Szokásos véresszájúskodás a fércbukon, lőjük le a vadászokat, lőjük le a kutyákat, de leginkább lőjük le a hülyéket...
Érdemes tudni, hogy az erdők 90%-a magánkézben van, tehát vadásztársaság által bérelt területen garázdálkodunk akkor is jó eséllyel, ha ott nincs kerítés. A kijelölt túraútvonalon való sétafikálás a tulajdonos maximális jóindulatát jelzi csupán az idegen felé, vendég ott az úton járó. Meg úgy általában is már a természetben vendégtudattal kéne léteznie az embernek... Jól nevelt vendégként, amelyik a csikket nem tapossa a szőnyegbe (tehát nem dobálja el a szemetet) és a háziasított ragadozóját nem hagyja játszani életre-halálra menő kergetőzőset a vendéglátóval... mert a kutya nem gyerek, hogy csak játszik és kergeti a pillangót, hanem a tavaszi ellési időszakban mondjuk vetélésig kergeti az őzet... Háziasított, ugyan, adhatunk rá horgolt mellénykét, de az ösztön működik amint visszakerül természetes környezetébe. Családtagunk, kedvencünk, imádjuk, de neki is vannak korlátai és felelősségünk van érte, ha már magunkhoz vettük. Ha valóban szívügyünk az állatvédelem és a természetvédelem, és nemcsak a saját kis egónk dolgozik, akkor tiszteletben tartjuk az életterek határait. Ráadásul a vadász sok esetben nehezen különbözteti meg a kóbort a gazdástól ha a gazda nincs a közvetlen közelben, de egy mellényt ráadva a kutyára meg elég jól azonosíthatóvá válik a kis kedvenc - lásd vakvezető és keresőkutyák. Aztán ott a vadászkutyák intézménye is, ha foglalkozunk a kutyával az mindig meghálálja magát.
A vadász nemcsak azért van, hogy hobbiból durrogjon az erdőben, arra amihez épp kedve van. Komoly vizsgákat tesznek mielőtt fegyvert kapnak a kezükbe és a legtöbbnek kutyája is van. A mezőgazdaságban eső vadkárt (kitúrt vetés, lelegelt gyümölcs, megdézsmált zöldséges) és az állattenyésztésben megjelenő tömeges fertőzéseket (veszettség, madárinfluenza, sertésinfluenza, stb) az ő feladata lenne visszatartani azzal, hogy a szelídített és a vad állományt próbálja külön tartani egymástól és nem hagyja keveredni. Hiába háziasított kutya, mert valamikor ragadozó volt, ezért történnek durva kutyás balesetek (emberi halállal végződő is nem kevés) amikről ilyenkor mindenki hallgat. Gondoljuk végig azokat a kutyákra vonatkozó szabadságjogokat, aminek az eredménye az emberi települések határán rendszeresen a településre bejáró vaddisznót - ezzel arányosan esetlegesen felkoncolt kutyát, kisgyereket eredményez, majd hosszú távon megemelkedett baromfi árakat a húsos pultánl (lásd idén megint leöltek egy csomó szárnyast a telepeken a madárinfluenza miatt és perpill a sertéshús olcsóbb mint a csirke) majd a vadkár miatt a vega kaja eltűnését is eredményezheti... Szóval ésszel, mindennek megvan a helye. A kutyának az ember mellett pórázon, a vadnak meg az erdőben. Ennyi az egész, simán elfér egymás MELLETT, de nem egymás életterén. Lehet szabadon engedni a kutyát a futtatóban, veszel neki telket, kutyás egyesülettel egy csomó mindent lehet csinálni... Felelős vagy minden megszelídített élőlényért.
Mondom ezt úgy, hogy Macit egyszer nem tudtam lehívni a kergetődzésről és 15 perc múlva durranás... Aztán előkerült a szőrös gyerek és azóta sokkal korábban teszem pórázra. Ennyit a kutyám szabadságjogairól. Inkább pórázra teszem és a túra végén boldogan vigyorogva ugrik be mellém az autóba.
[photo="medium"]82444[/photo]
Érdemes tudni, hogy az erdők 90%-a magánkézben van, tehát vadásztársaság által bérelt területen garázdálkodunk akkor is jó eséllyel, ha ott nincs kerítés. A kijelölt túraútvonalon való sétafikálás a tulajdonos maximális jóindulatát jelzi csupán az idegen felé, vendég ott az úton járó. Meg úgy általában is már a természetben vendégtudattal kéne léteznie az embernek... Jól nevelt vendégként, amelyik a csikket nem tapossa a szőnyegbe (tehát nem dobálja el a szemetet) és a háziasított ragadozóját nem hagyja játszani életre-halálra menő kergetőzőset a vendéglátóval... mert a kutya nem gyerek, hogy csak játszik és kergeti a pillangót, hanem a tavaszi ellési időszakban mondjuk vetélésig kergeti az őzet... Háziasított, ugyan, adhatunk rá horgolt mellénykét, de az ösztön működik amint visszakerül természetes környezetébe. Családtagunk, kedvencünk, imádjuk, de neki is vannak korlátai és felelősségünk van érte, ha már magunkhoz vettük. Ha valóban szívügyünk az állatvédelem és a természetvédelem, és nemcsak a saját kis egónk dolgozik, akkor tiszteletben tartjuk az életterek határait. Ráadásul a vadász sok esetben nehezen különbözteti meg a kóbort a gazdástól ha a gazda nincs a közvetlen közelben, de egy mellényt ráadva a kutyára meg elég jól azonosíthatóvá válik a kis kedvenc - lásd vakvezető és keresőkutyák. Aztán ott a vadászkutyák intézménye is, ha foglalkozunk a kutyával az mindig meghálálja magát.
A vadász nemcsak azért van, hogy hobbiból durrogjon az erdőben, arra amihez épp kedve van. Komoly vizsgákat tesznek mielőtt fegyvert kapnak a kezükbe és a legtöbbnek kutyája is van. A mezőgazdaságban eső vadkárt (kitúrt vetés, lelegelt gyümölcs, megdézsmált zöldséges) és az állattenyésztésben megjelenő tömeges fertőzéseket (veszettség, madárinfluenza, sertésinfluenza, stb) az ő feladata lenne visszatartani azzal, hogy a szelídített és a vad állományt próbálja külön tartani egymástól és nem hagyja keveredni. Hiába háziasított kutya, mert valamikor ragadozó volt, ezért történnek durva kutyás balesetek (emberi halállal végződő is nem kevés) amikről ilyenkor mindenki hallgat. Gondoljuk végig azokat a kutyákra vonatkozó szabadságjogokat, aminek az eredménye az emberi települések határán rendszeresen a településre bejáró vaddisznót - ezzel arányosan esetlegesen felkoncolt kutyát, kisgyereket eredményez, majd hosszú távon megemelkedett baromfi árakat a húsos pultánl (lásd idén megint leöltek egy csomó szárnyast a telepeken a madárinfluenza miatt és perpill a sertéshús olcsóbb mint a csirke) majd a vadkár miatt a vega kaja eltűnését is eredményezheti... Szóval ésszel, mindennek megvan a helye. A kutyának az ember mellett pórázon, a vadnak meg az erdőben. Ennyi az egész, simán elfér egymás MELLETT, de nem egymás életterén. Lehet szabadon engedni a kutyát a futtatóban, veszel neki telket, kutyás egyesülettel egy csomó mindent lehet csinálni... Felelős vagy minden megszelídített élőlényért.
Mondom ezt úgy, hogy Macit egyszer nem tudtam lehívni a kergetődzésről és 15 perc múlva durranás... Aztán előkerült a szőrös gyerek és azóta sokkal korábban teszem pórázra. Ennyit a kutyám szabadságjogairól. Inkább pórázra teszem és a túra végén boldogan vigyorogva ugrik be mellém az autóba.
[photo="medium"]82444[/photo]