Szóval van a kertkapu. Különleges kapu, mert azon kijutni... hát van amikor 15 perc. A bejárati ajtótól, igen.
Volt egy tv-s motoros-fényszínházas nyilatkozatom néhány évvel ezelőtt, Söndört is meginterjúvolták, mint a motoros nő párját. A barátoknak feltűnt, hogy a nyilatkozatában egyetlen dolgot emelt ki, hogy olyan hirtelen szoktam elindulni, adjuramisten módjára. A haverok meg emlegették is, nekik ez milyen furcsa volt, hogy miért pont ezt kellett ezt nyilatkoznia... miért nem valami kedvesebbet, bármi másról. Na igen.
Hát, akkor úgy átsiklottam felette, de azért ez a dolog az évek folyamán nem javult.... Sőt. Volt már 25 perces kapun kijutási rekordom is, csak úgy adjuramisten... Már egy ideje nem parkolok bent, az udvaron, így javultak az elindulási időim, de így is vannak kihívások a kulcsok elérhetőségével.
Nézzük is akkor az elindulás folyamatát. Este mondom, hogy holnap x órakor kb el kell induljak. Ez azért fontos bejelenteni való, mert ha nem jó helyen parkolok és leraknak a kapu elé egy mozdulásképtelen járgányt, akkor azt onnan el kell pajszerolni/vontatni/tolni/húzni és aztán indulhatok csak. A további lehetőségek:
- keresem a kulcsom, negyed óráig a lakásban, végül az idegtől lilára vált fejjel felhívom Söndört, hogy mégis van-e ötlete merre van. Lent hagyta a garázsban, megtalálom az aknában/másik kocsi tetején/motorháztetője alatt/műszerfalán hagyva, az udvaron, a motoron, a mittoménhol... Néhány éve vettem direkt egy kulcstartót az ajtó mellé, na oda nagyon ritkán kerül vissza... A kulcs hol léte a legsűrűbben előforduló kihívás. Most ott tartunk, ha nem találom a kulcsom, kb 3 mp alatt kerül az agyam robbanásközeli állapotba, és ha én hányom el, akkor is olyan káromkodhatnékom támad, ami roppantul nem úrinős...
- keresem a kulcsom és az autót, bocs, telefonos segítséget kérek, mindjárt visszaérek az alkatrészestől, várj meg csak pár perc, Budaörsön vagyok (minimun 15 perc, ha összefut valakivel lesz az 20 is) - milyen jó lett volna, ha tudom, hogy elviszed a jószágot...
- keresem az autót, mert elparkoltak vele a környéken valahová, mert sok jószág van bent, de épp induláskor sehol senki, aki tudna súgni... körbefutom a környéket elegánsban, (cirka 5 perc), leizzadok, végül telefonos segítség, tuti valami új helyen van lerakva, a kulcs az a nemtommelyikautó nemtommicsodájában...
- bezártak a lakásba, mert elvitték a kulcsot (van még másik, de csak az enyém volt kéznél, a többi kint a kertben, garázsban, egyéb fantáziadús helyeken lehetnek, vigyem azt) - telefonos segítséget kérek, vigyél el más kulcsot, mondom nincs a lakásban semmilyen kulcs, jah, akkor várj meg míg visszaérek és kiengedlek...
- valamelyik haver jött autót szereltetni, a kapu előtt 3 hely van üresen, de neki a kapu elé kellett leraknia a romját, kedélyes kávézgatás, közben 5x szólok, neaggódjakminnyámegyek, mosolygok, kedélyeskedünk, végül 15 perc után kissé pikírten megkérdem hogy elálljakakocsiddal, elindulnék... később visszajön, hogy milyen bunkón szóltam. Hát jah, negyedjére mán igen.
- kérés indulás előtt: eldobnál ide 5 percnyire egy alkatrészért? persze, tuti elég 5 perc, aha. No, indulásra elétervezek 10 percet korábbra, hogy oda-vissza is tuti legyen, kiderül nem is Pest felé kell menni, ahová indultam, hanem Érdre, annak is a másik felére (15 perc +oda még 15 vissza). Útközben kukásautó, karambol és egyéb közlekedési kihívások, hogy meglegyen a plusz egy óra tutira...
- kapunyitó távvezérlő lemerül,
- a kapu kuplungja elromlik,
- a kapu elektronikája elromlik,
- előző nap szóltam hogy én elhányom a havat a ház körül mert olvad, te meg a kapunál sózd már le, mert éjjel lefagy, hát nincs lesózva, koripályává fagyva minden, autó a jégen pörgeti a kerekét, nem tudok kiállni meg kell várnom, míg a lesózásom után felolvad... plusz félóra,
- húzzuk meg ezt a járgányt mielőtt elindulsz, csak két perc, itt legördülünk vele az utcában, kb 20 percig körözünk a tömb körül, na még egyet, mégse indul, akkor húzd már fel ide, hogy még a többivel ki tudjak állni....
- jön a trélereskocsi, úgy pakol, hogy nem tudok elindulni, Söndör elfelejti az infót, hogy mennék, se a tréleres nem tudja hogy útban lesz, se én hogy megjött a tréler és álljak odébb,mert nem látok rá a kapura...
- jön a trélereskocsi, de ő siet, várjam meg én míg pakol (kb 15 mp lenne kiálljak, de nekem így 15 perc)
- jön a trélereskocsi, már lerakták az autót a kapu elé, a kocsi gazdája nem kérdezett semmit, mert sietnie kellett, be se csörgött hogy jó lesz ez itt vazze...
- a kukásautó beszorul a kapu elé, mert a szembe szomszéd kapubejárójával ott van egy kis hely, és úgy gondolta ott jó lesz a lejtőn a kapubejárók között forgolódnia,
- a kutya lelép, és csak nekem jön vissza a kocsiba beugorva, vagy félórás kergetődzés Söndörrel, és neki most nincs ideje. Hiába mondtam én, hogy ha visszajön, meg kell simogatni és nem veréssel fenyegetni....
- a lejtős kanyaros kapu előtt összetörte egymást két lúzer a jégen (egy utcával odébb nincs jegesedő lejtő, hanem lájtos emelkedő)
- egy időben nem volt autóm, mert Söndörnek úgyis annyi van, eladtam az enyémet a javaslatára. Aztán kiderült, csak a sajátjaira sose jutott idő, ezért hol ez, hol az, hol amaz nem indult... vigyem azt, amelyik még belökésre indul, és hogy fogok majd elindulni onnan? majd megkérsz valakit hogy lökjön be... köszi, sikeres tárgyalás lesz... aztán a meló közbeni harmadik lerohadás/trélereztetés után vettem megint egy puttonyost... Csak Pécsről, aztán meg Veszprémből és Kaposvárról kellett hazahúzni a dögöket... A meló utáni hazafelé lerohadós állapotok még istenesek voltak, nem vártam meg, míg odafelé is elcsípünk valami jóságot...
- bejelentve három napig áll az autóm, mert motorral intézem a dolgaimat, szólok, hogy ezt vagy azt kéne megcsinálni, hát negyedik nap indulás előtt 5 perccel még ropira szedve a jószág... és szóltam mikor kell induljak... (na ezért járok mostanában Kecskemétre autószerelőhöz, mert ott megbeszéljük, hogy mikor tudom megvárni),
Ezek csak akkor cink amikor időre mennék. Úgy mindig. Most már félórát számolok rá tutira csak az elindulásra, és tuti ami fix, az utcán parkolok (hiába van két garázs) plusz az utazási idő, de még így se elég néha....
Tegnapelőtt megfőztem, leves, vadas, nagy tepsi süti. Csak levest tudtam enni, mert mire végeztem, mennem kellet. Este 11-re értem haza a futkározásból, tudtam enni még egy kis levest, és marad a tepsi sütiből 4 darab. Ez volt a sokadik ilyen eset. Az átlagosnál fáradtabban és karcosabb kifejeztem nemtetszésemet, immár sokadszorra... Most már nem kulturáltan hanem: baszki, felzabáltatok mindent, mi lett volna ha valakinek eszébe jut, hogy aki főzött az is enne...? Megsértődtek. Nem az a baj, hogy szólok (mevaaa?), hanem az hogy hogyan (emészapicsába...). Visszakérdeztem, hogy mi a faszomnak kérjem szépen, ha úgyse megy át, már hanyadszorra ugatok ezért... Két napja mosolyszünet. Miért nem hat meg?
Se az elindulás, se a megérkezés nem happy end.
Volt egy tv-s motoros-fényszínházas nyilatkozatom néhány évvel ezelőtt, Söndört is meginterjúvolták, mint a motoros nő párját. A barátoknak feltűnt, hogy a nyilatkozatában egyetlen dolgot emelt ki, hogy olyan hirtelen szoktam elindulni, adjuramisten módjára. A haverok meg emlegették is, nekik ez milyen furcsa volt, hogy miért pont ezt kellett ezt nyilatkoznia... miért nem valami kedvesebbet, bármi másról. Na igen.
Hát, akkor úgy átsiklottam felette, de azért ez a dolog az évek folyamán nem javult.... Sőt. Volt már 25 perces kapun kijutási rekordom is, csak úgy adjuramisten... Már egy ideje nem parkolok bent, az udvaron, így javultak az elindulási időim, de így is vannak kihívások a kulcsok elérhetőségével.
Nézzük is akkor az elindulás folyamatát. Este mondom, hogy holnap x órakor kb el kell induljak. Ez azért fontos bejelenteni való, mert ha nem jó helyen parkolok és leraknak a kapu elé egy mozdulásképtelen járgányt, akkor azt onnan el kell pajszerolni/vontatni/tolni/húzni és aztán indulhatok csak. A további lehetőségek:
- keresem a kulcsom, negyed óráig a lakásban, végül az idegtől lilára vált fejjel felhívom Söndört, hogy mégis van-e ötlete merre van. Lent hagyta a garázsban, megtalálom az aknában/másik kocsi tetején/motorháztetője alatt/műszerfalán hagyva, az udvaron, a motoron, a mittoménhol... Néhány éve vettem direkt egy kulcstartót az ajtó mellé, na oda nagyon ritkán kerül vissza... A kulcs hol léte a legsűrűbben előforduló kihívás. Most ott tartunk, ha nem találom a kulcsom, kb 3 mp alatt kerül az agyam robbanásközeli állapotba, és ha én hányom el, akkor is olyan káromkodhatnékom támad, ami roppantul nem úrinős...
- keresem a kulcsom és az autót, bocs, telefonos segítséget kérek, mindjárt visszaérek az alkatrészestől, várj meg csak pár perc, Budaörsön vagyok (minimun 15 perc, ha összefut valakivel lesz az 20 is) - milyen jó lett volna, ha tudom, hogy elviszed a jószágot...
- keresem az autót, mert elparkoltak vele a környéken valahová, mert sok jószág van bent, de épp induláskor sehol senki, aki tudna súgni... körbefutom a környéket elegánsban, (cirka 5 perc), leizzadok, végül telefonos segítség, tuti valami új helyen van lerakva, a kulcs az a nemtommelyikautó nemtommicsodájában...
- bezártak a lakásba, mert elvitték a kulcsot (van még másik, de csak az enyém volt kéznél, a többi kint a kertben, garázsban, egyéb fantáziadús helyeken lehetnek, vigyem azt) - telefonos segítséget kérek, vigyél el más kulcsot, mondom nincs a lakásban semmilyen kulcs, jah, akkor várj meg míg visszaérek és kiengedlek...
- valamelyik haver jött autót szereltetni, a kapu előtt 3 hely van üresen, de neki a kapu elé kellett leraknia a romját, kedélyes kávézgatás, közben 5x szólok, neaggódjakminnyámegyek, mosolygok, kedélyeskedünk, végül 15 perc után kissé pikírten megkérdem hogy elálljakakocsiddal, elindulnék... később visszajön, hogy milyen bunkón szóltam. Hát jah, negyedjére mán igen.
- kérés indulás előtt: eldobnál ide 5 percnyire egy alkatrészért? persze, tuti elég 5 perc, aha. No, indulásra elétervezek 10 percet korábbra, hogy oda-vissza is tuti legyen, kiderül nem is Pest felé kell menni, ahová indultam, hanem Érdre, annak is a másik felére (15 perc +oda még 15 vissza). Útközben kukásautó, karambol és egyéb közlekedési kihívások, hogy meglegyen a plusz egy óra tutira...
- kapunyitó távvezérlő lemerül,
- a kapu kuplungja elromlik,
- a kapu elektronikája elromlik,
- előző nap szóltam hogy én elhányom a havat a ház körül mert olvad, te meg a kapunál sózd már le, mert éjjel lefagy, hát nincs lesózva, koripályává fagyva minden, autó a jégen pörgeti a kerekét, nem tudok kiállni meg kell várnom, míg a lesózásom után felolvad... plusz félóra,
- húzzuk meg ezt a járgányt mielőtt elindulsz, csak két perc, itt legördülünk vele az utcában, kb 20 percig körözünk a tömb körül, na még egyet, mégse indul, akkor húzd már fel ide, hogy még a többivel ki tudjak állni....
- jön a trélereskocsi, úgy pakol, hogy nem tudok elindulni, Söndör elfelejti az infót, hogy mennék, se a tréleres nem tudja hogy útban lesz, se én hogy megjött a tréler és álljak odébb,mert nem látok rá a kapura...
- jön a trélereskocsi, de ő siet, várjam meg én míg pakol (kb 15 mp lenne kiálljak, de nekem így 15 perc)
- jön a trélereskocsi, már lerakták az autót a kapu elé, a kocsi gazdája nem kérdezett semmit, mert sietnie kellett, be se csörgött hogy jó lesz ez itt vazze...
- a kukásautó beszorul a kapu elé, mert a szembe szomszéd kapubejárójával ott van egy kis hely, és úgy gondolta ott jó lesz a lejtőn a kapubejárók között forgolódnia,
- a kutya lelép, és csak nekem jön vissza a kocsiba beugorva, vagy félórás kergetődzés Söndörrel, és neki most nincs ideje. Hiába mondtam én, hogy ha visszajön, meg kell simogatni és nem veréssel fenyegetni....
- a lejtős kanyaros kapu előtt összetörte egymást két lúzer a jégen (egy utcával odébb nincs jegesedő lejtő, hanem lájtos emelkedő)
- egy időben nem volt autóm, mert Söndörnek úgyis annyi van, eladtam az enyémet a javaslatára. Aztán kiderült, csak a sajátjaira sose jutott idő, ezért hol ez, hol az, hol amaz nem indult... vigyem azt, amelyik még belökésre indul, és hogy fogok majd elindulni onnan? majd megkérsz valakit hogy lökjön be... köszi, sikeres tárgyalás lesz... aztán a meló közbeni harmadik lerohadás/trélereztetés után vettem megint egy puttonyost... Csak Pécsről, aztán meg Veszprémből és Kaposvárról kellett hazahúzni a dögöket... A meló utáni hazafelé lerohadós állapotok még istenesek voltak, nem vártam meg, míg odafelé is elcsípünk valami jóságot...
- bejelentve három napig áll az autóm, mert motorral intézem a dolgaimat, szólok, hogy ezt vagy azt kéne megcsinálni, hát negyedik nap indulás előtt 5 perccel még ropira szedve a jószág... és szóltam mikor kell induljak... (na ezért járok mostanában Kecskemétre autószerelőhöz, mert ott megbeszéljük, hogy mikor tudom megvárni),
Ezek csak akkor cink amikor időre mennék. Úgy mindig. Most már félórát számolok rá tutira csak az elindulásra, és tuti ami fix, az utcán parkolok (hiába van két garázs) plusz az utazási idő, de még így se elég néha....
Tegnapelőtt megfőztem, leves, vadas, nagy tepsi süti. Csak levest tudtam enni, mert mire végeztem, mennem kellet. Este 11-re értem haza a futkározásból, tudtam enni még egy kis levest, és marad a tepsi sütiből 4 darab. Ez volt a sokadik ilyen eset. Az átlagosnál fáradtabban és karcosabb kifejeztem nemtetszésemet, immár sokadszorra... Most már nem kulturáltan hanem: baszki, felzabáltatok mindent, mi lett volna ha valakinek eszébe jut, hogy aki főzött az is enne...? Megsértődtek. Nem az a baj, hogy szólok (mevaaa?), hanem az hogy hogyan (emészapicsába...). Visszakérdeztem, hogy mi a faszomnak kérjem szépen, ha úgyse megy át, már hanyadszorra ugatok ezért... Két napja mosolyszünet. Miért nem hat meg?
Se az elindulás, se a megérkezés nem happy end.
