Megvan benned a mehetnék, amivel meghal a békés szombat délután, és őrült kilóméterfalássá változik a vasárnap is? A felfedezés vágya űzi olykor az embert az újabb utakra, vagy mert a jelenvaló halott? A változás édes gyümölcse ott érik a távolban, hívogat, gyönyörűn. fájón messze....
Olykor megcsuklik a szívem, de még távolabbra vágyakozom...
Haza.
38 éve koptatom e világ útjait. Hogy sok-e vagy kevés, nem tudom.... Bejártam fél Európát, Moszkvát, Brüsszelt, Barcelonát és Magyarország nagyobb városait, hol munka hol szabadság okán. Volt defekt, villámcsapás, isteni sült libacomb, csodakedves vendéglátós, tündérkedves falu, ahová még mindig visszavágyom... Keserű-mézédes kalandok, nagy nevetések és nagy imádkozások... jégeső és vihar, napsütéses lágy szellő, izzasztó meleg.
Barátaim szerteröppentek a nagyvilágban, ki lélekben mindig közel volt, most térben távol van, nagyon. Judit Oxfordban, Sunny Mackenheimben, Berlin, Frankfurt, Drezda, Ausztria, és még Amerika is rejt kedveseket - szétszórodtatok, kedvesen dédelgetett álom körbelátogatni benneteket motorral, itt Európában. Néhány kedves barát még itthon, de aki számított, lassan mind útra kelt. Kevesen tartanak ki, kik velem azonosan gondolkoznak és néhányan szimultánban nyomják: jégszobrász barátom nyáron tengerparti homokszobrokat épít, télen végigfaragja Európa jegeit, lézeres haver Bécstől Krakkóig tartja a frontot.... éjszakáik és nappalaik egybenyúlnak ahogy falják hazafelé az utat. Várják őket itthon. A felezővonal összefolyik az úton, és egy idő után már nem számolod a kilométereket... csak hazavágysz, hogy megérkezz.
Ordenáré utakat jársz be, mert keresed a helyed, hogy megérkezz.
Haza.
Hazavágyom. Adjatok szárnyakat.
Olykor megcsuklik a szívem, de még távolabbra vágyakozom...
Haza.
38 éve koptatom e világ útjait. Hogy sok-e vagy kevés, nem tudom.... Bejártam fél Európát, Moszkvát, Brüsszelt, Barcelonát és Magyarország nagyobb városait, hol munka hol szabadság okán. Volt defekt, villámcsapás, isteni sült libacomb, csodakedves vendéglátós, tündérkedves falu, ahová még mindig visszavágyom... Keserű-mézédes kalandok, nagy nevetések és nagy imádkozások... jégeső és vihar, napsütéses lágy szellő, izzasztó meleg.
Barátaim szerteröppentek a nagyvilágban, ki lélekben mindig közel volt, most térben távol van, nagyon. Judit Oxfordban, Sunny Mackenheimben, Berlin, Frankfurt, Drezda, Ausztria, és még Amerika is rejt kedveseket - szétszórodtatok, kedvesen dédelgetett álom körbelátogatni benneteket motorral, itt Európában. Néhány kedves barát még itthon, de aki számított, lassan mind útra kelt. Kevesen tartanak ki, kik velem azonosan gondolkoznak és néhányan szimultánban nyomják: jégszobrász barátom nyáron tengerparti homokszobrokat épít, télen végigfaragja Európa jegeit, lézeres haver Bécstől Krakkóig tartja a frontot.... éjszakáik és nappalaik egybenyúlnak ahogy falják hazafelé az utat. Várják őket itthon. A felezővonal összefolyik az úton, és egy idő után már nem számolod a kilométereket... csak hazavágysz, hogy megérkezz.
Ordenáré utakat jársz be, mert keresed a helyed, hogy megérkezz.
Haza.
Hazavágyom. Adjatok szárnyakat.
