Tanulok, mint a kisangyal. Hétfőn bányarekultivációból írok.
Gondoltam ismétlés gyanánt megosztok veletek pár velős, de rendkívül unalmas információt.
Aki szaftos pletykákra, érdekes hírekre vadászik eme blogbejegyzésben, az még most hagyja abba az olvasást, mielőtt elaludna, vagy felbxszná magát idegileg a végére.
Bányatörténet Magyarországon, dióhéjjban
Szóval idehaza először a kőkorból bukkantak bányászat nyomaira bizonyíthatóan, amikor is Sümegen tűzkövet, Tatán kovát, Lovason pedig festéket bányásztak elődjeink. Hiába ősemberekről, előemberekről van szó ebben az időben az orrban való tukálás(fikabányászat) nyomaira nem bukkantak a tudósok.
A római korban idehaza(Pannónia provincia területén) a kőbányászat volt jelentős, pl Dunaalmáson, mert a rómaiak a helyben bányászott követ az utak építéséhez, erődítmények emeléséhez használták fel.
A honfoglalás után a vas-, a kősó és a nemesfémbányászat volt jelentős, melyek királyi monopóliumnak számítottak. Ebben az időben Európa aranytermelésének 80%-a, ezüst termelésének pedig 25%-a származott Magyarországról.
A 13-15. század közt a nemesfémbányászat megszűnt királyi monopóliumnak lenni és ezzel egyidőben alakultak ki a bányászati kamarák, pl. Selmecbánya, Telekibánya, Aranyosbánya. A sóbányászatban viszont a királyi monopólium tovább erősödött. Ebben az időben Besztercebányán jelentős volt a rézérc bányászat, míg Sárospatakon a malomkőbányászat.
A 14.században jelentek meg az első tőkés bányavállalatok.
A 15.században jött létre az alsó-magyarországi és a felső-magyarországi bányavidék bányavárosainak szövetsége. Követ bányásztak szorgosan ebben az időben Sárospatakon és Gelentneken.
A 16-17.század háborúskodásainak következményeként az ércbányászat állatnagyot hanyatlott, miután Habsburg kézbe került.
Amerika felfedezése után érdekes, hogy a vas- és rézérc bányászat tovább fejlődött.
A 18-19.században új energiahordozók jelentek meg, 1759-ben a kőszén, 1850-ben a kőolaj, 1903-ban a bauxit, 1910-ben pedig a mangán.
Az első világháború után a hazai nemesfémbányászat háttérbe szorult.
1950-ben kezdtek itthon uránércet bányászni, amit aztán 1997-ben állítottak le.
Napjainkban a cél a hazai igények kielégítése, 100évre vannak készletek kőszénből, tőzegből, építőkőből, cementből, és kimerülőben vagyunk kőolajból-földgázból(13-17évre elegendő), valamint bauxitból-mangánból(7-16év).
Gondoltam ismétlés gyanánt megosztok veletek pár velős, de rendkívül unalmas információt.
Aki szaftos pletykákra, érdekes hírekre vadászik eme blogbejegyzésben, az még most hagyja abba az olvasást, mielőtt elaludna, vagy felbxszná magát idegileg a végére.
Bányatörténet Magyarországon, dióhéjjban
Szóval idehaza először a kőkorból bukkantak bányászat nyomaira bizonyíthatóan, amikor is Sümegen tűzkövet, Tatán kovát, Lovason pedig festéket bányásztak elődjeink. Hiába ősemberekről, előemberekről van szó ebben az időben az orrban való tukálás(fikabányászat) nyomaira nem bukkantak a tudósok.
A római korban idehaza(Pannónia provincia területén) a kőbányászat volt jelentős, pl Dunaalmáson, mert a rómaiak a helyben bányászott követ az utak építéséhez, erődítmények emeléséhez használták fel.
A honfoglalás után a vas-, a kősó és a nemesfémbányászat volt jelentős, melyek királyi monopóliumnak számítottak. Ebben az időben Európa aranytermelésének 80%-a, ezüst termelésének pedig 25%-a származott Magyarországról.
A 13-15. század közt a nemesfémbányászat megszűnt királyi monopóliumnak lenni és ezzel egyidőben alakultak ki a bányászati kamarák, pl. Selmecbánya, Telekibánya, Aranyosbánya. A sóbányászatban viszont a királyi monopólium tovább erősödött. Ebben az időben Besztercebányán jelentős volt a rézérc bányászat, míg Sárospatakon a malomkőbányászat.
A 14.században jelentek meg az első tőkés bányavállalatok.
A 15.században jött létre az alsó-magyarországi és a felső-magyarországi bányavidék bányavárosainak szövetsége. Követ bányásztak szorgosan ebben az időben Sárospatakon és Gelentneken.
A 16-17.század háborúskodásainak következményeként az ércbányászat állatnagyot hanyatlott, miután Habsburg kézbe került.
Amerika felfedezése után érdekes, hogy a vas- és rézérc bányászat tovább fejlődött.
A 18-19.században új energiahordozók jelentek meg, 1759-ben a kőszén, 1850-ben a kőolaj, 1903-ban a bauxit, 1910-ben pedig a mangán.
Az első világháború után a hazai nemesfémbányászat háttérbe szorult.
1950-ben kezdtek itthon uránércet bányászni, amit aztán 1997-ben állítottak le.
Napjainkban a cél a hazai igények kielégítése, 100évre vannak készletek kőszénből, tőzegből, építőkőből, cementből, és kimerülőben vagyunk kőolajból-földgázból(13-17évre elegendő), valamint bauxitból-mangánból(7-16év).
