Múlt évben írtam egy ilyet.
Gyakorlatilag 90%-a megvan. A midi vezérlés és az ipari pc meg a 900 Hornet nem pont úgy van meg, de elérhető közelségben vannak, kb az a 10% ... de sose rosszabb évet!
Idénre terv:
- felújítás,
- beköltözés,
- berendezés,
- a lézeres témák további hatékony marketinges turbózása,
- néhány fotós cuccot venni, hogy szinten maradjon a felszerelés (egy új váz, egy objektív).
Még van millió terv, de idénre ez elég
A többit majd jövőre megírom 
Ezt még el kell meséljem. Szóval szaladgálok ki a házikóhoz, az egyik szomszédnak mindig volt pár kedves szava, már akkor is, amikor még csak őgyelegtem a környéken, hogy körülnézzek. Múltkor kint motoszkálok, élvezem a halovány téli napsütést, próbáltam tenni-venni a kertben, dobálom ki a lomot, amikor a kedves szomszédbá megjelenik és átinvitál hozzájuk, hogy bemutasson az asszonyának is. Hát elcsacsogtunk vagy két órát, még meg is ebédeltettek (régen ettem ilyen jó halászlevet, a közeli tóban fogta az alapanyagot). Jól összebandáztunk, kiderült sütögetősek, Éva néni az előző tulaj meg valami olyan ember lehetett mint a Nagyim, állandóan jött-ment, tett-vett és a telek éltette, meséltek róla is egy csomót. Aztán összeszedtem magam és felcihelődtem, még mondtak pár jó tanácsot a házikóról amit tudtak az építményről, átinvitáltam őket, és körbevezettem őket, mint az első vendégeimet. Mondtam nekik, hogy bocs, hogy még egy teával se tudlak megkínálni benneteket, de pillanatnyilag a kismegszakító is bszkódik, mosolyogtak, mondták majd bepótoljuk nyáron. Aztán ahogy hazamentek, ácsorogtam a házikót nézegetve, és elfutotta a szememet a könny.
Hazaértem.
Update: 02.19. + Társ
Gyakorlatilag 90%-a megvan. A midi vezérlés és az ipari pc meg a 900 Hornet nem pont úgy van meg, de elérhető közelségben vannak, kb az a 10% ... de sose rosszabb évet!
Idénre terv:
- felújítás,
- beköltözés,
- berendezés,
- a lézeres témák további hatékony marketinges turbózása,
- néhány fotós cuccot venni, hogy szinten maradjon a felszerelés (egy új váz, egy objektív).
Még van millió terv, de idénre ez elég
A többit majd jövőre megírom Ezt még el kell meséljem. Szóval szaladgálok ki a házikóhoz, az egyik szomszédnak mindig volt pár kedves szava, már akkor is, amikor még csak őgyelegtem a környéken, hogy körülnézzek. Múltkor kint motoszkálok, élvezem a halovány téli napsütést, próbáltam tenni-venni a kertben, dobálom ki a lomot, amikor a kedves szomszédbá megjelenik és átinvitál hozzájuk, hogy bemutasson az asszonyának is. Hát elcsacsogtunk vagy két órát, még meg is ebédeltettek (régen ettem ilyen jó halászlevet, a közeli tóban fogta az alapanyagot). Jól összebandáztunk, kiderült sütögetősek, Éva néni az előző tulaj meg valami olyan ember lehetett mint a Nagyim, állandóan jött-ment, tett-vett és a telek éltette, meséltek róla is egy csomót. Aztán összeszedtem magam és felcihelődtem, még mondtak pár jó tanácsot a házikóról amit tudtak az építményről, átinvitáltam őket, és körbevezettem őket, mint az első vendégeimet. Mondtam nekik, hogy bocs, hogy még egy teával se tudlak megkínálni benneteket, de pillanatnyilag a kismegszakító is bszkódik, mosolyogtak, mondták majd bepótoljuk nyáron
. Aztán ahogy hazamentek, ácsorogtam a házikót nézegetve, és elfutotta a szememet a könny.Hazaértem.
Update: 02.19. + Társ
