Mint mindenkit, előbb-utóbb az embert eltalálja a hűség-hűtlenség témaköre. De ha a másik szapulásán/hibáztatásán kívül elkezdünk a miértek után kutakodni, elég érdekes videókat fogunk találni. Mint például itt ez a 20 perces csemege:
https://www.ted.com/talks/esther_pe..._anyone_who_has_ever_loved?language=hu#t-2449
Eddigi életem során párszor már belefutottam hűtlenekbe. Hogy mennyi fájdalmat okoztak, valószínűleg sose fogják átérezni, mert a saját világukban ez a dolog a helyén van. Mert az egó helyreteszi mindig a hibákat, főleg akkor, ha a könnyebb út választása még édesebb is. Mert a feleség unalmas, mert a férj papucs, mert vele nehezebbnek tűnik, vele meg könnyebbnek, mert a másik hibázott, és az egó sosem... Ráadásul a férfihűtlenség társadalmi hagyomány: míg egy pasi attól macsó minél több nőt kúr meg, egy nő annál kurvább, minél több pasival volt együtt.
Mindig megmosolygom a statisztikákat ahol egy társadalom férfitagjai átlagosan bevallanak évente mondjuk 10 félrelépést, addig a nőtársadalom meg mondjuk 1-et, de hogy a hiányzó 9-et most ki hazudja be plusz vagy minusz...? Na az a szép kérdés amire addig nem fogunk választ kapni, míg nem vagyunk képesek a saját hibáinkkal szembenézni, és azokat nekiállni csiszolni, úgy társadalmi szinten, hagyományosan, igényelve az egyéni fejlődést is, nem csak az anyagi gyarapodást. Amikor érték lesz EMBER-ként viselkedni és nem az számít, hogy nő vagy-e vagy férfi, hanem hogy hiteles ember vagy-e.
Nem csak szexuális hűtlenség van, vegyük tudomásul. Bármiféle hűtlenség már biztos jele annak, hogy változtatni kell. Magadon, a kapcsolaton, a napi rutinon, a megszokott dinamikákon, a kommunikáción egymással, mindenen. A könnyebbik út, amikor tovább lépsz a következőhöz. Igen, tudni kell észrevenni, hogy meddig érdemes valamiért küzdeni, és hol az a határ ami már megemészt. A nehezebb, de értékesebb út rendbe rakni valamit. Magadat, őt, kettőtöket.
Rendet tenni a saját lelkedben.
https://www.ted.com/talks/esther_pe..._anyone_who_has_ever_loved?language=hu#t-2449
Eddigi életem során párszor már belefutottam hűtlenekbe. Hogy mennyi fájdalmat okoztak, valószínűleg sose fogják átérezni, mert a saját világukban ez a dolog a helyén van. Mert az egó helyreteszi mindig a hibákat, főleg akkor, ha a könnyebb út választása még édesebb is. Mert a feleség unalmas, mert a férj papucs, mert vele nehezebbnek tűnik, vele meg könnyebbnek, mert a másik hibázott, és az egó sosem... Ráadásul a férfihűtlenség társadalmi hagyomány: míg egy pasi attól macsó minél több nőt kúr meg, egy nő annál kurvább, minél több pasival volt együtt.
Mindig megmosolygom a statisztikákat ahol egy társadalom férfitagjai átlagosan bevallanak évente mondjuk 10 félrelépést, addig a nőtársadalom meg mondjuk 1-et, de hogy a hiányzó 9-et most ki hazudja be plusz vagy minusz...? Na az a szép kérdés amire addig nem fogunk választ kapni, míg nem vagyunk képesek a saját hibáinkkal szembenézni, és azokat nekiállni csiszolni, úgy társadalmi szinten, hagyományosan, igényelve az egyéni fejlődést is, nem csak az anyagi gyarapodást. Amikor érték lesz EMBER-ként viselkedni és nem az számít, hogy nő vagy-e vagy férfi, hanem hogy hiteles ember vagy-e.
Nem csak szexuális hűtlenség van, vegyük tudomásul. Bármiféle hűtlenség már biztos jele annak, hogy változtatni kell. Magadon, a kapcsolaton, a napi rutinon, a megszokott dinamikákon, a kommunikáción egymással, mindenen. A könnyebbik út, amikor tovább lépsz a következőhöz. Igen, tudni kell észrevenni, hogy meddig érdemes valamiért küzdeni, és hol az a határ ami már megemészt. A nehezebb, de értékesebb út rendbe rakni valamit. Magadat, őt, kettőtöket.
Rendet tenni a saját lelkedben.
