Napi hírek: Tegnap az egyik újságírónak nem nyilatkozott Attila párja, mire az újságíró megfenyegette, hogy megírja kromofággal volt leöntve Attila kocsija. Nem nyilatkozott. A kocsin két húszforintos méretú kopás van a lakkrétegen, a járgány átlagos városiasan lelakott, a cikk meg persze fotó nélkül...
A sztoriban egy igaz: a fenyegetés - az újságíró részéről. Ez lenne a sajtószabadság? Az újságíró bármit megtehet? Bárhogyan hírhez juthat? Akár ki is találhat valamit, BÁRMIT? Személyiségi jogok, ártatlanság vélelme, becsülethez való jog?
Simán megér egy becsületsértési pert. Átvette a Blikk, attól az Index, HVG, stb, stb. Tanulság? A HVG és a Blikk is egy szinten van. A kocsmai pletykagyárak szintjén. Sajtószabadosság rulez.
Ok, büntessük meg azokat akik rosszak, sittre mindenkivel, aki fizikailag rosszat tesz. De mi lesz azokkal, akik nem azok, de a nem fizikai bántástól mégsem védi meg őket senki? Fizikai erőszak nem történt, az valóban nem. De belerúgni a földön fekvőbe több mint nem elegáns.
Pláne nem intézményesítve a pletykát: mindenki csak egy kicsit tesz hozzá a fura hírhez, hogy az övé jobban értesült legyen majd, és löki ki magából a külvilágba.... A hír meg egyre mocskosabb, hogy kiszolgálja a közérdeklődést, a hirdetőt, és eltartsa a szennylapot. Értéke nincs, de habzik és szaftos. De hogy a megjelent hírek milyen képet festenek valakiről, hogy az családok sorsát nehezíti meg, további fájdalmat okozva, az nem érdekes, a kassza csörög. De mi lesz, ha egyszer nem a kassza oldalon állsz?
Csörög a telefonom, és hallgatom a barátokat, ismerősöket, hogy "figyelj Mina, ma meg az jelent meg hogy... de én őt sosem ismertem ilyennek, és ezt el tudod képzelni, ezt honnan vették?" Olyan emberek nyilatkoznak róla, akik látni vélték, mert imponáló az öt perc hírnév. Az újságírók előrántanak névtelen informátorokat, habzik, bugyog tovább a hír....
A következmény 1:
egy embert szakmailag és emberileg teljesen elásnak. Az aljasabbnál nyomorultabb hírek miatt a barátok szépen lassan elfordulnak, mert nem is tudják egy idő után, hogy mit is gondoljanak. Kevés az az ember, aki szívesen tart pajzsot miközben többen is iparosítva fosnak a ventilátorba - nem akarnak szarossá válni, és egyébként sem divat kiállni valakiért, pláne nem azért aki nincs jelen.
Következmény 2:
a mocskos és hiteltelen forrásból származó hírek miatt a sajtó becsülete tovább pusztul. Az újságíró mint kifejezés csatlakozik az újabb szitokszavak listájához, és mint önvédelemből szigorúan kerülendő életformákhoz. Az ócskulás miatt meg az újságírók egyre kevesebbet keresnek, egyre olcsóbb értékrendű lényekké válnak, és egyre ostobább dolgokat írnak.
Emberi sorsokat döntenek romba, bélyeget sütnek, értékeket taposnak sárba, miközben zászlóhordozók lehetnének, értékrendet mutathatnának. Ma fércbukon megtalált egy Blikk újságíró: finoman mentegetőzött, hogy neki ez a dolga. Nem ez a dolgod, a választás szabadsága a tiéd is, hogy belefosol-e úgy "haviszázért" a ventilátorba, hogy az egész világ bűzlik utánad... A mekiben krumplit sütő diáknak több a becsülete, ugye érzed?
Attila, nem tudom merre vagy, remélem nem esett bajod. Megértelek, ha ezek után nem jössz haza...
De képeslapot küldjél!
A sztoriban egy igaz: a fenyegetés - az újságíró részéről. Ez lenne a sajtószabadság? Az újságíró bármit megtehet? Bárhogyan hírhez juthat? Akár ki is találhat valamit, BÁRMIT? Személyiségi jogok, ártatlanság vélelme, becsülethez való jog?
Simán megér egy becsületsértési pert. Átvette a Blikk, attól az Index, HVG, stb, stb. Tanulság? A HVG és a Blikk is egy szinten van. A kocsmai pletykagyárak szintjén. Sajtószabadosság rulez.
Ok, büntessük meg azokat akik rosszak, sittre mindenkivel, aki fizikailag rosszat tesz. De mi lesz azokkal, akik nem azok, de a nem fizikai bántástól mégsem védi meg őket senki? Fizikai erőszak nem történt, az valóban nem. De belerúgni a földön fekvőbe több mint nem elegáns.
Pláne nem intézményesítve a pletykát: mindenki csak egy kicsit tesz hozzá a fura hírhez, hogy az övé jobban értesült legyen majd, és löki ki magából a külvilágba.... A hír meg egyre mocskosabb, hogy kiszolgálja a közérdeklődést, a hirdetőt, és eltartsa a szennylapot. Értéke nincs, de habzik és szaftos. De hogy a megjelent hírek milyen képet festenek valakiről, hogy az családok sorsát nehezíti meg, további fájdalmat okozva, az nem érdekes, a kassza csörög. De mi lesz, ha egyszer nem a kassza oldalon állsz?
Csörög a telefonom, és hallgatom a barátokat, ismerősöket, hogy "figyelj Mina, ma meg az jelent meg hogy... de én őt sosem ismertem ilyennek, és ezt el tudod képzelni, ezt honnan vették?" Olyan emberek nyilatkoznak róla, akik látni vélték, mert imponáló az öt perc hírnév. Az újságírók előrántanak névtelen informátorokat, habzik, bugyog tovább a hír....
A következmény 1:
egy embert szakmailag és emberileg teljesen elásnak. Az aljasabbnál nyomorultabb hírek miatt a barátok szépen lassan elfordulnak, mert nem is tudják egy idő után, hogy mit is gondoljanak. Kevés az az ember, aki szívesen tart pajzsot miközben többen is iparosítva fosnak a ventilátorba - nem akarnak szarossá válni, és egyébként sem divat kiállni valakiért, pláne nem azért aki nincs jelen.
Következmény 2:
a mocskos és hiteltelen forrásból származó hírek miatt a sajtó becsülete tovább pusztul. Az újságíró mint kifejezés csatlakozik az újabb szitokszavak listájához, és mint önvédelemből szigorúan kerülendő életformákhoz. Az ócskulás miatt meg az újságírók egyre kevesebbet keresnek, egyre olcsóbb értékrendű lényekké válnak, és egyre ostobább dolgokat írnak.
Emberi sorsokat döntenek romba, bélyeget sütnek, értékeket taposnak sárba, miközben zászlóhordozók lehetnének, értékrendet mutathatnának. Ma fércbukon megtalált egy Blikk újságíró: finoman mentegetőzött, hogy neki ez a dolga. Nem ez a dolgod, a választás szabadsága a tiéd is, hogy belefosol-e úgy "haviszázért" a ventilátorba, hogy az egész világ bűzlik utánad... A mekiben krumplit sütő diáknak több a becsülete, ugye érzed?
Attila, nem tudom merre vagy, remélem nem esett bajod. Megértelek, ha ezek után nem jössz haza...
De képeslapot küldjél!