Még november végén jutott eszembe, hogy van nekem anyámon kívül egyszem élő rokonom a Nagyim öccsének a fia. Akinek olyan a szeme állása és a gesztusai, beszéde, mint a Mamának. Szóval ahogy a Mama temetés után felvettük a kapcsolatot, aztán voltam is nála, beszélt a családjáról... Szóval a magánélete neki se volt túl sikeres, elvált, az asszony meg elnevelte tőle a gyerekeit (vagy ő nem harcolt eléggé értük), így azok már rá se néznek fölnőtt fejjel. (Jah, valamikor május környékén anyám bedurcult a születésnapom előtt pár nappal annyira, hogy még a fércbukról is letiltott, a telefonszámát meg már régóta nem osztotta meg velem, így mentesültem mindenféle felelősség alól, hogy nekem kéne őt keresni megint a békülés kedvéért. ) A nagybátyám, meg túl a hatvanon, mivel vállalkozó volt, most egy minimális nyugdíjból tengődik, szinte napról napra. Szikár-vékony, szinte átsüt raja a napfény, és nem a fitness életmódtól, hanem valószínűleg a nélkülözéstől. Konrétan nem tudom elképzelni, hogy havi harminckétezerből hogy oldja meg a családi házának a fűtését és a megélhetést is... Tavasszal meg nyáron hívogattam, hogy jöjjön el, de valahogy mindig kidumálta magát, hogy most épp miért "nem ér rá", de az a sanda gyanúm, hogy nem volt pénze vonatjegyre, vagy valami hasonló. Aztán jó ideig elfoglaltam magamat a melókkal és novemberben eszembe jutott, hogy elhívom karácsonyozni hozzánk.
Közben megnyertem barátnőm kutyáját is, Sárit, mert olyan helyre mentek ahol nem volt kompatibilis a buli kutyástul több napra.
Szóval a huszonnegyedike most egészen élhető volt. Reggel elintéztem még az utolsó simítást az egyik tűzijátékos konténernél, aztán felszedtem Sári kutyát, megvigasztaltam a gazdáját, hogy most sincs pasija karácsonyra, de majd jövőre lesz, és nem tragédia a rokonokkal bebaszni kollektív 24-n este, majd két napig velük zabálni folyamatosan.
Aztán hazakocogtam a kölcsönkutyával, Maci az elején még üdvözölte a dolgot, aztán látszott annyira nem lelkes. Főleg amikor a kis minihitler a saját kajás zsákjáról lemorogta, akkor dőlt el a barátságuk véglegesen. Aztán nekiálltam a bejgliknek. Idén diós, mákos, áfonyás-mákos, narancsos-diós, rumosdiós, bélizes, kávés-kókuszos és fahéjas-diós verziókat gyártottam.
Előkerült a két lízinggyerek, volt némi utalás az éhes vagyok vonalon, mire kedvesen megválaszoltam, hogy önkiszolgáló területre tévedtek (főleg 18 és 20 évesen). Később amikor rákérdeztek, hogy van-e már karácsonyi hangulatom, mondtam hogy mindjárt lesz, ha nem egyedül robotolok tovább a konyhában, mert feladat lesz, halpanírozás, krumplihámozás, porszívózás, felmosás, díszítés. Ha nem segítenek, kb este 10-re lesz karácsonyi vacsora úgy kalkuláljanak. Segítettek. Aztán Sándor elment a vasútra a rokonért, és teljese lett a karácsonyi munkabrigád: befogtam őket fát faragni. A szokásos mizéria: holakarácsonyfatalptnemtudomteraktadelazudvaronbárholdeigyferdedejóleszazúgy.
Aztán a srácok feldíszitették a karácsonyfát, a csajok elpepecsseltek a hallal meg a takarítással, én sütöttem a 14 rúd beiglit meg a robbantott konyha miliőt próbáltam kontrollálni, aztán már baromira elfáradtam. Végre leültünk enni, befaltuk, jó volt, eldugdostuk egymás elől az ajándékokat és megkerestettük egymással, aztán dobáltuk a dartsot, Maci is bejött melegedni, elhúztam háromszor a tábla elől, hogy ne oda feküdjön, végül végre mindenki elfárad, megágyaztam a vendégnek és eltettük aludni magunkat. Pali, a rokon marha sokat tud beszélni... de azért jópofa...
Sikerült 12 órát egyben átaludnom, ez mondjuk nem meglepő a napi 5 órás kelések mellé. Régen aludtam ilyen jót.
Reggel vittük vissza a Palit az állomásra, mosolygott a szeme. Nagyon hálás volt, hogy velünk karácsonyozhatott. Megölelt, és egy pillanatra az Ő szemén át a Mama is mosolygott..
Közben megnyertem barátnőm kutyáját is, Sárit, mert olyan helyre mentek ahol nem volt kompatibilis a buli kutyástul több napra.
Szóval a huszonnegyedike most egészen élhető volt. Reggel elintéztem még az utolsó simítást az egyik tűzijátékos konténernél, aztán felszedtem Sári kutyát, megvigasztaltam a gazdáját, hogy most sincs pasija karácsonyra, de majd jövőre lesz, és nem tragédia a rokonokkal bebaszni kollektív 24-n este, majd két napig velük zabálni folyamatosan.
Aztán hazakocogtam a kölcsönkutyával, Maci az elején még üdvözölte a dolgot, aztán látszott annyira nem lelkes. Főleg amikor a kis minihitler a saját kajás zsákjáról lemorogta, akkor dőlt el a barátságuk véglegesen.
Aztán nekiálltam a bejgliknek. Idén diós, mákos, áfonyás-mákos, narancsos-diós, rumosdiós, bélizes, kávés-kókuszos és fahéjas-diós verziókat gyártottam.Előkerült a két lízinggyerek, volt némi utalás az éhes vagyok vonalon, mire kedvesen megválaszoltam, hogy önkiszolgáló területre tévedtek (főleg 18 és 20 évesen). Később amikor rákérdeztek, hogy van-e már karácsonyi hangulatom, mondtam hogy mindjárt lesz, ha nem egyedül robotolok tovább a konyhában, mert feladat lesz, halpanírozás, krumplihámozás, porszívózás, felmosás, díszítés. Ha nem segítenek, kb este 10-re lesz karácsonyi vacsora úgy kalkuláljanak. Segítettek. Aztán Sándor elment a vasútra a rokonért, és teljese lett a karácsonyi munkabrigád: befogtam őket fát faragni. A szokásos mizéria: holakarácsonyfatalptnemtudomteraktadelazudvaronbárholdeigyferdedejóleszazúgy.
Aztán a srácok feldíszitették a karácsonyfát, a csajok elpepecsseltek a hallal meg a takarítással, én sütöttem a 14 rúd beiglit meg a robbantott konyha miliőt próbáltam kontrollálni, aztán már baromira elfáradtam. Végre leültünk enni, befaltuk, jó volt, eldugdostuk egymás elől az ajándékokat és megkerestettük egymással, aztán dobáltuk a dartsot, Maci is bejött melegedni, elhúztam háromszor a tábla elől, hogy ne oda feküdjön, végül végre mindenki elfárad, megágyaztam a vendégnek és eltettük aludni magunkat. Pali, a rokon marha sokat tud beszélni... de azért jópofa...
Sikerült 12 órát egyben átaludnom, ez mondjuk nem meglepő a napi 5 órás kelések mellé. Régen aludtam ilyen jót.
Reggel vittük vissza a Palit az állomásra, mosolygott a szeme. Nagyon hálás volt, hogy velünk karácsonyozhatott. Megölelt, és egy pillanatra az Ő szemén át a Mama is mosolygott..
