Fáradtan, leizzadva, kipurcanva érkeztem haza a mai szülinapi tréningről. A férjem ragyogó arccal kérdezte, hogy milyen volt. Lelkesen kezdtem mesélni, hogy mennyien voltunk, hogy milyen béna vagyok még mindig a terepen, viszont a bójakerülgetés most nagyon jól ment, minden feladatot sikerült megcsinálnom a Harley-val.
Erre ő: - OK, de nem vettél észre valamit?
- Mit? Hogy nem ráz a fejidom? Hm... nem éreztem jelentős változást.
- Neeem... hát azt tudtad, hogy meg lett csináltatva. Valami más?
- Háááát... (közben gyorsan végignéztem a motort, mi lehet az, amit nem vettem észre) ... nem...
- Kaptál egy kuplungkönnyítőt.
-
Hát nem vettem észre... bár tényleg jól mentek a lassú tempójú feladatok (amikor a V2 miatt elég sokat kell kuplungolni), de így is baromira elfáradtam... sajnos most, hogy havonta egyszer sikerül motorra ülnöm, nem érzékelem a különbséget. De nagyon hálás vagyok. Jó kis meglepetés volt.
- Mit? Hogy nem ráz a fejidom? Hm... nem éreztem jelentős változást.
- Neeem... hát azt tudtad, hogy meg lett csináltatva. Valami más?
- Háááát... (közben gyorsan végignéztem a motort, mi lehet az, amit nem vettem észre) ... nem...
- Kaptál egy kuplungkönnyítőt.
-
Hát nem vettem észre... bár tényleg jól mentek a lassú tempójú feladatok (amikor a V2 miatt elég sokat kell kuplungolni), de így is baromira elfáradtam... sajnos most, hogy havonta egyszer sikerül motorra ülnöm, nem érzékelem a különbséget. De nagyon hálás vagyok. Jó kis meglepetés volt.
