Olvastam ezt a cikket nemrég, és azon gondolkodtam, hogy milyen jó, ha már mostanában a motorozást hanyagolnom kell, a kézimunkázásnak köszönhetően legalább van valami, ami éjszakánként kikapcsolja az agyamat, és tudok egy kicsit lazítani.
Aztán most - mikor ismét ipari mennyiségű kötött sapkával készültem el - megláttam itt a böngészőm egyik megnyitott ablakában a cikket, és arra gondoltam, hogy azért vannak negatív hatásai is.
Most pl. úgy érzem, hogy alkotói válságban vagyok. Bár a sapka kötés-horgolás tényleg kikapcsol, amíg nem kezdem el azt érezni, hogy ipari kötőgép lett belőlem, és már alig várom, hogy befejezzem az utolsót, és soha többé nem akarok még csak hasonló fonalat sem látni.
Már legalább két hete nem kötöttem, nem horgoltam, mert nincs ötletem, hogy mit, sapkát meg nem akarok egyenlőre többet. És akkor eszembe jutott az a pulóver, amit még januárban kezdtem el abból a fonalból, amit Anyósomtól kaptam kb. 10 évvel ezelőtt. (Most mit csináljak, ha addig nem volt ötletem, hogy mi legyen belőle.)
Aztán jött a tél, január elején elkezdett hideg lenni, én meg elkezdtem fázni, és nem találtam egy normális pulcsit a szekrényemben. Úgy döntöttem, itt az alkalom, hogy kössek egyet, és eszembe jutott Anyósom fonala.
Minta nélkül, saját kútfőből kezdtem el, és nem is volt gond addig, amíg el nem értem az ujjáig. Az eleje-háta összevarrva várta, hogy végre komplett legyen az egész, én meg alig vártam, hogy hordhassam végre, mert közben január közepén meg kezdett melegedni az idő, és kezdtem azt érezni, hogy lassan nem is lesz szükség pulóverre.
De valahogy az ujja nem akart összejönni. Háromszor kötöttem meg különböző fazonúra, bevarrtam a helyére, és mindháromszor le is fejtettem, mert nem úgy állt, ahogy elképzeltem, vagy ahogy kellett volna. Ezzel kb. két hét ment el, és már egyre kedvetlenebbül vettem elő esténként a félkész pulcsit, a kötőtűt meg a fonalat.
Aztán egyik este, mikor nekiálltam, alig bírtam tartani a kötőtűt. Ízületi gyulladást kaptam, vagy mi, pont a kötéshez szükséges kézizmaim vagy ízületeim fájtak, "sajnos" nem tudtam tovább kötni. Aznap elraktam a pulcsit egy naaaagy láda aljába, és azóta felé sem néztem.
Másnap elkezdtem sapkákat kötni. Semmi baja nem volt a kezemnek. És azóta sincs semmi baja.
Most azon gondolkodom két napja, hogy elő kéne venni a pulcsit és befejezni... nem tudom, megkockáztassam-e, hogy megint ínhüvely-gyulladást kapjak?
Aztán most - mikor ismét ipari mennyiségű kötött sapkával készültem el - megláttam itt a böngészőm egyik megnyitott ablakában a cikket, és arra gondoltam, hogy azért vannak negatív hatásai is.
Most pl. úgy érzem, hogy alkotói válságban vagyok. Bár a sapka kötés-horgolás tényleg kikapcsol, amíg nem kezdem el azt érezni, hogy ipari kötőgép lett belőlem, és már alig várom, hogy befejezzem az utolsót, és soha többé nem akarok még csak hasonló fonalat sem látni.
Már legalább két hete nem kötöttem, nem horgoltam, mert nincs ötletem, hogy mit, sapkát meg nem akarok egyenlőre többet. És akkor eszembe jutott az a pulóver, amit még januárban kezdtem el abból a fonalból, amit Anyósomtól kaptam kb. 10 évvel ezelőtt. (Most mit csináljak, ha addig nem volt ötletem, hogy mi legyen belőle.)
Aztán jött a tél, január elején elkezdett hideg lenni, én meg elkezdtem fázni, és nem találtam egy normális pulcsit a szekrényemben. Úgy döntöttem, itt az alkalom, hogy kössek egyet, és eszembe jutott Anyósom fonala.
Minta nélkül, saját kútfőből kezdtem el, és nem is volt gond addig, amíg el nem értem az ujjáig. Az eleje-háta összevarrva várta, hogy végre komplett legyen az egész, én meg alig vártam, hogy hordhassam végre, mert közben január közepén meg kezdett melegedni az idő, és kezdtem azt érezni, hogy lassan nem is lesz szükség pulóverre.
De valahogy az ujja nem akart összejönni. Háromszor kötöttem meg különböző fazonúra, bevarrtam a helyére, és mindháromszor le is fejtettem, mert nem úgy állt, ahogy elképzeltem, vagy ahogy kellett volna. Ezzel kb. két hét ment el, és már egyre kedvetlenebbül vettem elő esténként a félkész pulcsit, a kötőtűt meg a fonalat.
Aztán egyik este, mikor nekiálltam, alig bírtam tartani a kötőtűt. Ízületi gyulladást kaptam, vagy mi, pont a kötéshez szükséges kézizmaim vagy ízületeim fájtak, "sajnos" nem tudtam tovább kötni. Aznap elraktam a pulcsit egy naaaagy láda aljába, és azóta felé sem néztem.
Másnap elkezdtem sapkákat kötni. Semmi baja nem volt a kezemnek. És azóta sincs semmi baja.
Most azon gondolkodom két napja, hogy elő kéne venni a pulcsit és befejezni... nem tudom, megkockáztassam-e, hogy megint ínhüvely-gyulladást kapjak?
