Tényleg csak futólag olvastam a Facebookon az esetről, ami állítólag most lázban tartja az országot. Mivel a kerületben lakom, azt nyilván láttam, hogy a kerületi lakók, anyukák rögtön kampányolni kezdtek az edzőteremből állítólag kitiltott Down-szindrómás srác mellett. Egész pontosan a gonosz edző ellen kampányol még mindig a többség úgy, hogy nem is ismerik pontosan az esetet.
(A képek forrása a Facebook)
Emberi tulajdonság, hogy a látszólag gyengébbet segítjük, támogatjuk, gondozzuk és ápoljuk. Ha nem lenne az emberekben ez az ösztön, szörnyű hely lenne ez a világ, például a csecsemőket, az időseket és a betegeket sem ápolná senki. (Ja, hogy ilyen is van? Az tényleg durva, de attól még nem az a normális.)
A felületes szemlélők számára tehát egy kigyúrt, kopasz macsó a sérült srác elleni meccsben csak a gonosz, kirekesztő szerepét játszhatja. Pedig azért itt vannak más szempontok is. Szakmai például.
Tegnap este osztotta meg az egyik kerületi anyuka ezt a videót, amit Csavajda Szabolcs szombaton tett közzé a saját védelmében, miután a bulvár média nem csak az egész történetet, hanem még az ő saját szavait is kiforgatta, és ezzel hatalmas károkat okozott az edzőterem tulajdonosnak nem csak vállalkozóként, hanem emberileg is.
Azt kell, hogy mondjam, hogy engem meggyőzött. A videó alapján egy jólelkű, jó szándékú, és értelmes embernek látom Szabolcsot. Ráadásul nálam alap, hogy aki a média szót helyesen használja, az eleve nem lehet hülye ember. (Tudniillik a latin szó egyesszámú alakja a médium, aminek a többesszáma a média, vagy médiumok, de semmi esetre sem médiák, ahogy nagyon sokan használják - helytelenül.)
Ex aerobic edzőként és személyi edzői végzettségem tudatában is azt mondom, hogy teljes tiszteletem az övé, hogy segíteni próbált. Azt hiszem, soha nem vállalnék sérült embert, mert ahhoz - úgy gondolom - speciális képzettség kellene.
Ráadásul úgy tűnik a videóból, hogy Szabolcs, aki nem csak teremtulajdonos, hanem edző és versenyző is, a felét sem mondta el annak, ami a teremben történt, mert még mindig tekintettel van a sérült fiú személyiségi jogaira. Annak ellenére, hogy az ő jogaira jelenleg nincs tekintettel senki.
Az, aki éhségében őrjöngve tépi fel a hűtő ajtaját és mindent kizabál belőle, valószínűleg más esetekben is hasonlóan vehemens, ami kimeríti az ön- és közveszélyeztetés fogalmát, főleg egy edzőteremben, ami eleve veszélyes üzem. Ráadásul a Down-szindrómás fiú 34 éves, tehát nem egy gyerekről, hanem egy 120 kilós felnőtt férfiről beszélünk, ami szintén más megvilágításba helyezi az esetet.
(A képek forrása a Facebook)
Emberi tulajdonság, hogy a látszólag gyengébbet segítjük, támogatjuk, gondozzuk és ápoljuk. Ha nem lenne az emberekben ez az ösztön, szörnyű hely lenne ez a világ, például a csecsemőket, az időseket és a betegeket sem ápolná senki. (Ja, hogy ilyen is van? Az tényleg durva, de attól még nem az a normális.)
A felületes szemlélők számára tehát egy kigyúrt, kopasz macsó a sérült srác elleni meccsben csak a gonosz, kirekesztő szerepét játszhatja. Pedig azért itt vannak más szempontok is. Szakmai például.
Tegnap este osztotta meg az egyik kerületi anyuka ezt a videót, amit Csavajda Szabolcs szombaton tett közzé a saját védelmében, miután a bulvár média nem csak az egész történetet, hanem még az ő saját szavait is kiforgatta, és ezzel hatalmas károkat okozott az edzőterem tulajdonosnak nem csak vállalkozóként, hanem emberileg is.
Azt kell, hogy mondjam, hogy engem meggyőzött. A videó alapján egy jólelkű, jó szándékú, és értelmes embernek látom Szabolcsot. Ráadásul nálam alap, hogy aki a média szót helyesen használja, az eleve nem lehet hülye ember. (Tudniillik a latin szó egyesszámú alakja a médium, aminek a többesszáma a média, vagy médiumok, de semmi esetre sem médiák, ahogy nagyon sokan használják - helytelenül.)
Ex aerobic edzőként és személyi edzői végzettségem tudatában is azt mondom, hogy teljes tiszteletem az övé, hogy segíteni próbált. Azt hiszem, soha nem vállalnék sérült embert, mert ahhoz - úgy gondolom - speciális képzettség kellene.
Ráadásul úgy tűnik a videóból, hogy Szabolcs, aki nem csak teremtulajdonos, hanem edző és versenyző is, a felét sem mondta el annak, ami a teremben történt, mert még mindig tekintettel van a sérült fiú személyiségi jogaira. Annak ellenére, hogy az ő jogaira jelenleg nincs tekintettel senki.
Az, aki éhségében őrjöngve tépi fel a hűtő ajtaját és mindent kizabál belőle, valószínűleg más esetekben is hasonlóan vehemens, ami kimeríti az ön- és közveszélyeztetés fogalmát, főleg egy edzőteremben, ami eleve veszélyes üzem. Ráadásul a Down-szindrómás fiú 34 éves, tehát nem egy gyerekről, hanem egy 120 kilós felnőtt férfiről beszélünk, ami szintén más megvilágításba helyezi az esetet.
