Újabb jelenség ütötte fel a fejét a motoros nőtársadalomban. Elképesztő a folyamat számomra, de leginkább vicces.
Szóval nem vagyok az emancipuncizás meg a feminizmus híve, mert azt gondolom, hogy az egyenjogúságot rendszerint összekeverik azzal hogy a képességeket próbálják egyformán kezelni. A Nő meg a Férfi képességei meg közben eredendően különbözők, leginkább egymást hivatott kiegészíteni, viszont az egyenjogúság zászlaja mostanában a képességeket próbálja egybemosni, és leginkább a hülyeséget szolgálja, nem az értelemet. Na mindegy, térjünk is a lényegre.
Szóval tizenvalahányezer éve, amikor elkezdtem motorozni, húha volt ha egy csaj motorozni kezdett. Jófejségnek számított, és a haverok lelkesen tologatták alám különböző vasakat (érts hétvégi nyaralós övezetben a 15-16 éves haverok) Jawa, Babetta, Musztáng és ETZ márkákból, aminek a vége az lett, hogy kb 48 km/órás végsebességgel leborultam a Duna gátján, be a csalános iszapos susnyásba, majd őrült nagy röhögések közepette előmásztam, meglapogattak, hogy minden okés-e, majd kínoztuk tovább a sárga szörnyet. Aztán 22 éves korom körül bekerült a családba a Yamaha Mint, amit először gyanakodva szemléltem (a gátoldal csalánossal felrémlett), majd le se tudtak róla pajszerolni. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre nagyobb vasak kerültek a lábam közé, a társadalom is szépen lassan hozzászokott a női motorosokhoz. Először "húha, de vagány vagy, hogy motorozol "odaszólások voltak a villamosmegállóból, zebráról, aztán ezek szépen elcsendesedtek. Ma már nem olyan meglepő ha a motoros nőnemű és egyre tágabb a korosztály, a tinilánytól a nagyiig egyre több csaj ül végre bátran motorra. Az autósok elhúzódnak a dugóban, a kresz hagyja hogy a buszsávban motorozzunk, és az álló kocsisor mellett előre guruljunk, tehát azért némi fejlődés alakult.
A pasik is egyre elfogadottabban kezeli a női motorozást.
Az elején még belefutottam zártagyúakba, akik szerint aki motorozik nő létére az csak kurva lehet, ugyanez vonatkoztatva a pilótanőkre, villamosvezetőnőkre, vagy bármiféle olyan nőre, aki egy kicsivel is továbbgondolta az életét a szokásos ápolónő, kozmetikus, boltieladó szériánál. Aztán javult ez a dolog is, mint ahogy a női autóvezetés se szentségtörés ma már, úgy a női motorvezetés se...
Aztán előfordult az is, hogy eldobnál a motorral ide vagy oda? Konkrétan pasik kértek meg, és esküszöm jólesett a bizalom, hogy felültek mögém. Akár csak átgurulni a másik faluba valamiért a kertiparti előtt, akár szerelőt vinni a megvadult alkatrészhez. Egyébként tök szívesen így elviszek bárkit: fiút-lányt, ha ismerem annyira, hogy tudom nem fogunk fejre állni vele, mert van benne elég értelem. De aztán valami átkattant a történelem fogaskerekeiben és megjelent a Termul László jelenség.
Kb 3-4 éve bukkant fel a fércbukon, nagy lelkesen írt egy privit, hogy nahát motorozol... hát jah. Akkoriban ez már nem volt nagy szám. Nahátdejóvagyáncsajvagy! Aham. Ekkor már gyanús volt a dolog, hogy nagyon lelkesedik, és különösen a motorozást éljenzi. Aztán csak eljutott arra a pontra a vadidegen figura, hogy vigyem én el őt motorozni. Heee? Vadidegen alak vagy, és miért vigyelek én az akárhová is? Hát csak úgy barátságosságiból, mert ő is motoros, meg ő motoroscsaj mögött akar ülni. Akar. Nem szeretne, figyeled a szóhasználatot? Aham, tehát motoroztassam meg a kis popódat, bemondásra. Hát nem. De most miért? Menjek már le Kecskemétre (érted, hogy őt megmotoroztassam + 200 km oda-visza) és guruljunk egy jót, jajdejólesz. Aham, ok legyen, legközelebb akkor, ha erre jársz és épp átszakította az ereidet a villamos, nagyon szívesen elviszlek a legközelebbi ambulanciára, motoron, de egyébként nem. De miért? Miért nem megyek le őt megmotoroztatni...? Kegyetlen voltam, és az ötödik nekifutására tiltásba tettem.
Azóta kiderült, hogy a Termul László jelenség felkutatta a fércbukon fellelhető motoros képekkel rendelkező nőtársadalom nagy részét, és mindegyiknél bepróbálkozott, de annyira sután, hogy még senki nem vitte el motorozni... Azt hiszem a figurának van valami baj a fejében, hogy nem teljesen 100-as az tuti...
Aztán elvittem néhány éve 120 kilós enyhén becsiccsentett haveromat fogadásból motorozni (ment a hőbörgés a haverok között az úgysemerszfelülni- demerek témakörben). Na ezt az egyet megbántam, mert kajakos volt a szentem, és a kanyarban a másik irányba döntött, minekutána a 265 kilós vasat, meg az ő 120 kilóját megtartandó a diszkrét 70 kilómmal kellett kiüljem a problémát, hogy ne menjünk az árokba... Cserébe a kúton megálltam tankolni vele, mert az én flitteres bukóm volt rajta. Mondták neki a kutas haeverjai hogy cuki fiú vagy...
Azóta nagyságrendekkel óvatosabban veszek fel utasokat, pláne olyat, aki súlyban különösen odébb van, alkoholos befolyásoltság alatt lévőt meg egyáltalán nem. Amelyik a poharat tudja emelgetni, az a lábait is. Legalább előbb kitisztul a feje.
Aztán idén tavasszal elszabadult a pokol. Az ismerősök között sorra bukkannak fel a motortalan de motoroztatásra vágyó férfinépek:
- az egyik eladta a motorját, és lehetőleg csopperes motoros lány mögé ülne fel (baszki, még válogat is)
- a második motorosfelvonuláson ülne leány mögé,
- a harmadikat barátnője motoroztatná meg szülinapja alkalmából....
Most akkor melyik ló melyik oldalán vagyunk?
Valaki magyarázza meg nekem ezt a jelenséget!
Szóval régen az volt, hogy a pasik csajok motoroztatásával szedtek fel csajokat, most meg a pasik úgy csajoznak, hogy magukat akarják megmotoroztatni....
Szóval nem vagyok az emancipuncizás meg a feminizmus híve, mert azt gondolom, hogy az egyenjogúságot rendszerint összekeverik azzal hogy a képességeket próbálják egyformán kezelni. A Nő meg a Férfi képességei meg közben eredendően különbözők, leginkább egymást hivatott kiegészíteni, viszont az egyenjogúság zászlaja mostanában a képességeket próbálja egybemosni, és leginkább a hülyeséget szolgálja, nem az értelemet. Na mindegy, térjünk is a lényegre.
Szóval tizenvalahányezer éve, amikor elkezdtem motorozni, húha volt ha egy csaj motorozni kezdett. Jófejségnek számított, és a haverok lelkesen tologatták alám különböző vasakat (érts hétvégi nyaralós övezetben a 15-16 éves haverok) Jawa, Babetta, Musztáng és ETZ márkákból, aminek a vége az lett, hogy kb 48 km/órás végsebességgel leborultam a Duna gátján, be a csalános iszapos susnyásba, majd őrült nagy röhögések közepette előmásztam, meglapogattak, hogy minden okés-e, majd kínoztuk tovább a sárga szörnyet. Aztán 22 éves korom körül bekerült a családba a Yamaha Mint, amit először gyanakodva szemléltem (a gátoldal csalánossal felrémlett), majd le se tudtak róla pajszerolni. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre nagyobb vasak kerültek a lábam közé, a társadalom is szépen lassan hozzászokott a női motorosokhoz. Először "húha, de vagány vagy, hogy motorozol "odaszólások voltak a villamosmegállóból, zebráról, aztán ezek szépen elcsendesedtek. Ma már nem olyan meglepő ha a motoros nőnemű és egyre tágabb a korosztály, a tinilánytól a nagyiig egyre több csaj ül végre bátran motorra. Az autósok elhúzódnak a dugóban, a kresz hagyja hogy a buszsávban motorozzunk, és az álló kocsisor mellett előre guruljunk, tehát azért némi fejlődés alakult.
A pasik is egyre elfogadottabban kezeli a női motorozást.
Az elején még belefutottam zártagyúakba, akik szerint aki motorozik nő létére az csak kurva lehet, ugyanez vonatkoztatva a pilótanőkre, villamosvezetőnőkre, vagy bármiféle olyan nőre, aki egy kicsivel is továbbgondolta az életét a szokásos ápolónő, kozmetikus, boltieladó szériánál. Aztán javult ez a dolog is, mint ahogy a női autóvezetés se szentségtörés ma már, úgy a női motorvezetés se...
Aztán előfordult az is, hogy eldobnál a motorral ide vagy oda? Konkrétan pasik kértek meg, és esküszöm jólesett a bizalom, hogy felültek mögém. Akár csak átgurulni a másik faluba valamiért a kertiparti előtt, akár szerelőt vinni a megvadult alkatrészhez. Egyébként tök szívesen így elviszek bárkit: fiút-lányt, ha ismerem annyira, hogy tudom nem fogunk fejre állni vele, mert van benne elég értelem. De aztán valami átkattant a történelem fogaskerekeiben és megjelent a Termul László jelenség.
Kb 3-4 éve bukkant fel a fércbukon, nagy lelkesen írt egy privit, hogy nahát motorozol... hát jah. Akkoriban ez már nem volt nagy szám. Nahátdejóvagyáncsajvagy! Aham. Ekkor már gyanús volt a dolog, hogy nagyon lelkesedik, és különösen a motorozást éljenzi. Aztán csak eljutott arra a pontra a vadidegen figura, hogy vigyem én el őt motorozni. Heee? Vadidegen alak vagy, és miért vigyelek én az akárhová is? Hát csak úgy barátságosságiból, mert ő is motoros, meg ő motoroscsaj mögött akar ülni. Akar. Nem szeretne, figyeled a szóhasználatot? Aham, tehát motoroztassam meg a kis popódat, bemondásra. Hát nem. De most miért? Menjek már le Kecskemétre (érted, hogy őt megmotoroztassam + 200 km oda-visza) és guruljunk egy jót, jajdejólesz. Aham, ok legyen, legközelebb akkor, ha erre jársz és épp átszakította az ereidet a villamos, nagyon szívesen elviszlek a legközelebbi ambulanciára, motoron, de egyébként nem. De miért? Miért nem megyek le őt megmotoroztatni...? Kegyetlen voltam, és az ötödik nekifutására tiltásba tettem.
Azóta kiderült, hogy a Termul László jelenség felkutatta a fércbukon fellelhető motoros képekkel rendelkező nőtársadalom nagy részét, és mindegyiknél bepróbálkozott, de annyira sután, hogy még senki nem vitte el motorozni... Azt hiszem a figurának van valami baj a fejében, hogy nem teljesen 100-as az tuti...
Aztán elvittem néhány éve 120 kilós enyhén becsiccsentett haveromat fogadásból motorozni (ment a hőbörgés a haverok között az úgysemerszfelülni- demerek témakörben). Na ezt az egyet megbántam, mert kajakos volt a szentem, és a kanyarban a másik irányba döntött, minekutána a 265 kilós vasat, meg az ő 120 kilóját megtartandó a diszkrét 70 kilómmal kellett kiüljem a problémát, hogy ne menjünk az árokba... Cserébe a kúton megálltam tankolni vele, mert az én flitteres bukóm volt rajta. Mondták neki a kutas haeverjai hogy cuki fiú vagy...
Azóta nagyságrendekkel óvatosabban veszek fel utasokat, pláne olyat, aki súlyban különösen odébb van, alkoholos befolyásoltság alatt lévőt meg egyáltalán nem. Amelyik a poharat tudja emelgetni, az a lábait is. Legalább előbb kitisztul a feje. Aztán idén tavasszal elszabadult a pokol. Az ismerősök között sorra bukkannak fel a motortalan de motoroztatásra vágyó férfinépek:
- az egyik eladta a motorját, és lehetőleg csopperes motoros lány mögé ülne fel (baszki, még válogat is)
- a második motorosfelvonuláson ülne leány mögé,
- a harmadikat barátnője motoroztatná meg szülinapja alkalmából....
Most akkor melyik ló melyik oldalán vagyunk?
Valaki magyarázza meg nekem ezt a jelenséget!
Szóval régen az volt, hogy a pasik csajok motoroztatásával szedtek fel csajokat, most meg a pasik úgy csajoznak, hogy magukat akarják megmotoroztatni....
