Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Kopaszparaszt - avagy mitől lesz több kétmillával?

Nyáh, most egy kissé zaklatott vagyok...
Nézek mindenféle telket a dombháznak, ma három helyen jártam, az utolsónál az agyam levetette az ékszíjat.
Nem, nem a tulajtól, nem az ingatlantól, nem az ingatlanközvetítőtől, hanem egy másik vevőtől.

Szóval a meghirdetett placcon kis faház is figyelt, nem túl nagy, de téliesíthető variációban. Nem is vészes mennyiségű és minőségű földút vezetett oda, egészen nekem tetszős verzióban. A Fat Bobbal nyomultam oda, ölég reprezentatív a guriga, mint kiderült nem véletlen alakult ez most így. Megérkezett a következő potenciális vevőjelölt a vele megbeszélthez képest korábban 20 perccel, kvázi miután megérkeztem, kb. 10 percre rá.
Óriásterepjáró, kiszáll belőle a kopasz kétajtós ruhásszekrény, a cicababa pusáppos barátnőjével, akinek hónaljkutyája is volt (valami kis csivavaszerű reszkető nyomorék). Végigméri a vasat, majd a társaságot, azonosítja a vas gazdáját, elhúzza a száját, majd elfelejt bemutatkozni, közli ő akkor itt most a második vevő, és akkor most mutassák meg neki is a helyet. Szokásos kopasz arrogancia.
Körbejár, nézegeti a kilátást a tetőablakból, közben cuncimókuska is a kutyával körbetipeg, közben megy a nyavajgás, hogy :
- Nézt már Mókuskám - (szekrény bazmeg, szekréééény, nem mókus az!) - mekkora ciszterna az esővíznek, nahát még sosem láttam ilyet... Jajj, beragadt a cipősarkam a sárlehúzó rácsba, Mókuska ezt majd ki kell cserélni, mert ez tönkreteszi a Pradámat...
- Maraggyámá, lépjé ki belőle aztán mezítláb gyere be, bent nincs kosz! - (kb 1 éve megállt por mindenütt, a kéglit elhalt családfő után örökölték)
...hát nekem itt már leoldott az agyamban a biztosíték a produkciótól, közben persze én is kérdezgettem ezt-azt, szekrényajtó kolléga meg folyamatosan radarozott, időnként lehúzott ezt-azt a telken vagy a házikón. Végül már versenyt fikáztuk a házat, a helyet, a környéket, úgy mindent... A tulajcsajon látszott, hogy most mindjárt eret vág, az ingatlanos meg rezzenéstelen pofával, néha elvigyorodva konstatálta a megállapításokat. Az elvigyorodása gyanús volt, ez már látott hasonló szituációt. Gyanús lett, hogy ez megint olyan helyzet, amit valaki nálam jobban átlát, kvázi valaki kontrollálja a környezetet. Ez a rafinált ingatlanos maximálisan kezében tartja az irányítást a sumák lapos vigyor háta mögött. Elő is hozta a farbát, kinek mennyit ér ez a dolog itt meg, úgyis az lesz a vevő...
Erre szekrényajtó kolléga időt kért, kivonult cicabébivel a faház elé megbeszélni a dolgot (érted, papírfal másik oldala, ez se látott még ilyet mióta seftel a nyócban... ). Én meg ott maradtam a tulajjal és az ingatlanossal a fal másik oldalán, és végighallgattuk, hogy nekik 5,5-6 gurigájuk van erre a telekre, a faházat meg úgyis eldózerolják majd... a tulajcsaj szeme könnybe lábadt - a papája saját kezével építette és igen szépre a kívül-belül lambériás belsejű kis csodafaházat. :confused:

Tanácstalanul ácsorogtam bent velük, és leesett, hogy most itt bizony licit lesz.! Visszajött a kopaszmókus a cicabébijével, és megtették ajánlatukat. Majd a kopasz végigmért, és tett valami megjegyzést a zsírúj tesztmotorra, hogy az egyébként elég olcsó járgánynak tűnik ez a vas...
- Aha, a hárlik arról híresek... -elhúztam én is a számat. Ó hát gyökérkém, te azt hiszed, hogy én most pszichológiailag megsemmisülök? Hogy ez a bunkóság neked mennyibe fog fájni, még nem is tudod. Nah, vérszemet kaptam, mondtam én is egy számot, és elejtettem a megjegyzést, hogy ide majd az ócska városi terepjárót majd le kell cserélnie, ha ennyire tetszik a placc... majd lenézően megrántottam a vállam, és konstatáltam, hogy a szekrény méretű mókuska feje vörös óriássá fúvódik, majd sóhajt egy nagyot, és rákérdez a cicababánál, hogy
- Tényleg annyira tetszik itt a kilátás Cukikám? - Cukika kihúzzta magát, feljebb tolja a pusáppot és a műszempilláit rebegtetve bólogat, közben bájos mosolyt villantott erotikus szájszélnyalintással.
Hát erre má nehogy ne húzzam ki magamat, majd mondtam:
- Egész belemelegedtem én ebbe a licitbe, leveszem a pulóveremet... - közben jól kihúztam magam, hogy a vékony trikópulcsi szépen kifeszüljön a D kosarakon, Cukika meg savanyodjon be amennyire csak tud a saját B-jei tudatába. Mókuska meg rohadjon meg és fizesse ki a plasztikai sebészt, ha ilyesmit akar otthon látni Cukikán. Rádobtam kétszázezret az ajánlatára, így már egy millával a meghirdetett ár felett jártunk. A tulajcsajszi láthatóan nem értette a szituációt, döbbenten meredt ki a fejéből, és kérdő pislantásokat vetett az ingatlanosra, aki továbbra is pókerarccal figyelt ki a fejéből. Legyen vazzeg, játszuk végig, legalább nektek legyen jó. Mókuska is rádobott az összegre. Cukika odaperdült Mókuskához, valami erotikusat a fülébe súghatott, mert a kopasz vörös fej lilás színváltásba kezdett. Rádobtam 500-at az ajánlatukra, majd megfordultam, és lehajoltam a bőrnadrágban megigazítani valamit a motoros csizmámon. Ügyeltem, hogy a lehajolós pucsítás festőire sikerüljön, és mire visszafordultam a lila foltos vörös fej, szimplán padlizsánlila volt, Cukika pedig szorosan rásimult a pusáppokkal a padlizsán gazdájára. A padlizsán színű mókus szerintem már agyvérzés közben járhatott, rádobott ő is félmillát az ajánlatra. Ez már az általuk megnevezett összeg határán volt, még egy százezret megkockáztattam, hogy az tuti lecsapja. Rádobott még 300-at magabiztosan, majd amint kimondta az összeget, utána csuklott egyet. Aha, akkor ez lesz a vége, ha tovább húzom, ki kell hívni a mentőket is majd. No, akkor magamban elvigyorodtam, majd borús tekintettel közöltem, hogy :
- Jöhet az új terepjáró, megnyerted Mókuska....
- Csak én szólíthatom Mókuskának! -replikázott Cukika, mire én is:
- Boccs, de nem mutatkozott be, te meg így hívod...

Cukika körbecsókolgatta a padlizsánlila lufit, és sikongatott örömében, a hóna alatt a táskában a ropilábú kutya rúgkapált, az összhatás feledhetetlen volt.
Az ingatlanos pedig lecsapott a lélektani pillanatban, elényújtott valami papírt Mókuskának hogy akkor jövő héten az előleget itt és ott erre az előszerződésre hivatkozva kell majd átadni. Az az egyoldalas papírt a lilafejű mókus gondolkozás nélkül aláírta, Cukikának lökve a papírt, hogy a hiányzó adatokat ő vésse be. Ez most akármit aláírt volna, hol hordja ez az eszét....

Felöltöztem, közben néztem a tulajcsajt. 35 körüli vékony, kis törékeny csaj volt, láthatóan az önbizalomhiányos fajtából, még mindig az események hatása alatt. Látszott rajta nem is álmodott arról, hogy majd két millával többért elmegy majd ez a hétvégi telek, lassan kezdett az öröm a szemében megjelenni. Valószínűleg ez most nagyon jól jön neki, meg az ingatlanos is dörzsölheti a tenyerét. Felhúztam a bőrkabát zippzárját, közben a lila fej visszavörösödött, és a kopasz tett valami pozitív megjegyzést a motoros csajokra, hogy azok egyébként mennyire vagányak... Cukika szemei szikrákat hánytak, a mókusnak meg sosem fog leesni, hogy az egója ezen a napon majd kétmillába került... Cukika valszeg a jövő héten beiratkozik motoros tanfolyamra ezek után. Kifelé menet odavetettem az ingatlanosnak, hogy legközelebb kíméljen meg hasonló szituációktól, mert nem fogok a játékba belemenni. Ez se fog többet felhívni, az frankó.

Nem voltam vidám, és kárörvendő sem, valójában szarul esett az egész szituáció. Tetszett a házikó, de ez most nem nekem lett megírva. Felmásztam a Fat Bobra, és beletettem még 100 km-t csak úgy, hogy szagoljam az út illatát.

Nem így képzeltem.
A Fat Bob nem csillapította az ürességet.

  • Like
Reactions: 5 emberek

Hozzászólások

V
Hát, nekem első körben inkább a kedves közvetítőtől verte volna le a láncot az agyam. Normál esetben ennek szerintem úgy kellene működnie (főleg, ha nem telekről/hétvégi házról, hanem egy lakott ingatlanról van szó), hogy az ingatlanos nem adja ki a címet, hanem ő viszi ki az érdeklődőket. Már csak azért is, mert a címet tudva, mi akadálya lenne, hogy a polgár reggel megnézi a kecót, este meg visszamegy, és megalkudnak a tulajjal, kikerülve a jutalékfizetést? (Tudom, elvileg aláíratnak egy megtekintési nyilatkozatot az érdeklődőkkel, na de hol van az megírva, hogy én nem kísérhetem el a haveromat háznézőbe sofőrként, aztán annyira megtetszik a ház, hogy teszek rá egy ajánlatot?) Ilyen véletlenekben nem hiszek, hogy az amúgy tipikusan énvagyokavilágközepe-menőgyerek nem késik valahonnan (főleg, amikor nem ő, hanem neki szolgáltatnak), hanem még hamarabb is ér oda majd' fél órával... lehetett ebben megrendezés rendesen, hogy kicsit felverje a saját jutalékát, és most még a markát is dörzsölheti, mert löktél a zsebébe 10 perc alatt 200 rugót :( Gond egy szál se, téged max. nem lát többet, a jutalék megvan, havi 4-5 ilyen szitut összehoz, és máris egész jó pénze van, csak legyen elég bőr az arcán hozzá...:(
 
A címet nem kaptuk meg, az ingatlanos a közeli kereszteződéshez szaladgált le értünk.
 
Három dolog fordult meg a fejemben. Merthogy hely az van benne bőven.
1, Kerestél a tulaj csajnak közel 2 millát. Ez nagyon emberséges dolog volt Tőled.
2, Emlékszem, amikor Maci szólt a 125-ös RD maradványokról, hogy most ő üzletel Jumbival. Az úgy nézett ki, hogy háromnegyed órán át szótlanul méregették egymást. Mint a bagzó macskák. Elképesztő. Két vérprofi üzletember. Döbbenet, mármint nekem, a kis balek hülyének.
3, Egyszer apámmal nézegettük a melléképületeket, amiket ő egyedül épített föl. Nagy fájdalommal jegyezte meg (ez nem jellemző rá): "És ez az egész az enyészeté lesz." Nem irigyeltem, mert ott és akkor hiába bizonygattam volna neki, hogy nem. Azóta én is ismerem ezt, mert semmit nem becsülnek meg, amit én csináltam. Senki semmit. És ez nagyon lélekölő dolog.
Sajnálom azt a kecót. Pedig nem is láttam. Olyan szánalmas lehetett az egész! Ki tudja, kinek mi jut földolgozandó feladatnak...
Mondjuk egy szempont: ha a földút jó keményre van taposva, és elered az eső, a Muraközivel esélytelen mozdulni. Még talán más járgánnyal is... csak vigasztalásképpen...:(:love:
 
Mi épp házkeresésben vagyunk és el kell mondjam a kicsi, a nagy és az összes hócipőnk is tele van az ingatlanosokkal. Nem ecsetelem, egyszerűen kihagyhatalanok, megkerülhetetlenek és csak hátráltatnak mindenkit. A cím egyébként hasznos dolog. Egyelőre még csak egyszer vonatoztunk ki Fótra potyára, mert az ingatlanos (valszeg szándékosan) félreinformált minket. Sokszor a rutinosan feltett kérdések miatt már a telefonban meghiúsulnak a dolgok. De ahol van hozzávetőleges cím és bement a googlis autó a környékre, mi igenis túrjuk esténként a térképet és utcaképet. Hasznos, nagyon, mert még a telefonálás után is érhetnek meglepetések. A fenti esetben nem tudtunk bemenni az utcába a kisemberrel, aztán majdnem saját lábunkon sem... Hasznosak lennének, ha normálisan vagy legalább végeznék a munkájukat. De nálunk ez is egy olyan szakma, hogy mindenki ért hozzá, ezért űzi is...
 
Z
miért jó valamit túlfizetni? ha valami X, a tököm se fizetne érte önként s dalolva X+2-őt....
 
V
Elvben, és kultúrkörökben, ez a lényege egy normális minimáláras licitnek. Az eladónak van egy elvárása, ami alatt nem akar megválni a cuccától, a vevőnek van egy elképzelése, amennyiért neki még megéri megvenni, a licit vezetőjének meg abból van több jutaléka, minél többet tud kidumálni a vevő zsebéből. Persze, normális esetben egy ilyen licit nem két szereplős, az aukcióvezetők rájátszanak arra a hatásra is, amikor a licitálók belekergetik egymást az egymásra licitálásba, stb. Viszont ezekkel a játékszabályokkal egyrészt mindenki tisztában is van, másrészt nem pofátlan és tisztességtelen árfelhajtásra generálnak ad-hoc módon egy licitet, hanem eleve aukciónak van meghirdetve. Jó az eladónak, mert van esélye egy kis plusz bevételre az elvárt fölött, jó a vevőnek, mert még mindig jobb áron megkaphat valamit, mint normál piaci körülmények között (kvázi még mindig X-valamennyiért jut hozzá, mert az X az az összeg, amiről amúgy tudja, hogy bárhova besétálva ki kellene csengetnie az adott termékért), és nyilván jó a közvetítőnek is, mert ő is megkapja a tisztességes jutalékát.

Az ingatlanközvetítés jellemzően nem ez a műfaj, főleg itthon. Itt általában az működik (annak kellene működnie), hogy az eladó megadja a közvetítőnek az elvárt maximumot (jobb esetben úgy, hogy tudomásul veszi, hogy abból még a közvetítői jutalék is lejön), a közvetítő a jutaléka fejében kuncsaftot szerez, mutogatja az ingatlant, és ha valaki tesz egy komoly ajánlatot, azt továbbitja az eladó felé. Az eladó meg eldönti, hogy annyiért megéri-e neki a bolt, vagy sem.

Más kérdés, hogy sajna nekünk is az volt a tapasztalatunk, ami Babuéknak, nagyon kevés az olyan ingatlanos, amelyik tényleg jól csinálja, és sokkal több az, aki csak azt hiszi, hogy tudja csinálni...
 
Egyébként vannak még olyan ingatlanhirdetők, akik magánszemélyként vágnak bele. Most épp azokat túrom. Már böngésztem végrehajtásosat is, mert azok is piaci ár alatt vannak, mert ott is van egy kiskapu ám. A végrehajtás alatt lévő ingatlanokat kiteszik hirdetménybe, ami ekkortól meg akkortól licitálható hivatalosan, előtte meg nézegethető. Nem hivatalosan meg ha a tulajdonos előbb el tudja adni mint a végrehajtási hirdetményen szereplő időpont, akkor mindenki jól jöhet ki: a végrehajtási licit eredménye ultraszar is lehet, viszont ha a piaci ár közelébe megkínálja a vevő egy árral, akkor van lehetősége odamenni a végrehajtóhoz, és azt mondani, figyumá, van egy vevőm aki ennyiért elviszi, sztorno az egész és most itt a zsé. Amikor Szolnokon laktunk az exxel, az ő lakását így adtuk el egész jó áron végül. Nem is tudtuk hogy ki van függesztve a kecó végrehajtási hirdetményben (anyóspajti csinált pár tartozást), épp hirdettük mi is, erre jött egy válófélben lévő vevő akinek meg az volt a jobb, ha kevesebbért vásárol. Mindenki jól járt, mi végre elszabadultunk abból az istencsapása településből, ő meg egy kicsivel jobbért tudott kecót venni, a végrehajtó meg megkapta a pénzét. Happyend.
 
Mina, én nem a tesztvasakra gondoltam, hanem úgy an block Lóóra: "Ha minden élő embertől eltérő módon gondolkozol, nem marad más, mint a motorod. Csak ő fog megérteni, mert nincs más választása. És a világ őt is elveheti. Becsüld, őrizd, amíg teheted. Az értéktudat sovány és ingatag kenyér a dacért. Ha megalkuszol, meghalsz. Ha nem, úgyszintén. Nincs kiút, nincs remény. A hogy Gyurmának sem." Talán emlékszel még erre az írásomra, két elköszönéssel ezelőttről... nahát erről beszéltem...
Amúgy meg ismerős a dolog onnan is, hogy drága feleségem (feneségem) és még drágább sógornőm önző baromsága miatt most minden odavész, amit a nagyszüleim és a szüleim összeszedtek (talán kicsit én is benne voltam). Nem részletezem. Ahhoz volt eszük, hogy úgy basszanak át, de szó szerint, hogy ne tudjak menekülni a szituból. És még én legyek pozitív.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
178
Hozzászólások
24
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére