Tegnap nagy lelkesen mentem Celldömölkre, előtte megtankoltam a hatlábú kutyás kúton. Bár ne tettem volna, fullranyomtam a Lóóó bélését, és lett is prüszmékölés tőle.
Eddig csak a környékbeli kisebb Agip kutakat kerültem, most már a nagyobbakat is fogom.
Na szóval vágtatunk lelkesen az ótó után amelyikkel mentünk volna karavánban, egyszer csak érzem múlik a lelkesedés a Lóóóból, a végén meg is álltunk. Ez úgy különösen jóleső sztori amint a kamionos épp centikre húz el a füled mellett, de végül is megálltunk, az a lényeg. Az autót előre küldtem, női sofőr volt benne, sokat nem tudott volna segíteni, úgyhogy nekiálltam kideríteni a lepunnyadás okát. Mindez persze a tűző 13 órában, ha tegnap nem volt 45 fok az autópályán, akkor semennyi se.
Arra a következtetésre jutottam úgy 3-4 perc után, hogy a Lóóó megint szopat, mert két perc múlva már lelkesen dohogott. Egészen eljutottunk a következő pihenőig, ahol ismét kifújt a lelkesedés belőle. No, ekkor már gyanússá vált a benzin utánpótlás környéke, hogy valahol valami dugulás lesz, mert olyan nincs, hogy 2 percen belül meggyógyulunk, oszt 10 perc múlva megint ugyanott vagyunk. Ránéztem a benzinszűrőre, hát alig csurdogált benne valami, azt is hóttbarna lötyi formájában. Ekkor már tudtam, hogy a hatlábú kutya átka utolért megint... Valami eltömődés lesz, hogy verné ki a ragya amelyik ezt kiengedte a gyárból... Beröffentettem, megint járt... Hát akkor a következő kúton kerítünk valami megoldást, csak addig zötyögjünk el. Szépen megbeszéltem a paripával, hogy nem baszik ki velem, hanem szépen elgurul a kútig, nem tolatja az óriási muraközi valagát, és úgy is lett. Hát a következő kúton 3 nő és egy vérszegény nyikhaj (fiatal pasi) volt, akik úgy néztek rám amikor kombinált fogót kértem tőlük, mintha a Star Trekből az űrhajóról kértem volna valami hájtek üzemanyagcellát, elborzadva mondták, hogy hát itt olyan nincs. De nem is árulnak olyat. Régifajta papiros benzinszűrő? Ááááááá, itt nincsenek alkatrészek... Jah, bocsi... mi a franc van már, hát ezek pár éve még alapcuccok voltak a kutakon....?! A később útközben fellelhető kutakon egyben se volt.
Szóval bánatosan kiódalogtam a kútról, és körülnéztem a parkolóban. Három kamion, egyikben láthatóan alvás ment, és külföldi, a másik török és hát nem túl bizalomgerjesző figura, noh, ott az én emberem: magyar kamionos, annál tuti lesz szerszám. Mondom az embernek a szitut, kombináltfogó kellene, van-e neked olyan. Van hát persze, adja máris. Kikászálódik a légkondis fülkéből az ember, láthatóan azonnal leverte a víz, olyan melege lett, hogy kezembe nyomta a kombinált fogót és azonnal visszamászott a fülkébe.
Átvonultam a frissen szerzett kombináltfogóval a kút végibe a Lóóóhoz, és nekiálltam pancsolni a benzinben. Mert persze ugye a benzincsap azóta se műxik, tehát egy szál kombináltfogóval ugyan le tudja az ember húzni a bilincseket a szűrőről, de a benya közben akkor is megömlik, akárhogyan is finomkodik az ember lánya. Szóval mint kiderült, nem a tanknál volt eltömődve, nem is a csöveknél a cucc, hanem maga a szűrő volt a ludas. Szépen átöblögettem egy kis benyával, ha már úgyis ömlött a tankból, közben káromkodtam szaporán, mert a benzin úgy marta a kezem mintha kénsavban turkáltam volna, és persze végigfolyt a könyökömön is. Úgy fél liter benya elpancsolása árán valamennyire felpucolódott a szűrő, visszadugtam a csöveket, leráztam a kezemről a benyát, és visszaszolgáltattam a kamionosnak a kombináltfogóját udvarias köszönöm kíséretében. Nem mászott ki, csak berántotta a fülkébe a résnyire nyitott ajtón a fogót, és hűsölt bent tovább.
No, egészen jól megindultunk ismét, Győrig sikerült eljutni, majd lehajtván az autópályáról, ismét lelkesedésvesztés történt. A hatlábú kutya összes rokonát, felmenőjét és egyéb hozzátartozóját elküldtem a melegebb éghajlatra (annál sokkal melegebbre mint ami tegnap volt), majd konstatáltam, hogy a franc fogja ezt megint lehúzni itt a prérin, megpöckölgetem azt a rohadék szűrőt, felkeveredik a kosz, osztán majd továbbcsurog a nyenyő... most jobbat nem tudok, és egyébként is haladnék. Szóval még beszéltem a lelkére egy kicsit a lónak, és Celldömölkig csak kétszer kellett pöckölgetni, hogy továbbjussunk. Megfordult a fejemben, hogy fogom a tankban lévő cuccot és kicsorgatom valahol az árokparton a Lóóóból, aztán végül elvetettem az ötletet, mert minden alkalommal valami prériközepén sikerült megácsorodni. Persze autósboltot nem láttam sehol, Pápán meg már nem volt hangulatom vacakolni, mert kétszer majdnem elütöttek. Szóval leértem a helyre, elintéztem a dolgomat, majd megkérdeztem merre találok autósboltot. Megmondták a tutit, meg is találtam (a kocsma mellett persze), a sarki barkácsboltban még vettem egy kombináltfogót (most már rendszeresítve lesz, aki kiveszi a dobozból, annak keze törik) .
Nekiálltam a kocsma előtt kicserélni a benzinszűrőt, és látom ám, hogy a kocsmaajtóban hárman állnak és bámulnak. Persze hóttmeleg volt, persze kabát le, gondolom jó volt a show, ahogy a kanás rém hajolgat nagyokat és közben szidja a hatlábú kutyát. Persze megint marta a kezemet a benzin, én nem tudom mi a halált pancsolnak bele, de see a sebbenzin, se a régi benzinek nem marták le a húst csontig az emberről, közben az izzadság a szememet is marta, tehát úgy a hócipőcském kezdett megtelni a showműsor bámulóitól.
Gondoltam magamban, hogy rohadna ki a beletek az alkoholtól rohadék díszhímek. Hát ezek nyugodt lélekkel végignézték, amint szétpancsolom a maradék benyát, egyiknek se lett érkezése hogy odajöjjön segíteni. Mintahímek vázze.
Leráztam a kezemről a rozsdamarónak is használható benzinnek csúfolt agyhalált, majd nem túl bájosan berúgtam a kocsmaajtót (még leesik a kilincs ha megfogom ezzel a savas szarral), majd bevonultam a közelebb eső rötyire kezet mosni bájosan mosolyogva, kérdezés nélkül. Kifelé jövet észleltem, hogy sikeresen betaláltam a férfimosdóba.
Kifelé menet néma csönd fogadott, szerintem azóta is azon gondolkoznak, hogy a két nagy mellű izé megszerelt egy motort a kocsma előtt, majd bejött, bement a férfi mosdóba, - vajon miféle nemű lehetett ez a lény?
Aztán megálltam a közeli kagylóskúton, megetettem a paripát, majd hazáig kuncogtam magamban. A Lóóó hálája jeléül úgy vágtatott hazafelé mint egy táltos paripa.
Eddig csak a környékbeli kisebb Agip kutakat kerültem, most már a nagyobbakat is fogom.
Na szóval vágtatunk lelkesen az ótó után amelyikkel mentünk volna karavánban, egyszer csak érzem múlik a lelkesedés a Lóóóból, a végén meg is álltunk. Ez úgy különösen jóleső sztori amint a kamionos épp centikre húz el a füled mellett, de végül is megálltunk, az a lényeg. Az autót előre küldtem, női sofőr volt benne, sokat nem tudott volna segíteni, úgyhogy nekiálltam kideríteni a lepunnyadás okát. Mindez persze a tűző 13 órában, ha tegnap nem volt 45 fok az autópályán, akkor semennyi se.
Arra a következtetésre jutottam úgy 3-4 perc után, hogy a Lóóó megint szopat, mert két perc múlva már lelkesen dohogott. Egészen eljutottunk a következő pihenőig, ahol ismét kifújt a lelkesedés belőle. No, ekkor már gyanússá vált a benzin utánpótlás környéke, hogy valahol valami dugulás lesz, mert olyan nincs, hogy 2 percen belül meggyógyulunk, oszt 10 perc múlva megint ugyanott vagyunk. Ránéztem a benzinszűrőre, hát alig csurdogált benne valami, azt is hóttbarna lötyi formájában. Ekkor már tudtam, hogy a hatlábú kutya átka utolért megint... Valami eltömődés lesz, hogy verné ki a ragya amelyik ezt kiengedte a gyárból... Beröffentettem, megint járt... Hát akkor a következő kúton kerítünk valami megoldást, csak addig zötyögjünk el. Szépen megbeszéltem a paripával, hogy nem baszik ki velem, hanem szépen elgurul a kútig, nem tolatja az óriási muraközi valagát, és úgy is lett. Hát a következő kúton 3 nő és egy vérszegény nyikhaj (fiatal pasi) volt, akik úgy néztek rám amikor kombinált fogót kértem tőlük, mintha a Star Trekből az űrhajóról kértem volna valami hájtek üzemanyagcellát, elborzadva mondták, hogy hát itt olyan nincs. De nem is árulnak olyat. Régifajta papiros benzinszűrő? Ááááááá, itt nincsenek alkatrészek... Jah, bocsi... mi a franc van már, hát ezek pár éve még alapcuccok voltak a kutakon....?! A később útközben fellelhető kutakon egyben se volt.
Szóval bánatosan kiódalogtam a kútról, és körülnéztem a parkolóban. Három kamion, egyikben láthatóan alvás ment, és külföldi, a másik török és hát nem túl bizalomgerjesző figura, noh, ott az én emberem: magyar kamionos, annál tuti lesz szerszám. Mondom az embernek a szitut, kombináltfogó kellene, van-e neked olyan. Van hát persze, adja máris. Kikászálódik a légkondis fülkéből az ember, láthatóan azonnal leverte a víz, olyan melege lett, hogy kezembe nyomta a kombinált fogót és azonnal visszamászott a fülkébe.
Átvonultam a frissen szerzett kombináltfogóval a kút végibe a Lóóóhoz, és nekiálltam pancsolni a benzinben. Mert persze ugye a benzincsap azóta se műxik, tehát egy szál kombináltfogóval ugyan le tudja az ember húzni a bilincseket a szűrőről, de a benya közben akkor is megömlik, akárhogyan is finomkodik az ember lánya. Szóval mint kiderült, nem a tanknál volt eltömődve, nem is a csöveknél a cucc, hanem maga a szűrő volt a ludas. Szépen átöblögettem egy kis benyával, ha már úgyis ömlött a tankból, közben káromkodtam szaporán, mert a benzin úgy marta a kezem mintha kénsavban turkáltam volna, és persze végigfolyt a könyökömön is. Úgy fél liter benya elpancsolása árán valamennyire felpucolódott a szűrő, visszadugtam a csöveket, leráztam a kezemről a benyát, és visszaszolgáltattam a kamionosnak a kombináltfogóját udvarias köszönöm kíséretében. Nem mászott ki, csak berántotta a fülkébe a résnyire nyitott ajtón a fogót, és hűsölt bent tovább.
No, egészen jól megindultunk ismét, Győrig sikerült eljutni, majd lehajtván az autópályáról, ismét lelkesedésvesztés történt. A hatlábú kutya összes rokonát, felmenőjét és egyéb hozzátartozóját elküldtem a melegebb éghajlatra (annál sokkal melegebbre mint ami tegnap volt), majd konstatáltam, hogy a franc fogja ezt megint lehúzni itt a prérin, megpöckölgetem azt a rohadék szűrőt, felkeveredik a kosz, osztán majd továbbcsurog a nyenyő... most jobbat nem tudok, és egyébként is haladnék. Szóval még beszéltem a lelkére egy kicsit a lónak, és Celldömölkig csak kétszer kellett pöckölgetni, hogy továbbjussunk. Megfordult a fejemben, hogy fogom a tankban lévő cuccot és kicsorgatom valahol az árokparton a Lóóóból, aztán végül elvetettem az ötletet, mert minden alkalommal valami prériközepén sikerült megácsorodni. Persze autósboltot nem láttam sehol, Pápán meg már nem volt hangulatom vacakolni, mert kétszer majdnem elütöttek. Szóval leértem a helyre, elintéztem a dolgomat, majd megkérdeztem merre találok autósboltot. Megmondták a tutit, meg is találtam (a kocsma mellett persze), a sarki barkácsboltban még vettem egy kombináltfogót (most már rendszeresítve lesz, aki kiveszi a dobozból, annak keze törik) .
Nekiálltam a kocsma előtt kicserélni a benzinszűrőt, és látom ám, hogy a kocsmaajtóban hárman állnak és bámulnak. Persze hóttmeleg volt, persze kabát le, gondolom jó volt a show, ahogy a kanás rém hajolgat nagyokat és közben szidja a hatlábú kutyát. Persze megint marta a kezemet a benzin, én nem tudom mi a halált pancsolnak bele, de see a sebbenzin, se a régi benzinek nem marták le a húst csontig az emberről, közben az izzadság a szememet is marta, tehát úgy a hócipőcském kezdett megtelni a showműsor bámulóitól.
Gondoltam magamban, hogy rohadna ki a beletek az alkoholtól rohadék díszhímek. Hát ezek nyugodt lélekkel végignézték, amint szétpancsolom a maradék benyát, egyiknek se lett érkezése hogy odajöjjön segíteni. Mintahímek vázze.
Leráztam a kezemről a rozsdamarónak is használható benzinnek csúfolt agyhalált, majd nem túl bájosan berúgtam a kocsmaajtót (még leesik a kilincs ha megfogom ezzel a savas szarral), majd bevonultam a közelebb eső rötyire kezet mosni bájosan mosolyogva, kérdezés nélkül. Kifelé jövet észleltem, hogy sikeresen betaláltam a férfimosdóba.
Kifelé menet néma csönd fogadott, szerintem azóta is azon gondolkoznak, hogy a két nagy mellű izé megszerelt egy motort a kocsma előtt, majd bejött, bement a férfi mosdóba, - vajon miféle nemű lehetett ez a lény?
Aztán megálltam a közeli kagylóskúton, megetettem a paripát, majd hazáig kuncogtam magamban. A Lóóó hálája jeléül úgy vágtatott hazafelé mint egy táltos paripa.
