Ezen a héten ünnepeltünk, és mint rendes új anyuka próbáltam kitenni magamért. Kedden két tortát is készítettem, egy szülinapit Lenke első szülinapjára, és egy Túró Rudi tortát Lőrinc névnapjára. Délelőtt tizenegytől délután ötig küzdöttem a konyhában a két sütivel, pedig csak a kicsi volt otthon, ő viszont mindent elkövetett, hogy keresztbe tegyen (ill. keresztbe álljon előttem).
Szerdán volt a buli.
A szülinapi torta a már jól bejáratott banános piskótából készült (a receptet itt már leírtam), aminek a receptjéért továbbra is hálás vagyok Andinak. Elronthatatlan darab, és miután ez készült most másodikként, még a formából is sikerül úgy kiszednem, hogy torta formája maradt. A citrommáz is sikerült idén, szóval egy szavam nem lehet.
Nem úgy a Túró Rudi torta, aminek a receptjét a neten vadásztam (INNEN), és őszintén szólva az illusztráció is meggyőző volt.
Már azzal nagy hibát követtem el, hogy a tortaformába sütőpapírt tettem, mert a receptben ez van, és mert olyan régi a tortaformám, hogy féltem, hogy ha nem így csinálom, akkor kifolyik majd a krém a sütőbe... Emiatt egy kupac kutyagumihoz hasonlított a kész piskóta. Egyébként a második torta ki is folyt, de szerencsére csak addig szivárgott, amíg meg nem sült annyira, hogy eldugaszolja a rést az anyag. A második tortánál arra is rájöttem, hogy a tortaformából ki kell borítani a piskótát, azért mintás a forma alja, és így nem gömbölyű, hanem lapos lett volna a torta.
Mivel zselatint még soha nem használtam, arra sem nem voltam felkészülve, hogy hőségriadóban a zselatin nem úgy viselkedik, mint ahogy az a recept alapján feltételezhető volt... Konkrétan egyáltalán nem akart megkötni. Az eleve gömbölyded tortára nem volt egyszerű ráapplikálni a zselatinos túrókrémet. Készítés közben ezért fél-egy órákat töltött a hűtőben a munkadarab, hogy a végeredmény olyan legyen, hogy még a csokimázzal is be tudjam vonni, és az vízszintes maradjon rajta.
Csatolás megtekintése 15849 Csatolás megtekintése 15848Csatolás megtekintése 15847 Csatolás megtekintése 15850
Nem titkolt szándékom volt ugyanis a Mikulástól és a Húsvéti nyúltól megmentett közel fél kiló kakaós bevonómassza felhasználása. Végül persze nem kellett hozzá annyi, úgyhogy még később is tudok majd kísérletezni, cserébe viszont olyan vastag lett a máz, hogy nem vitte a kés. Viszont a végeredmény legalább vízszintes tetejű torta lett.
A ronda de finom kategória dobogós helyéért szálltam ringbe idén is, és azért a végeredményt nézve sokkal jobb vagyok, mint azok a lelkes anyukák, akik EZEKET A TORTÁKAT hozták össze.
Szerdán volt a buli.
A szülinapi torta a már jól bejáratott banános piskótából készült (a receptet itt már leírtam), aminek a receptjéért továbbra is hálás vagyok Andinak. Elronthatatlan darab, és miután ez készült most másodikként, még a formából is sikerül úgy kiszednem, hogy torta formája maradt. A citrommáz is sikerült idén, szóval egy szavam nem lehet.
Nem úgy a Túró Rudi torta, aminek a receptjét a neten vadásztam (INNEN), és őszintén szólva az illusztráció is meggyőző volt.
Már azzal nagy hibát követtem el, hogy a tortaformába sütőpapírt tettem, mert a receptben ez van, és mert olyan régi a tortaformám, hogy féltem, hogy ha nem így csinálom, akkor kifolyik majd a krém a sütőbe... Emiatt egy kupac kutyagumihoz hasonlított a kész piskóta. Egyébként a második torta ki is folyt, de szerencsére csak addig szivárgott, amíg meg nem sült annyira, hogy eldugaszolja a rést az anyag. A második tortánál arra is rájöttem, hogy a tortaformából ki kell borítani a piskótát, azért mintás a forma alja, és így nem gömbölyű, hanem lapos lett volna a torta.
Mivel zselatint még soha nem használtam, arra sem nem voltam felkészülve, hogy hőségriadóban a zselatin nem úgy viselkedik, mint ahogy az a recept alapján feltételezhető volt... Konkrétan egyáltalán nem akart megkötni. Az eleve gömbölyded tortára nem volt egyszerű ráapplikálni a zselatinos túrókrémet. Készítés közben ezért fél-egy órákat töltött a hűtőben a munkadarab, hogy a végeredmény olyan legyen, hogy még a csokimázzal is be tudjam vonni, és az vízszintes maradjon rajta.
Csatolás megtekintése 15849 Csatolás megtekintése 15848Csatolás megtekintése 15847 Csatolás megtekintése 15850
Nem titkolt szándékom volt ugyanis a Mikulástól és a Húsvéti nyúltól megmentett közel fél kiló kakaós bevonómassza felhasználása. Végül persze nem kellett hozzá annyi, úgyhogy még később is tudok majd kísérletezni, cserébe viszont olyan vastag lett a máz, hogy nem vitte a kés. Viszont a végeredmény legalább vízszintes tetejű torta lett.
A ronda de finom kategória dobogós helyéért szálltam ringbe idén is, és azért a végeredményt nézve sokkal jobb vagyok, mint azok a lelkes anyukák, akik EZEKET A TORTÁKAT hozták össze.
