Szóval van egy állandó hívatlan vendégem a kertben.
Vaddisznó a szentem, és ráadásul az okosabbik verzióból. A kert végében pár helyen kibontotta a kerítés alját, és befelé benyomta. A szakértő szerint még süldő korában járhatott ott (a kertet ősszel egy komplett konda túrhatta fel, mert térdig érő gödrök is vannak) és rendszeresen visszajár. Az út másik oldalán kezdődik az erdő, és a legrövidebb irányból érkezik mindig, a bozótosból surran át a kerítésen... Mostanában mintha nem egyedül járna be, ez itt nézd csak, mellette vagy őz nyoma, vagy kismalacé....
Úgy kezdődött az egész, hogy ugye ősszel feltúrta még az előző tulajnak a kertet térdig érő gödrökkel a bejáró. Aztán most télen ahogy elkezdtem kimászkálni, láttam azért még van mozgás, rendszeresen új vadnyomok a kertben, Maci meg hiába hugyozta körbe rendszeresen még a jövő hetet is... Vadászok azt mondták, arra tuti már nem fog bemenni, óvatosak a vadak, nem kockáztatnak... Hát de mégis, a hideg szagnyom már nem zavarja.
Aztán múltkor gondoltam, valamikor összeszedem a lehullott diót, aztán hagytam, mert a centis jég alatt felesleges volt küzdeni. Mire kijutottam a jégmentes időben, valaki felszedte a diót... Közben kerestem egy vadász bandát, kifaggattam őket, hogy mik a realitások bejáró vaddisznó ügyében: szereti az epret, kitúrja a krumplit is, menetrendszerűen fog bejárni hozzád, ha okos és ráadásul szemtelen is, tetézve mondjuk pár malackával, még meg is támadhat ha megijed valamitől, vagy féltve érzi a kölkeit.... Ódefasza... régen jártam már úgy is késsel az oldalamon...
Aztán múltkor vittem a szomszédnak pár dolgot sötétedés után. Megálltam a kapuja előtt, békésen kikászálódtam a kocsiból, megálltam egy pillanatra, és élveztem a környék csendjét. Aztán megindultam, kinyitottam a kocsiajtót és valami felröffent kb 2-3 méterre tőlem az erdőben. De semmi csörtetés, hogy megrémült volna vagy elszalad.... Csak a békés néma csöndben egy mély, torokból jövő fenyegető horkantás...
Hát azt hittem lefosom a bokámat, rémültemben rátámaszkodtam a csengőre, hogy a szomszéd mielőbb másszon elő a vackaiért. Tudom én hogy a környéken van vaddisznó, de valahogy ez MOST realizálódott...
Aztán újra csönd lett, a szomszéd örült a cuccoknak, kipakoltunk, ittunk egy teát. Kérdem tőle, volt már olyan, hogy ráröfögtek itt az út mentén? Aha, hát persze, tele az erdő disznóval, hajnalban itt járnak lefelé az utcán (nemá), mert a zöldséges lent a patak mentén dobálja ki a megpunnyadt zöldségjét, és mennek összeszedni. Fene az arcába annak a bolondnak is, csak ideszoktatja a vadakat, a vadászok meg ide fel a hegyre raktak ki a közelbe egy etetőt pár éve, azóta jár mindenféle állat erre, és egyre szemtelenebbek. A lámpát is azért raktam ki, hogy állandóan világítson, mert a fényre nem jönnek be, azt elkerülik. De jó te szomszéd, hogy kiraktad azt a lámpát, most itt rámhorkantott a bozótosból valami...azért szoktam én is a kiserdő előtt dudálni, hogy szaladjanak el az útból, ezek ilyen szemtelenek már errefelé....
Aztán elbúcsúztam és kimentem az autóhoz, a szomszéd a kapuig kísért, aztán pár méterre a kaputól elsétáltam az autóig. A sumák genyó ott ült még mindig a bozótosban, és megint odaröffentett. Újból lefostam a bokámat, gyorsan beültem a kocsiba, felkapcsoltam a lámpát, tuti ami fix. Hátvazzeg, ez ül a bozótban, les, és várja hogy elhúzzak, hogy megint kotorászhassék a kertben.... és még utánam is köszön. Pofátlan egy tepsiszökevény!
Nos, a sztori után eltelt megint pár nap, kimentem összegereblézni a kertben a gazt, gallyakat, metszedéket, némi rendet vágni, hogy a munkagép beférjen majd a kapun, és dolgozni tudjék. Másnap reggel ismét kimentünk, az egyik ismerős infra mozgásérzékelős kamerát rakott fel, hogy megnézzük ki mászkál be ilyen lelkesen. Vidáman meséli, hogy az úton idefele jövet a kiserdős átjárónál egy egész konda ment át az úton előtte...
Nos, a gyesznyó megint bent járt, és az összes elgereblézett részt átnézte, kicsit megtúrkálta a kert hátulját, feltételezem segítendő a kerti munkát, mert most nem volt térdig érő gödör, csak olyan lájtos, kis felületi, hogy felszedje a mohát. A kamerás röhögött, nézd már, itt járt megint, még friss a nyoma, leellenőrizte hogy mit csináltál tegnap, mert ilyenkor mindig azt gondolják, hogy lehet valami vetés volt, amit érdemes lehet a megpiszkált föld után leellenőrizni...
Nos, ezek után elneveztem ődisznóságát Felügyelőnek. Lecsekkolja ahogy jövök-megyek, rám is köszön, leelenőrzi a gereblyézést, összeszedi a diót. Mi más lehetne mint Felügyelő?
Hát marha kíváncsi vagyok, hogy a napokban elkészül-e róla a portréfotó.... Feltéve ha a mókusom nem merítette le a kamerát, mert van egy kis piros visszajelző ledecske a kamera elején, és történt már olyan, hogy a menyét addig játszott a visszajelző leddel, hogy egy éjszaka alatt lemerítette a szerkezetet és csinált párszáz mancsosbelenyúlkálós fotót a kamera...
Jah, a mókus meg diótárolónak használja a szerszámos fészert, gondolom azért, mert oda meg a vaddisznó nem bír bejárni...
Múltkor egy óriás rakat dióhéjat hajítottam ki onnan....
Vaddisznó a szentem, és ráadásul az okosabbik verzióból. A kert végében pár helyen kibontotta a kerítés alját, és befelé benyomta. A szakértő szerint még süldő korában járhatott ott (a kertet ősszel egy komplett konda túrhatta fel, mert térdig érő gödrök is vannak) és rendszeresen visszajár. Az út másik oldalán kezdődik az erdő, és a legrövidebb irányból érkezik mindig, a bozótosból surran át a kerítésen... Mostanában mintha nem egyedül járna be, ez itt nézd csak, mellette vagy őz nyoma, vagy kismalacé....
Úgy kezdődött az egész, hogy ugye ősszel feltúrta még az előző tulajnak a kertet térdig érő gödrökkel a bejáró. Aztán most télen ahogy elkezdtem kimászkálni, láttam azért még van mozgás, rendszeresen új vadnyomok a kertben, Maci meg hiába hugyozta körbe rendszeresen még a jövő hetet is... Vadászok azt mondták, arra tuti már nem fog bemenni, óvatosak a vadak, nem kockáztatnak... Hát de mégis, a hideg szagnyom már nem zavarja.
Aztán múltkor gondoltam, valamikor összeszedem a lehullott diót, aztán hagytam, mert a centis jég alatt felesleges volt küzdeni. Mire kijutottam a jégmentes időben, valaki felszedte a diót... Közben kerestem egy vadász bandát, kifaggattam őket, hogy mik a realitások bejáró vaddisznó ügyében: szereti az epret, kitúrja a krumplit is, menetrendszerűen fog bejárni hozzád, ha okos és ráadásul szemtelen is, tetézve mondjuk pár malackával, még meg is támadhat ha megijed valamitől, vagy féltve érzi a kölkeit.... Ódefasza... régen jártam már úgy is késsel az oldalamon...
Aztán múltkor vittem a szomszédnak pár dolgot sötétedés után. Megálltam a kapuja előtt, békésen kikászálódtam a kocsiból, megálltam egy pillanatra, és élveztem a környék csendjét. Aztán megindultam, kinyitottam a kocsiajtót és valami felröffent kb 2-3 méterre tőlem az erdőben. De semmi csörtetés, hogy megrémült volna vagy elszalad.... Csak a békés néma csöndben egy mély, torokból jövő fenyegető horkantás...
Hát azt hittem lefosom a bokámat, rémültemben rátámaszkodtam a csengőre, hogy a szomszéd mielőbb másszon elő a vackaiért. Tudom én hogy a környéken van vaddisznó, de valahogy ez MOST realizálódott...
Aztán újra csönd lett, a szomszéd örült a cuccoknak, kipakoltunk, ittunk egy teát. Kérdem tőle, volt már olyan, hogy ráröfögtek itt az út mentén? Aha, hát persze, tele az erdő disznóval, hajnalban itt járnak lefelé az utcán (nemá), mert a zöldséges lent a patak mentén dobálja ki a megpunnyadt zöldségjét, és mennek összeszedni. Fene az arcába annak a bolondnak is, csak ideszoktatja a vadakat, a vadászok meg ide fel a hegyre raktak ki a közelbe egy etetőt pár éve, azóta jár mindenféle állat erre, és egyre szemtelenebbek. A lámpát is azért raktam ki, hogy állandóan világítson, mert a fényre nem jönnek be, azt elkerülik. De jó te szomszéd, hogy kiraktad azt a lámpát, most itt rámhorkantott a bozótosból valami...azért szoktam én is a kiserdő előtt dudálni, hogy szaladjanak el az útból, ezek ilyen szemtelenek már errefelé....
Aztán elbúcsúztam és kimentem az autóhoz, a szomszéd a kapuig kísért, aztán pár méterre a kaputól elsétáltam az autóig. A sumák genyó ott ült még mindig a bozótosban, és megint odaröffentett. Újból lefostam a bokámat, gyorsan beültem a kocsiba, felkapcsoltam a lámpát, tuti ami fix. Hátvazzeg, ez ül a bozótban, les, és várja hogy elhúzzak, hogy megint kotorászhassék a kertben.... és még utánam is köszön. Pofátlan egy tepsiszökevény!
Nos, a sztori után eltelt megint pár nap, kimentem összegereblézni a kertben a gazt, gallyakat, metszedéket, némi rendet vágni, hogy a munkagép beférjen majd a kapun, és dolgozni tudjék. Másnap reggel ismét kimentünk, az egyik ismerős infra mozgásérzékelős kamerát rakott fel, hogy megnézzük ki mászkál be ilyen lelkesen. Vidáman meséli, hogy az úton idefele jövet a kiserdős átjárónál egy egész konda ment át az úton előtte...
Nos, a gyesznyó megint bent járt, és az összes elgereblézett részt átnézte, kicsit megtúrkálta a kert hátulját, feltételezem segítendő a kerti munkát, mert most nem volt térdig érő gödör, csak olyan lájtos, kis felületi, hogy felszedje a mohát. A kamerás röhögött, nézd már, itt járt megint, még friss a nyoma, leellenőrizte hogy mit csináltál tegnap, mert ilyenkor mindig azt gondolják, hogy lehet valami vetés volt, amit érdemes lehet a megpiszkált föld után leellenőrizni...
Nos, ezek után elneveztem ődisznóságát Felügyelőnek. Lecsekkolja ahogy jövök-megyek, rám is köszön, leelenőrzi a gereblyézést, összeszedi a diót. Mi más lehetne mint Felügyelő?
Hát marha kíváncsi vagyok, hogy a napokban elkészül-e róla a portréfotó.... Feltéve ha a mókusom nem merítette le a kamerát, mert van egy kis piros visszajelző ledecske a kamera elején, és történt már olyan, hogy a menyét addig játszott a visszajelző leddel, hogy egy éjszaka alatt lemerítette a szerkezetet és csinált párszáz mancsosbelenyúlkálós fotót a kamera...
Jah, a mókus meg diótárolónak használja a szerszámos fészert, gondolom azért, mert oda meg a vaddisznó nem bír bejárni...
Múltkor egy óriás rakat dióhéjat hajítottam ki onnan.... 
