér ilyesmi.
itt a családon belüli erőszak témája. elcsattan egy pofon - tehát a férfi egy erőszakos rohadék, élnie se lenne szabad az ilyennek [mellesleg ezzel egyetértek, nincs semmiféle mentség arra, ha egy férfi megüt egy nőt, sem indok, ami ezt bármilyen módon lehetővé tenné].
arról viszont hol van szó, hogy egy nő is képes családon belüli erőszakra? arról hol van szó, hogy nem csak a pofon az erőszak egyetlen formája? hanem a megalázás, gyerekek előtt kigúnyolás, lelki terror, szexmegvonás büntetéskénti alkalmazása - és így tovább szintén erőszaknak számítanak?
vagy még tovább menve: egy átlagos család, két gyerekkel, egyszercsak elválik. ma magyarországon teljesen természetes, hogy a gyerekek az anyánál maradnak, így a vagyonmegosztáskor is az anya számít kedvezményezettnek - igen, pont tegnap olvastam egy idevágó cikket egy jogász tollából. a vagyonmegosztásnál számításba veszik az együttköltözők nagyobb igényét.
magyarul: az esetek túlnyomó többségében a férfi mehet az utcára, esélytelenül arra, hogy normális életet kezdjen, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy egy esetleges következő kapcsolatát milyen módon képes majd fenntartani [merthát ugye a családfenntartás azért csak a férfi dolga! kimondatlanul is elvárás mindig!].
mert ezzel együtt még gyerektartást is kell ugye fizessen.
és akkor a - számomra - legkomolyabb hatását egy ilyen válásnak nem is említettem: a gyerekelhelyezés. vegyük már egy pillanatra természetesnek, hogy egy apa is szereti ugyanannyira a gyerekeit, mint egy anya [mert sajnos azt gondolom, ez rohadtul nincs így a fejekben]. mégis, ha a gyerekek az anyához kerülnek, marad neki a kéthetente egy hétvégi láthatás.
ez mennyire embertelen? én 1-2 napot se bírnék ki a gyerekeim nélkül. nemhogy két hetet! arról nem beszélve, hogy - tökmindegy, a válást ki kezdeményezte, vagy ki miatt történt, rengeteg olyan eset van, amikor a nő okozza [a saját környezetemben évek óta csak ilyet hallok] - ezzel azt az apát, aki amúgy egyedül maradt, továbbra is kőkeményen odakötik magukhoz, hiszen még saját időbeosztást sem engednek neki - ha hiányoznak a gyerekei, két hetente minden hétvégéje kötött.
még egyszer: tudom, hogy létezik rengeteg rohadék férfi. aki szarik a gyerekeire, rabszolgának tartja a feleségét, magasról szarik annak bármilyen lelki igényére, és úgy mindent egybevéve egy ütnivaló köcsög.
ismerek is ilyet.
ugyanakkor olyan nőt is, aki pont ugyanilyen szemét módon bánik a párjával-férjével, nulla intimitás, nulla érzelmi biztonság, nulla odafigyelés, csak a pénzt hozza az a szemétláda, azon felül viszont kussoljon és tartsa meg magának a bajait - sőt úgy egyáltalán a gondolatait is.
ez nem függ össze senkinek a nemével. sokkal inkább a személyiségével.
azt hiszem, már így is elviselhetetlenül hosszúra hagytam a dolgokat. elnézést is kérek érte. aki bérgyilkost akar küldeni, írjon privátban, megadom a címem.
tehát nem szaporítom a szót tovább - de ezt már egyszerűen nem bírtam magamban tartani. további nyígás helyett inkább:
minden nőnek, kivétel nélkül, nagyon szép, napsütéses, nyugodt, vidám nőnapot kívánok, pontosan olyat, amilyet elképzeltek magatoknak!
ha esetleg kérdéses lenne: a nők csodálatosak, minden percben, tiszteletreméltóak és megérdemelnek minden pillanatnyi figyelmet és kedvességet - és ezt nem csak ma gondolom így.
hiszen ez női oldal.
nem bocsájtok előre semmit, mert nincs mit csökkenteni a leírtak élén - mivel nincs is élük, semmilyen módon. ha valaki mégis úgy érzi, hogy vág, akkor nyugodtan essen nekem, rosszabb már nem lesz
igyekszem összeszedett lenni, de ez néha nehezen megy.
viszont legalább elképesztően hosszú lesz.
nőnap van ugyebár. ez a nap eredetileg a feminizmus ünnepe, viszont manapság, illetve egy ideje már nem a női egyenjogúságot, hanem a nőt magát ünnepeljük - mindenki a saját környezetében igyekszik kedves [még kedvesebb, mint máskor] lenni. ebből a szempontból pontosan olyan, illetve nagyon hasonló, mint az anyák napja, a pedagógusnap, vagy a - nálunk - nem létező apák napja.
legalábbis kellene legyen.
ehhez képest viszont az utóbbi időben egyre több olyat olvasok, mint ma is éppen. nők tollából. eszerint a nőnapi köszöntés, virágcsokor, kedvesség nem más, mint a nőre kényszerített társadalmi szerep ünnepe, annak bebetonozására tett kísérlet, pszichológiai nyomás, a "nemi szerep" még erősebben a nő fejébe verése.
tehát ha én felköszöntök valakit nőnapon, akkor gyakorlatilag a képébe vágom, hogy csak azért ér valamit, mert főz-mos-takarít-gyereket nevel, és "na nesze" módon hajlandó vagyok ezt évente egy nap elismerni.
több dolog is kavarog bennem ezzel kapcsolatban. legelsősorban az, hogy kicseszettül felháborít. általában nem vagyok hajlandó más emberek nevében nyilatkozni, most sem teszem más férfi nevében - de én olyan ember vagyok [nem olyan férfi, mert ennek az égvilágon semmi köze a kromoszómáim megoszlásához!!], aki itthon pontosan ugyan úgy megfogja a munka végét, mint egy nő. főzök [többségében én], takarítok, bevásárolok [nagyjából csak én], teregetek, mosok [ha hagyja - mert szerinte rosszul válogatok szét], vasalok [ha nincs itthon - mert letilt róla, azzal, hogy azt ő szereti]. emellett a gyerekek sem az ő gondja egyedül. valamint ezen felül minden javítási dolgot, a kertben a nagy munkákat, mindent én csinálok [a vetemény gazolás kivétel, azt ő szereti]. mert hát mégis, ez ugye "férfidolog", legalábbis mindenki rávágja, hogy füvet nyírjon a férfi, igaz? holott a fűnyírót nő is el tudja tolni... ahogy pl. tankolni is tud, mégis én öltözöm fel és ülök vissza az autóba este tízkor, amikor hazajön, hogy egész nap világított a tankolásjelző, tankolni kéne... [ugyanez igaz a bevásárlásra is, én itthon dolgozom, ő hazafele a bolt előtt jön el, mégis én indulok neki este 8-9kor bevásárolni]
ez nem nagy dolog, tudom. sőt. ez a minimum, amit az ember egy kapcsolatban meg kellene tegyen. ezért kapcsolat, nem pedig rabszolgatartás.
akkor viszont kikérem magamnak, hogy valaki úgy gondolja, azért emelek ki egy napot és próbálom neki is ünneppé tenni egy kicsit, mert ezzel kényszerítem arra, fogadja el, hogy "ő csak egy nő, akinek megvan a dolga, és ha kijön a konyhából, az csak egyet jelent: túl hosszú a lánc". sőt, azt sem jelenti, hogy más napokon nem kapják meg az összes tiszteletet és kedvességet, ami egy nőt megillet - mivel férfiként ez magától értetődő számomra. ezt a neveltetést kaptam, a régi iskolát.
ez persze messzire vezet. a nők - ez nyilván általánosítás, de ezzel van tele mostmár gyakorlatilag minden orgánum, és nem csak ilyen napokon, hanem gyakorlatilag 24/7-ben, később majd hozok példákat is - helyzete borzasztó rossz magyarországon, mondják.
és rögtön az első helyen minden egyes alkalommal elhangzik az, hogy egy nő mennyivel rosszabbul keres, mint egy férfi. aztán a második helyen, hogy egy női vezetőt mennyire nem fogadnak el.
ez az egész fizetés dolog már önmagában érdekes. magyarországon az a kultúra alakult ki, hogy a fizetését mindenki egyénileg alkudja ki, az titkos, és hacsak ő el nem mondja - vagy a főnöke vagy a pénzügyes igazi inkorrekt rohadék - más nem is tudja meg. ennek nyomán [egyrészt] egy kicsit megkérdőjelezem az állítás hitelességét. másrészt azért, mert ugyan csak a saját szakmámról tudok mesélni, viszont innen van bőséges tapasztalatom, a jelenlegi a tizenhetedik munkahelyem. sajnálatos módon itthon kevés a női programozó. holott nagyon jók tudnak lenni benne, mert másképpen közelítik meg a problémákat, mint a férfiak [hú bakker, megint rohadtul szexista voltam, micsoda szemét alak vagyok. hogy képzelem, hogy egy nő más, mint egy férfi!].
viszont akárhánnyal is dolgoztam együtt amelyiknek megtudtam a fizuját, érdekes módon, mind annyi vagy több volt, mint az enyém [nyilván nem fillérre, a fentebb említett egyedi alkuk miatt].
sőt, női vezető alatt is dolgoztam már többször - és bizony, volt köztük jobb és rosszabb is. ugyanúgy, ahogy a férfiak között is. és bizony, ha szar vezető volt, akkor rohadtul nem fogadta el senki. akár férfi, akár nő.
egyébként igen, biztosan fennáll az, hogy vannak helyek, ahol egy nő rosszabbul keres, mint egy férfi, ugyanazért a munkáért. viszont ez kizárólag az adott helyet, sőt, annak vezetését minősíti. nem pedig a férfitársadalmat, vagy úgy en bloc a társadalmat. ha valaki szexista faszkalap, akkor tessék őt pellengérre állítani. ne pedig mindenestül az egész csoportot!
ugye a nők rohadtul felháborodnak azon, ha azt találják leírva, hogy a nők ostobák? ez pontosan ugyanaz az általánosítás. a nők között is van ostoba - pontosan ugyanolyan arányban, mint a férfiak között. ez nem genderspecifikus [már ezen a kifejezésen önmagában is csak röhögni tudok, persze kínomban - gender az a nem, amit az illető megél, azaz nem a biológiai neme, hanem a "társadalmi". hogy ő minek tartja magát...].
mintha szexista ember csak férfi lehetne. hányszor hallani a "minden férfi disznó, akinek csak az kell" mondást?
aztán menjünk még tovább. írtam feljebb, hogy jelenleg az a mainstream hozzáállás, hogy a nők a világ csodái, mégis mindenért meg kell harcolniuk, mert a rohadt patriarchális társadalom rabszolgaként tartja őket, elnyomás alatt.
ehhez képest nézzünk meg csak egy pár órányi tvműsort mondjuk délután hat és este tíz közt. akármelyik nap.
kapni fogunk ebben kb két órányi tiszta játékidőnyi reklámot. ezeknek mi is a nagy része? "ha anya torka fáj, eluralkodik a káosz". és így tovább: a férfi alkalmatlan bármire, amúgyis egy teszetosza fasz, nem képes még az orrsprayért se nyúlni, ha tíz percre a gyerekekkel marad, akkor csak azért nem gyújtják fel a házat, mert nincs otthon gyufa, de amúgy pincétől padlásig minden felfordul és olyan mocskos lesz, hogy sterilizálás végett mégiscsak arra a bizonyos gyufára lenne szükség.
ezzel szemben anya? anya hazaér, tökéletes elegancia, csipetnyi frivol sportossággal, kifogástalan smink és frizura, majd ebben az állapotban mindent egy óra alatt rendbevág, és mosolyogva, leereszkedően tűri, hogy a hím[ek] utána odasündörögjenek a fényében sütkérezni.
ezt kapjuk. minden nő egy szuperhős, minden férfi pedig egy kifejezhetetlen szemét, a legalja mindennek. érdemes egyszer odafigyelve végignézni a reklámokat. sorolhatnám a példákat napestig.
mégis, miféle sulykolásról beszélünk akkor a nőnapi virággal?
úgyis kapni fogok érte, tehát már mindegy, de azért megjegyezném: ez itt nem arról szól, hogy nem ér soha egy nőt sem megaláztatás, egyenlőtlen bánásmód, vagy sokkal szörnyűbb dolgok.
de vegyük már észre, ez sem kromoszómaspecifikus. egy férfit ugyanannyira ér ilyesmi.
itt a családon belüli erőszak témája. elcsattan egy pofon - tehát a férfi egy erőszakos rohadék, élnie se lenne szabad az ilyennek [mellesleg ezzel egyetértek, nincs semmiféle mentség arra, ha egy férfi megüt egy nőt, sem indok, ami ezt bármilyen módon lehetővé tenné].
arról viszont hol van szó, hogy egy nő is képes családon belüli erőszakra? arról hol van szó, hogy nem csak a pofon az erőszak egyetlen formája? hanem a megalázás, gyerekek előtt kigúnyolás, lelki terror, szexmegvonás büntetéskénti alkalmazása - és így tovább szintén erőszaknak számítanak?
vagy még tovább menve: egy átlagos család, két gyerekkel, egyszercsak elválik. ma magyarországon teljesen természetes, hogy a gyerekek az anyánál maradnak, így a vagyonmegosztáskor is az anya számít kedvezményezettnek - igen, pont tegnap olvastam egy idevágó cikket egy jogász tollából. a vagyonmegosztásnál számításba veszik az együttköltözők nagyobb igényét.
magyarul: az esetek túlnyomó többségében a férfi mehet az utcára, esélytelenül arra, hogy normális életet kezdjen, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy egy esetleges következő kapcsolatát milyen módon képes majd fenntartani [merthát ugye a családfenntartás azért csak a férfi dolga! kimondatlanul is elvárás mindig!].
mert ezzel együtt még gyerektartást is kell ugye fizessen.
és akkor a - számomra - legkomolyabb hatását egy ilyen válásnak nem is említettem: a gyerekelhelyezés. vegyük már egy pillanatra természetesnek, hogy egy apa is szereti ugyanannyira a gyerekeit, mint egy anya [mert sajnos azt gondolom, ez rohadtul nincs így a fejekben]. mégis, ha a gyerekek az anyához kerülnek, marad neki a kéthetente egy hétvégi láthatás.
ez mennyire embertelen? én 1-2 napot se bírnék ki a gyerekeim nélkül. nemhogy két hetet! arról nem beszélve, hogy - tökmindegy, a válást ki kezdeményezte, vagy ki miatt történt, rengeteg olyan eset van, amikor a nő okozza [a saját környezetemben évek óta csak ilyet hallok] - ezzel azt az apát, aki amúgy egyedül maradt, továbbra is kőkeményen odakötik magukhoz, hiszen még saját időbeosztást sem engednek neki - ha hiányoznak a gyerekei, két hetente minden hétvégéje kötött.
még egyszer: tudom, hogy létezik rengeteg rohadék férfi. aki szarik a gyerekeire, rabszolgának tartja a feleségét, magasról szarik annak bármilyen lelki igényére, és úgy mindent egybevéve egy ütnivaló köcsög.
ismerek is ilyet.
ugyanakkor olyan nőt is, aki pont ugyanilyen szemét módon bánik a párjával-férjével, nulla intimitás, nulla érzelmi biztonság, nulla odafigyelés, csak a pénzt hozza az a szemétláda, azon felül viszont kussoljon és tartsa meg magának a bajait - sőt úgy egyáltalán a gondolatait is.
ez nem függ össze senkinek a nemével. sokkal inkább a személyiségével.
azt hiszem, már így is elviselhetetlenül hosszúra hagytam a dolgokat. elnézést is kérek érte. aki bérgyilkost akar küldeni, írjon privátban, megadom a címem.
tehát nem szaporítom a szót tovább - de ezt már egyszerűen nem bírtam magamban tartani. további nyígás helyett inkább:
minden nőnek, kivétel nélkül, nagyon szép, napsütéses, nyugodt, vidám nőnapot kívánok, pontosan olyat, amilyet elképzeltek magatoknak!
ha esetleg kérdéses lenne: a nők csodálatosak, minden percben, tiszteletreméltóak és megérdemelnek minden pillanatnyi figyelmet és kedvességet - és ezt nem csak ma gondolom így.
