Egyszerű melós családban nőttem fel, nem dúskáltunk a javakban, és sokszor a nagyobbak kinőtt ruháit hordtam. Szüleim napközben dolgztak, de esténként a fater gyakran elment a kocsmába zsugázni a haverokkal és olyankor fogyott a cefre is. Józanul jó ember volt csak nagyon befolyásolható, de ha feltöltött agresszívvé vált és ennek anyám itta meg a levét. Sajnos az ivászatba időnként a bátyámat is belevitte, olyankor volt is mit takarítanom utánna. A vége persze válás lett, és pokol egy megosztott lakásba, ahol a rokonság jótanácsai is elértek bennünket apám által.
Én annak idelyén megfogadtam hogy soha nemm leszek olyan, és ezt a mai napig be is tartottam, és eggyáltalán nemszükséges hozzá erőfeszítés. Sokan mondták már hogy egyszer legalább ki kell próbálni, hogy nem igazi ember aki legalább egyszer nem rúg be. Hát akkor én nem vagyok igazi ember, pedig már néhány évet leéltem, és erre büszke is vagyok. Azt a szeretetett, játékot, gondoskodást amit szeretttem volna kapni most én adom a gyerekeimnek, akikkel csodálatos a kapcsolatom mint szülő, mint haver, amit sárkány időnként nem néz túl jó szemmmel, főleg ha kimondom hogy a tiszteletet ki kell érdemelni és nem lehet követelni még szülőként sem,legfeljebb elvárni.
Szeretem az alkoholt, igényes is vagyok, de mindig józan életet éltem, és korukhoz mérten a gyerekeknek is megvolt engedve hogy megkóstolják. Talán ezért van hogy ök is 100*inkább a kocsi kulcsát veszik fel mint a poharat
Egy életet kaptam amit oda adnék a gyarekeimért, de nincs olyan más ok amiért lemondanék róla. Lemondanék arról az örömről amit kaptam és még kapok tőlük, és majd a következő generációtol.
És nem igaz hogy felnőve olyan lessz valaki mint amilyen körülmények közöt felnő. Lehet hogy pont ez ösztönzi arra hogy ő más legyen
Én annak idelyén megfogadtam hogy soha nemm leszek olyan, és ezt a mai napig be is tartottam, és eggyáltalán nemszükséges hozzá erőfeszítés. Sokan mondták már hogy egyszer legalább ki kell próbálni, hogy nem igazi ember aki legalább egyszer nem rúg be. Hát akkor én nem vagyok igazi ember, pedig már néhány évet leéltem, és erre büszke is vagyok. Azt a szeretetett, játékot, gondoskodást amit szeretttem volna kapni most én adom a gyerekeimnek, akikkel csodálatos a kapcsolatom mint szülő, mint haver, amit sárkány időnként nem néz túl jó szemmmel, főleg ha kimondom hogy a tiszteletet ki kell érdemelni és nem lehet követelni még szülőként sem,legfeljebb elvárni.
Szeretem az alkoholt, igényes is vagyok, de mindig józan életet éltem, és korukhoz mérten a gyerekeknek is megvolt engedve hogy megkóstolják. Talán ezért van hogy ök is 100*inkább a kocsi kulcsát veszik fel mint a poharat
Egy életet kaptam amit oda adnék a gyarekeimért, de nincs olyan más ok amiért lemondanék róla. Lemondanék arról az örömről amit kaptam és még kapok tőlük, és majd a következő generációtol.
És nem igaz hogy felnőve olyan lessz valaki mint amilyen körülmények közöt felnő. Lehet hogy pont ez ösztönzi arra hogy ő más legyen
