Idén nyáron több motorozásra jutott idő, és időnként megleptek rutinosabbnak tűnő motorosok is néhány információhiányból eredő apró bakikkal. Hétvégén meg egy nagyobb társasággal voltam túrán, mögöttem az egyik állandóan lemaradt a kanyarokban. A csapat miatt nem túl gyorsan, teljesen normális és vállalható szabályos sebességgel haladtunk. Később megkérdeztem az embert, hogy mióta motorozik, gondoltam biztos még a rutin hiánya hogy elmaradozik. Mondta 10 éve... Háááát, a fene tudja, nem tudom, de a polírpasztától csillogó motor, a zsírúj motoros ruha, a zsírúj bukó, a zsírúj motoros csizma, vagy nagy kihagyás után került elő, vagy már tíz éve bosszantja az úton járó autósokat is a szuperóvatos tempó...
Nos, hát akkor nézzük is át, mik azok a dolgok amit néhol nem tanítanak a motoros iskolákban...
Hogyan áll a motor stabilan, mondjuk lejtőn, emelkedőn?
Első kerékkel az emelkedőfelé, stender az emelkedő felé, (motor emelkedő felé dőljön) sebességben hagyva, kormány elfordítva. Mondjuk én rászoktam, hogy sebességben és kormányzáron hagyom a motort vízszintes helyen is, akkor is ha rövid időre állok meg, mert ha nekitámaszkodva lelöknék a stenderről, akkor ne guruljon odébb, baromság miatt ne boruljon fel, talán így bolondbiztosabb egy kicsit a megállás.
Hogyan ülünk a motoron?
A folyamatosan világító féklámpa erősen gyanússá teszi, hogy a lábát a kedves motoros kolléga nem jó helyen tartja a lábtartón. Ez több szempontból kellemetlen: folyamatosan kopik és idővel melegedhet a fékbetét (nem beszélve a finoman megemelkedő üzemanyag fogyasztásról), ami egy esetleges vészfékezésnél némi tartalék féktávolságot jelenthet. Tehát a talpunknak nem a közepét, és nem is a cipő sarokillesztését tesszük a lábtartóra, hanem a lábujjaink alatti párnás részt. Sportmotorosoknál látszik leginkább sziluettből, hogy kilóg a két "fülecske", a két lelógó lábfej motor körvonalából. Érdemes még hozzátenni, hogy a tankot ebben a kicsit pipiskedőnek érződő lábtartásban sokkal könnyebb szorítani térddel, ami miatt a fékezés közben nem kell úgy belekapaszkodni a kormányba görcsösen (a felsőtestről leveszünk terhelést, így nem kapaszkodásra megy el a fékezésre szükséges markolási energia). Ráadásul a tankkal való összesimulás sokkal jobban adja a motor súlypontjának az érzékelését.
Természetesen ülni még sokféleképpen lehet a motoron: az autópályán hátrapucsítva, elbújva a plexi mögé, utassal karót nyelve ha kevés a hely kettőnek, hegyek között kanyarogva mélyebb súlypontra helyezkedve.... a motor ülésén a hely azért van, hogy ott bátran fészkelődjünk helyzetnek megfelelően. Ha a lábtartó nagyon közel van, és a térdünk görcsöl, a hátrébb ülés is segíthet...
Motorozástól fájó csukló, karok, vállak
Tipikus jele, hogy mereven görcsösen kapaszkodsz a kormányba. Ez nem jó, mert merev könyökkel nem lehet olyan pontosan, nyugodtan kormányozni. Figyelj oda, hogy a térdeddel, comboddal jobban kapaszkodj a motorba, a felsőtested terhelésének egy részét vegyék át ezek végtagok. Laza kézzel nem rántod be a kanyarba a motort és sokkal szebben tudsz onnan kijönni, a futóművek és a váz reklamálása nélkül... Úgy tudod ellenőrizni út közben, hogy merev-e a könyököd, hogy miközben fogod a kormányt, a könyöködet felfelé mozdítod el, mintha azzal akarnál elrepülni. Ha könnyen, lazán megy, akkor jól csinálod.
Hol az ideális kanyarív?
Tartsuk tiszteletben a felezővonalat és az útszéli kátyúkat, kanyarodás közben pedig használjuk ki a teljes helyünket! Kanyar előtt fékezünk és/vagy elvesszük a gáz, kicsit behúzódunk még a kanyar előtt a felezőhöz, majd a kanyarba beérve már a sáv közepén, de inkább a sáv külső szélén vagyunk, és egy finom gázadással kilendülünk a kanyarból. A felezővonalat időnként egy-két autós nem tartja tiszteletben, és ha épp ott nekünk csak a tükrünk nyúlik át a felezővonalon pár centivel, garantált a szirénázó mentőben való ébredés... Jobb a más hülyeségét beleszámolni és békésen tovább gurulni. Örök vita tárgyát képezi motorosok között hogy mekkora lendülettel megyünk bele a belátható és nem belátható kanyarokba. Mertehülyeóvatosmarhavagy, merteeszetlenállat és a többi, ez egyéni szoc probléma, kinek mit bír el a kockázatvállaló képessége. Szerintem érdemesebb közúton az óvatosság, a legváratlanabb kanyarokban képesek felbukkanni murvás foltok, lerobbant ladák, gödrök, részeg útszéli szédelgők, ekét húzó lassú traktorok, élezett kaszát sáv közepibe lógató simsonosbácsik és egyéb UFÓk... Érdemes hasonló tempóval motorozó útitársakat találni, és az összes vita egy csapásra meg van oldva (többek között a mikor álljunk meg pisilni kérdés is). A márkatársak nem véletlen barátkoznak igen könnyen össze, hiszen rendszerint hasonló vérmérsékletű emberek, hasonló motortípust választanak.
Melyik féket használjam?
Ez is örök vita tárgya, kinek milyen motorja és habitusa van. A nagysebességű speed pályaguruk az első fék használatára esküsznek (pályán rendben is van, de most közútról beszélünk), a crosszosok a hátsóra (azok meg állandóan a sárban dagonyáznak), de nem baj ha tisztában vagyunk azzal, hogy kettő darab fék van a motorunkon és a két fék mindig nagyobb fékező erő az egynél.
Mind a kettőt használhatjuk! Főleg vészfékezésnél! Nem mindegy, hogy egy tenyérnyi, vagy két tenyérnyi területen van a tapadás! Az se mindegy, hogy mind a két kereket vagy csak az egyiket terheled, és mikor hová esik a motor súlypontja. Egy vészfékezéses szituációban, ha a motor súlypontja az első tengelyre zuhan rá, és pont sikerül eltalálni egy IFA által hagyott olajfoltot, az nem egy életbiztosítás, viszont ha a hátsó keréken is van terhelés, és ezzel együtt tapadás is, sokkal nagyobb esélyünk van a túlélésre. Esőben, murváson érdemesebb inkább a hátsó fékkel fékezni, mert a kormányzott kerék megcsúszása egyenesen arányos az odafekvési hajlammal. Emelkedőn való megállásnál is a hátsó fék hatékonyabb. Első féket én intenzív városi dinamikus forgalomban használom jobban, hátsót a sorok közti szlalomozásnál, szűk fordulókban és esőben, murváson. Gyakoroljunk, ismerjük meg a motorunk első és hátsó fékjét is. A vezetéstechnikai tréningeken nem véletlen ezt veszik első napirendi pontnak: a fékezést. Mert a gázt minden marha tudja húzni, csak aztán a megállás a necces. Ha valamelyik mikrokapcsoló bekrepál útközben, és ránk szólnak, hogy nem megy a féklámpánk, figyeljünk oda, hogy a mögöttünk lévő tudja mikor fékezünk: használjuk a másik féket is finoman, hogy világítson az a nyomorult féklámpa, és ne ugorjon a hátunkra egy IFA a póttal együtt.
Mit vegyek fel?
Ólajtót mindenek előtt! Félretéve a viccet, mindenképpen protektoros ruhát. Az öreg motorosok mondják, hogy az izzadtságot könnyebb törölgetni mint a vért, és tényleg! Sokat segít a réteges öltözködés: trikó, aláöltöző, póló, pulcsi, kabátbélés, kabát. Minél több réteg van, annál kevésbé mászik át rajtunk a szél és annál több levegőréteg szigetel minket a külvilágtól, annál könnyebben melegíti fel a testünk ezeket a légrétegeket. Ha az első köröknél még nincsenek meg a protektoros ruháink, segíthetünk magunkon magas szárú bakanccsal, zárt alsó és felsőruházattal, hogy ha valami grimbusz történik, legalább a lehorzsolt bőrfelületet megússzuk.... Mindenképpen érdemes elgondolkozni azon, hogy a protektoros ruha lehet, hogy most ebben a pillanatban drágának tűnik, de mindjárt olcsóbb, ha azt számoljuk, hogy egy esetleges balesetnél a kórházban töltött napok száma, a munkából való kiesés, meg a hálapénz, a család bánata miattunk megéri-e, mint egy jó befektetés...?
Milyen bukósisakot vegyek?
A piacon lévő bukósisakokra mindenki megesküszik, hogy a szabványnak megfelel. Gondolkozzunk logikusan: amelyik túl könnyű, abban nem sok anyag van, tehát fizikailag sokat nem biztos, hogy valóban jól fog védeni. A túl olcsónál is gyanakodjunk: a kínai szokéoco szipiszupi noném izé, fröcsöntési sorjákkal megéri-e a későbbi kórházi fekvés és hálapénz kiadását, vagy nagyobb megtakarítás a drágább bukó? A nyitott arcrészű sisakokra se esküdnék, mert amikor fejest ugrik az ember az asztfaltra, csak hasznos ha a pofázmányát nem a plasztikai sebész és a fogász rakja vissza, hanem egy lájtosabb véraláfutással megússza az ember. Kísérleteztem én is már mindenféle dologgal, de ha tényleg financiális küszöb van, akkor legalább egy zárt, állvédős bukósisak legyen, ami legalább 1,2 vagy 1,5 kg súlya van (így remélhetőleg a külső héj szerkezete és a benne lévő ütéselnyelő puhább anyagból se spórolták ki a cuccot). Meglepő, de a Lidl és hasonló áruházláncok zárt bukósisakjai egészen normálisak, mind szélzaj mind komfort és védelem tekintetében is. Valószínűleg, mivel ők regisztrált és utolérhető forgalmazók, jobban ügyelnek a szabványok betartására, mint azok a kínaiak, akiket sose fogsz tudni elővenni egy rosszabb kimenetelű baleset után. Igen, vannak aranyárban elérhető buksik is, azokat mindenképpen olyanoknak ajánlom, akik a könyökükre is felcsavarnák a gázbovdent ja bírnák, nem csak a csuklójukra... Minél kockázatvállalósabb hajlamaid vannak, annál több és jobb minőségű protektor védje a testedet.
Igen, a robogósoknak is zárt bukót, mert lassan is oda tudja magát verni úgy az útpadkához az ember, hogy a fostalicska bukósisakban még egy bénulást is össze lehessen szedni.
Mitől csúszik az út?
Minden szartól tud csúszni. Ha nem tiszta az út felülete, máris gyanakodhatsz! Olajfolt, lószar (van még, ne röhögj!), kavics, leszórodott rakomány (búza, kukorica, sitt, műtrágya, mikor mi jut, melyik szezon van), hulló falevelek, nedves falevél, tavaszi nyárfapihe halom, kocsiból kivágott almacsutka, eső. Legszemetebb a a fehér aszfalt, ami rendszerint mészkőzúzalékból épül, szépen idővel tükörsimára lekopik, és a mészkő felület esőben ideáilis motoros korcsolyapályát képez. Nincs az a gumi, amit meg ne lehessen rajta csúsztatni. Másik a poros aszfalt út kevés esővel, akkor ilyen finom filmszerű sárréteg képződik, na az is frankón odafektet, ha az ember nem elég óvatos. Macskakő, sárga makadámkő, a fehér felfestések esőben, és a díszburkolatok is gyanúsak!
Hová nézzek ? - a kátyupara
Ahová nézel, oda megy a motor! Az agy, az egy olyan szerkezet, hogy ha fixírozod a kátyut, akkor tuti belekormányozza a motorodat! De ha csak észleled a kátyut, majd továbbnézel arrafelé amerre mennél, a motor abba az irányba fog tovább menni és az agyad ügyesen elkormányoz a kátyu mellett. Ahol a figyelmed, ott a világod! Vezetéstechnikai tréningeken sosem tudják elégszer elmondani, hogy ha necces szituációban menekülni kell, nem az elkerülendő autó szélét figyeled, hanem azt a helyet, ahová menekülni szeretnél! Létfontosságú, hogy a figyelmedet hová összpontosítod!Tehát, nem magad előtt 3 méterre fixálod az aszfaltot, hanem felemeled a tekinteted és a lehető legtávolabbi részét nézed az útnak, ügyesen átlátva, hogy milyen akadályok képződhetnek előtted. A periférikus látással nagyon sok információ eljut hozzánk, de ha csak közvetlen magunk elé nézünk pár méterre, akkor igen rövid, maradék időből kell megoldani az esetleges problémásabb forgalmi szituációkat. Amint felemeled a tekinteted és átnézel az előtted lévő autón, észreveszed, hogy két autóval előtted lévő sofőr egy macska miatt vészfékezett, és te is felkészülhetsz, marad időd az intenzív fékezésre, nem csak annyit észlelsz, hogy úristen besatuztak előttem, nekem is satuznom kell, ott az olajfolt, áááá megint lefeküdtem.... Az egész szitutól annyi lesz, hogy az egérvadász má megint az úton kóricál, némá fékezni kellett egy combosabbat miatta, mert az autós nem akarta elütni. Fontos, hogy felemeljük a tekintetünket és próbáljuk a lehető legtöbb információt összeszedni az előttünk tekergő aszfaltcsíkról, időben felkészülve az esetleges orvul támadó egyéb közlekedési objektumokra.
De leginkább kilométer kell a kezdőknek, hogy összeszokjanak a motorjaikkal, a forgalommal.
Hajráhajrá, még van pár kellemes napsütéses nap, használjátok ki!
Nos, hát akkor nézzük is át, mik azok a dolgok amit néhol nem tanítanak a motoros iskolákban...
Hogyan áll a motor stabilan, mondjuk lejtőn, emelkedőn?
Első kerékkel az emelkedőfelé, stender az emelkedő felé, (motor emelkedő felé dőljön) sebességben hagyva, kormány elfordítva. Mondjuk én rászoktam, hogy sebességben és kormányzáron hagyom a motort vízszintes helyen is, akkor is ha rövid időre állok meg, mert ha nekitámaszkodva lelöknék a stenderről, akkor ne guruljon odébb, baromság miatt ne boruljon fel, talán így bolondbiztosabb egy kicsit a megállás.
Hogyan ülünk a motoron?
A folyamatosan világító féklámpa erősen gyanússá teszi, hogy a lábát a kedves motoros kolléga nem jó helyen tartja a lábtartón. Ez több szempontból kellemetlen: folyamatosan kopik és idővel melegedhet a fékbetét (nem beszélve a finoman megemelkedő üzemanyag fogyasztásról), ami egy esetleges vészfékezésnél némi tartalék féktávolságot jelenthet. Tehát a talpunknak nem a közepét, és nem is a cipő sarokillesztését tesszük a lábtartóra, hanem a lábujjaink alatti párnás részt. Sportmotorosoknál látszik leginkább sziluettből, hogy kilóg a két "fülecske", a két lelógó lábfej motor körvonalából. Érdemes még hozzátenni, hogy a tankot ebben a kicsit pipiskedőnek érződő lábtartásban sokkal könnyebb szorítani térddel, ami miatt a fékezés közben nem kell úgy belekapaszkodni a kormányba görcsösen (a felsőtestről leveszünk terhelést, így nem kapaszkodásra megy el a fékezésre szükséges markolási energia). Ráadásul a tankkal való összesimulás sokkal jobban adja a motor súlypontjának az érzékelését.
Természetesen ülni még sokféleképpen lehet a motoron: az autópályán hátrapucsítva, elbújva a plexi mögé, utassal karót nyelve ha kevés a hely kettőnek, hegyek között kanyarogva mélyebb súlypontra helyezkedve.... a motor ülésén a hely azért van, hogy ott bátran fészkelődjünk helyzetnek megfelelően. Ha a lábtartó nagyon közel van, és a térdünk görcsöl, a hátrébb ülés is segíthet...
Motorozástól fájó csukló, karok, vállak
Tipikus jele, hogy mereven görcsösen kapaszkodsz a kormányba. Ez nem jó, mert merev könyökkel nem lehet olyan pontosan, nyugodtan kormányozni. Figyelj oda, hogy a térdeddel, comboddal jobban kapaszkodj a motorba, a felsőtested terhelésének egy részét vegyék át ezek végtagok. Laza kézzel nem rántod be a kanyarba a motort és sokkal szebben tudsz onnan kijönni, a futóművek és a váz reklamálása nélkül... Úgy tudod ellenőrizni út közben, hogy merev-e a könyököd, hogy miközben fogod a kormányt, a könyöködet felfelé mozdítod el, mintha azzal akarnál elrepülni. Ha könnyen, lazán megy, akkor jól csinálod.
Hol az ideális kanyarív?
Tartsuk tiszteletben a felezővonalat és az útszéli kátyúkat, kanyarodás közben pedig használjuk ki a teljes helyünket! Kanyar előtt fékezünk és/vagy elvesszük a gáz, kicsit behúzódunk még a kanyar előtt a felezőhöz, majd a kanyarba beérve már a sáv közepén, de inkább a sáv külső szélén vagyunk, és egy finom gázadással kilendülünk a kanyarból. A felezővonalat időnként egy-két autós nem tartja tiszteletben, és ha épp ott nekünk csak a tükrünk nyúlik át a felezővonalon pár centivel, garantált a szirénázó mentőben való ébredés... Jobb a más hülyeségét beleszámolni és békésen tovább gurulni. Örök vita tárgyát képezi motorosok között hogy mekkora lendülettel megyünk bele a belátható és nem belátható kanyarokba. Mertehülyeóvatosmarhavagy, merteeszetlenállat és a többi, ez egyéni szoc probléma, kinek mit bír el a kockázatvállaló képessége. Szerintem érdemesebb közúton az óvatosság, a legváratlanabb kanyarokban képesek felbukkanni murvás foltok, lerobbant ladák, gödrök, részeg útszéli szédelgők, ekét húzó lassú traktorok, élezett kaszát sáv közepibe lógató simsonosbácsik és egyéb UFÓk... Érdemes hasonló tempóval motorozó útitársakat találni, és az összes vita egy csapásra meg van oldva (többek között a mikor álljunk meg pisilni kérdés is). A márkatársak nem véletlen barátkoznak igen könnyen össze, hiszen rendszerint hasonló vérmérsékletű emberek, hasonló motortípust választanak.
Melyik féket használjam?
Ez is örök vita tárgya, kinek milyen motorja és habitusa van. A nagysebességű speed pályaguruk az első fék használatára esküsznek (pályán rendben is van, de most közútról beszélünk), a crosszosok a hátsóra (azok meg állandóan a sárban dagonyáznak), de nem baj ha tisztában vagyunk azzal, hogy kettő darab fék van a motorunkon és a két fék mindig nagyobb fékező erő az egynél.
Mind a kettőt használhatjuk! Főleg vészfékezésnél! Nem mindegy, hogy egy tenyérnyi, vagy két tenyérnyi területen van a tapadás! Az se mindegy, hogy mind a két kereket vagy csak az egyiket terheled, és mikor hová esik a motor súlypontja. Egy vészfékezéses szituációban, ha a motor súlypontja az első tengelyre zuhan rá, és pont sikerül eltalálni egy IFA által hagyott olajfoltot, az nem egy életbiztosítás, viszont ha a hátsó keréken is van terhelés, és ezzel együtt tapadás is, sokkal nagyobb esélyünk van a túlélésre. Esőben, murváson érdemesebb inkább a hátsó fékkel fékezni, mert a kormányzott kerék megcsúszása egyenesen arányos az odafekvési hajlammal. Emelkedőn való megállásnál is a hátsó fék hatékonyabb. Első féket én intenzív városi dinamikus forgalomban használom jobban, hátsót a sorok közti szlalomozásnál, szűk fordulókban és esőben, murváson. Gyakoroljunk, ismerjük meg a motorunk első és hátsó fékjét is. A vezetéstechnikai tréningeken nem véletlen ezt veszik első napirendi pontnak: a fékezést. Mert a gázt minden marha tudja húzni, csak aztán a megállás a necces. Ha valamelyik mikrokapcsoló bekrepál útközben, és ránk szólnak, hogy nem megy a féklámpánk, figyeljünk oda, hogy a mögöttünk lévő tudja mikor fékezünk: használjuk a másik féket is finoman, hogy világítson az a nyomorult féklámpa, és ne ugorjon a hátunkra egy IFA a póttal együtt.
Mit vegyek fel?
Ólajtót mindenek előtt! Félretéve a viccet, mindenképpen protektoros ruhát. Az öreg motorosok mondják, hogy az izzadtságot könnyebb törölgetni mint a vért, és tényleg! Sokat segít a réteges öltözködés: trikó, aláöltöző, póló, pulcsi, kabátbélés, kabát. Minél több réteg van, annál kevésbé mászik át rajtunk a szél és annál több levegőréteg szigetel minket a külvilágtól, annál könnyebben melegíti fel a testünk ezeket a légrétegeket. Ha az első köröknél még nincsenek meg a protektoros ruháink, segíthetünk magunkon magas szárú bakanccsal, zárt alsó és felsőruházattal, hogy ha valami grimbusz történik, legalább a lehorzsolt bőrfelületet megússzuk.... Mindenképpen érdemes elgondolkozni azon, hogy a protektoros ruha lehet, hogy most ebben a pillanatban drágának tűnik, de mindjárt olcsóbb, ha azt számoljuk, hogy egy esetleges balesetnél a kórházban töltött napok száma, a munkából való kiesés, meg a hálapénz, a család bánata miattunk megéri-e, mint egy jó befektetés...?
Milyen bukósisakot vegyek?
A piacon lévő bukósisakokra mindenki megesküszik, hogy a szabványnak megfelel. Gondolkozzunk logikusan: amelyik túl könnyű, abban nem sok anyag van, tehát fizikailag sokat nem biztos, hogy valóban jól fog védeni. A túl olcsónál is gyanakodjunk: a kínai szokéoco szipiszupi noném izé, fröcsöntési sorjákkal megéri-e a későbbi kórházi fekvés és hálapénz kiadását, vagy nagyobb megtakarítás a drágább bukó? A nyitott arcrészű sisakokra se esküdnék, mert amikor fejest ugrik az ember az asztfaltra, csak hasznos ha a pofázmányát nem a plasztikai sebész és a fogász rakja vissza, hanem egy lájtosabb véraláfutással megússza az ember. Kísérleteztem én is már mindenféle dologgal, de ha tényleg financiális küszöb van, akkor legalább egy zárt, állvédős bukósisak legyen, ami legalább 1,2 vagy 1,5 kg súlya van (így remélhetőleg a külső héj szerkezete és a benne lévő ütéselnyelő puhább anyagból se spórolták ki a cuccot). Meglepő, de a Lidl és hasonló áruházláncok zárt bukósisakjai egészen normálisak, mind szélzaj mind komfort és védelem tekintetében is. Valószínűleg, mivel ők regisztrált és utolérhető forgalmazók, jobban ügyelnek a szabványok betartására, mint azok a kínaiak, akiket sose fogsz tudni elővenni egy rosszabb kimenetelű baleset után. Igen, vannak aranyárban elérhető buksik is, azokat mindenképpen olyanoknak ajánlom, akik a könyökükre is felcsavarnák a gázbovdent ja bírnák, nem csak a csuklójukra... Minél kockázatvállalósabb hajlamaid vannak, annál több és jobb minőségű protektor védje a testedet.
Igen, a robogósoknak is zárt bukót, mert lassan is oda tudja magát verni úgy az útpadkához az ember, hogy a fostalicska bukósisakban még egy bénulást is össze lehessen szedni.
Mitől csúszik az út?
Minden szartól tud csúszni. Ha nem tiszta az út felülete, máris gyanakodhatsz! Olajfolt, lószar (van még, ne röhögj!), kavics, leszórodott rakomány (búza, kukorica, sitt, műtrágya, mikor mi jut, melyik szezon van), hulló falevelek, nedves falevél, tavaszi nyárfapihe halom, kocsiból kivágott almacsutka, eső. Legszemetebb a a fehér aszfalt, ami rendszerint mészkőzúzalékból épül, szépen idővel tükörsimára lekopik, és a mészkő felület esőben ideáilis motoros korcsolyapályát képez. Nincs az a gumi, amit meg ne lehessen rajta csúsztatni. Másik a poros aszfalt út kevés esővel, akkor ilyen finom filmszerű sárréteg képződik, na az is frankón odafektet, ha az ember nem elég óvatos. Macskakő, sárga makadámkő, a fehér felfestések esőben, és a díszburkolatok is gyanúsak!
Hová nézzek ? - a kátyupara
Ahová nézel, oda megy a motor! Az agy, az egy olyan szerkezet, hogy ha fixírozod a kátyut, akkor tuti belekormányozza a motorodat! De ha csak észleled a kátyut, majd továbbnézel arrafelé amerre mennél, a motor abba az irányba fog tovább menni és az agyad ügyesen elkormányoz a kátyu mellett. Ahol a figyelmed, ott a világod! Vezetéstechnikai tréningeken sosem tudják elégszer elmondani, hogy ha necces szituációban menekülni kell, nem az elkerülendő autó szélét figyeled, hanem azt a helyet, ahová menekülni szeretnél! Létfontosságú, hogy a figyelmedet hová összpontosítod!Tehát, nem magad előtt 3 méterre fixálod az aszfaltot, hanem felemeled a tekinteted és a lehető legtávolabbi részét nézed az útnak, ügyesen átlátva, hogy milyen akadályok képződhetnek előtted. A periférikus látással nagyon sok információ eljut hozzánk, de ha csak közvetlen magunk elé nézünk pár méterre, akkor igen rövid, maradék időből kell megoldani az esetleges problémásabb forgalmi szituációkat. Amint felemeled a tekinteted és átnézel az előtted lévő autón, észreveszed, hogy két autóval előtted lévő sofőr egy macska miatt vészfékezett, és te is felkészülhetsz, marad időd az intenzív fékezésre, nem csak annyit észlelsz, hogy úristen besatuztak előttem, nekem is satuznom kell, ott az olajfolt, áááá megint lefeküdtem.... Az egész szitutól annyi lesz, hogy az egérvadász má megint az úton kóricál, némá fékezni kellett egy combosabbat miatta, mert az autós nem akarta elütni. Fontos, hogy felemeljük a tekintetünket és próbáljuk a lehető legtöbb információt összeszedni az előttünk tekergő aszfaltcsíkról, időben felkészülve az esetleges orvul támadó egyéb közlekedési objektumokra.
De leginkább kilométer kell a kezdőknek, hogy összeszokjanak a motorjaikkal, a forgalommal.
Hajráhajrá, még van pár kellemes napsütéses nap, használjátok ki!