Történetek

Ahogy öregszem, egyre bizonytalanabb vagyok a döntéseimben. Bizony én úgy vártam az iskolakezdést, hogy már 2 héttel előtte arról álmodtam. És másfél hónap alatt 11 olyan atrocitás ért a kedves kollégák részéről, hogy darabjának a feléért is rájuk kellett volna borítani az asztalt. És akkor beütött még valami: két diáklány megvádolt a hátam mögött valami olyasmivel, amit soha nem követtem és nem is követtem volna el. Ez nagyon elgondolkoztatott, hogy jó helyen vagyok-e én ott, ahol vagyok, és ha itt nem, akkor merre. Ahol lehetőleg minél távolabb vagyok minden embertől. Nem mondom, hogy boldog időszak volt. Igazából most sincs vége, de csillapodott valamelyest a dolog, és közben a sors úgy hozta, hogy voltam helyettesíteni abban az osztályban, ahol az a két bizonyos diáklány van, és ismét szóba álltak velem. Ez jólesett. Persze innentől óvatosabban kell bánnom mindenkivel, főleg a kollégákkal. Vannak most újak, beszélgetek velük, és egyikük mondta, hogy egy másik kolléga azzal biztatta, amikor kezdett, hogy nem a diákokkal lesz baja... ez a nehéz, amikor már nagyon büdös az ember térde a széllel szemben hugyozástól, mégis jönnek a visszajelzések, hogy mégis jófelé fordultam... És ez mocskos dolog ebben a világban. Hogy nem lehet annyi emberrel jóban lenni, amennyivel az ember szeretne, mert választani kell. Nincs ez így jól. Én nem szeretek rosszban lenni senkivel. Megvan a véleményem sokakról, de annyira fölösleges energiapazarlásnak tartom a rosszban levést.

A pedofíliáról meg: eddig még nem volt olyan iskola, ahol ne vádoltak volna meg vele, legalábbis futólag, szerencsére sehol nem tettek följelentést. Annyit teszek, hogy észreveszem, ha valakinek van valami baja. Ha az épp egy diák vagy diáklány, akkor az és kész. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor kapja be. A zoknimat. Különben is, a vicc szerint a pedagógus meg a pedofil között az a különbség, hogy a pedofil tényleg szereti a gyerekeket... Aki meg tényleg az, az valakinek a valakije, érinthetetlen...

Emlékszem, visszatérve az úszók dolgára, volt néhány éve egy botránykönyv, erősen 18-as karikás, azt állította a könyv szerzőnője, egykori úszó, hogy akkora fesz volt mindenkiben az úszóknál, hogy kefélt mindenki mindenkivel, ezzel vezették le a feszkót...

Valóban, a szex jó feszültséglevezető, de csak akkor ha mindketten élvezetüket lelik benne. Különben amelyik nem leli benne örömét, egy életre feszkós lesz...

Állítólag az olimpián is dobozszám osztogatták a sportolóknak az óvszert... nem tudom, igaz-e de gondolom nem zörög a haraszt, ha nem fújja a paraszt.

ez a parasztos beszólás nagyon tetszik!