A Hells Angels nem viccel

Annak idején egyik komáromi diákom adta kölcsön Sonny Barger könyvét. Sose voltam odáig azért, ha valaki ennyire komolyan veszi a motorozást, OK, életforma, de hivatásszerűen motorozni, mármint hogy nem pénzkereset céljából, hanem hogy a melón kívül minden időt egy klub tagjaként a motorokkal tölteni, és majdénmegmondomhogykilehetmotorosmegkinem, na az már sok. Egy időben ugyan én is minden szabadidőmet motorokkal töltöttem, de az nagyon más volt. Elolvastam azt a könyvet. Nagyon szimpatikus volt, hogy nem fényezi magát meg a klubot, amerikaitól szokatlan őszinteséggel leírt minden szart meg jót, amit életében csinált. Nem istenítette magát, megdöbbentő őszinteséggel írt mindenről. Ennek tükrében különösen érdekes volt egy győri megnyilatkozás. Cigány banda, ordítva-üvöltve húdemostaztánmivagyunkámanagymaffiózók, beüvölt egyikük a bérelt garázsba, ahol a motorokat építettem és javítottam: "Helszendzselsz! Ismered?" Hogy a viharba ne ismerném az USA legnagyobb, leghírhedtebb motoros klubját? "Látod öcsém? Ez ismeri! Húúúmekkora maffiózók azok! Fegyverek, drogok, minden!!!" És erre az egész bagázs úgy tett, mintha a Hells Angels volna az Isten a szemükben, mert egy részük azt csinálta, amit. Egyszerűen szánalmasak voltak. Már csak azért is, mert oltári nagy volt a pofájuk, amíg meg nem jelent egy áthajtó járőrkocsi...

Amúgy: NaNa, Te ebből élsz? Mármint lapok szerkesztéséből.

Jó lenne abból élni, de az inkább csak hobbi. Időm sincs rá elég... Bár szeretek a neten bogarászni, napi 48-ban is szívesen csinálnám.