Muszáj kiírnom magamból, mert sírógörcsöt tudnék kapni az idegtől...
Jövök haza, most a melóból. Megpakolva nagyszatyor, laptop, mert zárás van a melóba, és a válltáskám. Felszállok a 23-as buszra, irány Erzsébet te csodás. Leültem, leraktam magam köré és az ölembe a cuccokat, majd vártam, hogy induljunk. Közben elő a telefont, olvasgattam a neten, hogy teljen az idő. Szépen szállnak fel a népek, akik ilyenkor járatosak errefelé. Fiatal, cigány, csöves, büdös-melós (itt a ruházatra értem). A közvágóhídnál majd az ölembe ül, úgy támaszkodik le egy nem idén barnultnak tűnő faszi. Beszélgetnek a haverjával, hasonszőrűvel. Egyszercsak odaszól, hogy adjam már át a helyet a mellettem/mögöttem álló néninek, mert fáj a lába. Mondom nekem meg sok a pakkom. A néni erősködik, hogy nem ül le, de ez köti az ebet a karóhoz. Mondom jó, szedem össze a cuccot. De a néni mondja, hogy leül mögém, ott egy üres hely. Le is ült. Gondoltam ok, akkor én maradok. Erre a faszi elkezd szapulni. Én a büdös, szopósszájú, mocskos kurva, nem tisztelem a kort és az öregeket, hogy fáj a néni lába. Cifrázza, felém fordul a képembe is mondja. Nem reagálok. A haverja csitítja, hogy hagyjad ilyenek ezek, azért abban is ott a negatív felhang. Mikor elindul felém, hogy kb. leköpjön és ott szitkozódik végig, nem bírom tovább, beszólok neki, hogy te meg nem dolgozol büdös paraszt. Na akkor majdnem nekem jött, a haverja állította le. Hogy ő? Ma is 12 órát dolgozott a 40 m magasban. Bezzeg én a kis irodista kurva, egész nap csak nyomogatom a telefonom és nem tisztelem az öregeket. Hogy rühelli az ilyeneket, meg kell tanítani nekem, hogy mi a tisztelet. A néni meg csak néha csitítgatja, de kedélyesen elbeszélgettek a továbbiakban. Örül, hogy valaki észrevette. Hát a pofám szakad le. Tényleg erre tartunk? Hogy nem mennek oda a buszon a rosszarcú cigányhoz, csak a fiatal csajhoz, akinek a homlokán villog, hogy köss belém paraszt. Elnézést a káromkodásért, egyrészt idéztem, másrészt nem bírom szó nélkül hagyni. Alapesetben igaza lett volna, de ott volt mögöttem az üres hely. Egyértelműen Rám utazott... Eszem megáll, komolyan. És ha már a tiszteletről van szó. Az hogy ő lekurváz meg elmond mindenfélének, az mi ha nem a tiszteletlenség jele? Arról nem tehetek, hogy én a tanulást, az irodai munkát és azt választottam, amit. Ő meg nem. De most komolyan, miért kell ezt? A néni le se akart ülni én nem is láttam, hogy mi zajlik körülöttem, mert igyekszem kizárni ilyenkor a külvilágot és mint egy cél, teljesítni, hogy hazaérjek és ne hányjak oda a húgyszagba a buszon stb. Most is küzdöttem ilyen elemekkel pl. Irigy volt a telefonomra (nem hiszem, mert nem iphone), a céges laptopra, vagy csak agyára ment a meleg?
Slussz poén, hogy két napja, szintén az említett járaton, a páromat érte inzultus, csak ott süket fülekre talált a középkorú hölgy. Az én Drágám le mert mellém ülni a buszon. Ezt megjegyezte, a "hölgy" udvarias fiatalember felkiáltással. Ekkor körbenézett a párom, és mivel a forgó túloldalán volt 3 hely még csak annyit mondott, a párom már itt volt, ott van még hely. Erre a nő nem fogok odamenni, magának kellett volna felkiáltással bevágta a durcát. Egyrészt, ha nagyon ülni akar, másszon még 2 métert. Aztán meg pont szerencsétlen Drágámat pécézi ki ez is, aki mindig fél órát vár a buszon/metrón mielőtt leül mellém, hátha más inkább ülne, neki ez nem létfontosságú. Mielőtt leszállt a nő, a mögttünk ülő át akarta adni a helyet (kb. akkor vette észre, hogy mivan) a nő jól megyjegyezte, hogy nem kell, csak felháborodtam milyen udvarias fiatalember, pedig az anyja is lehetnék. Hát komolyan hova tart ez a világ? Tényleg kifordult magából, az abnormális az elfogadott, az egészséges a különc, az aberált a normális. Megérett a pusztulásra...
Azt már meg sem említem, hogy az emberek fülük botját sem mozdították. Ahogy akkor sem, amikor a tömött buszon arra lettem figyelmes, hogy valaki a fenekemet masszírozza, majd hiába bökdösöm a könyökömmel, már turkál is a nadrágon keresztül a lábam között. Én meg rákiabáltam, hogy szálljon már ki a fenekemből legyen szíves. Észre se vették, semmit nem reagáltak. Abszolúte nem csodálkozom az olyan sztorikon, hogy a BKV ellenőr nem engedi le a metróba a bérlettel rendelkező, feldagadt arcú hölgyet (fogászati műtét után) hanem nyomorult idiótának titulálja és szórakozik rajta (az meg nem tudott beszélni, hogy elmondja mi a szitu). Vagy, hogy le se szarják az ájuló fiatal lányt, hanem a táskáját is elveszik, amikor felébred magától, nem hogy mentőt hívjanak, hülye dorogs felkiáltással...
(Nah, most már sokkal jobban érzem magam
Én az irodista, telefonnyomkodó kurva. Azért kiváncsi lettem volna mit szól, ha azt válaszolom, hogy én meg terhes vagyok...)
Jövök haza, most a melóból. Megpakolva nagyszatyor, laptop, mert zárás van a melóba, és a válltáskám. Felszállok a 23-as buszra, irány Erzsébet te csodás. Leültem, leraktam magam köré és az ölembe a cuccokat, majd vártam, hogy induljunk. Közben elő a telefont, olvasgattam a neten, hogy teljen az idő. Szépen szállnak fel a népek, akik ilyenkor járatosak errefelé. Fiatal, cigány, csöves, büdös-melós (itt a ruházatra értem). A közvágóhídnál majd az ölembe ül, úgy támaszkodik le egy nem idén barnultnak tűnő faszi. Beszélgetnek a haverjával, hasonszőrűvel. Egyszercsak odaszól, hogy adjam már át a helyet a mellettem/mögöttem álló néninek, mert fáj a lába. Mondom nekem meg sok a pakkom. A néni erősködik, hogy nem ül le, de ez köti az ebet a karóhoz. Mondom jó, szedem össze a cuccot. De a néni mondja, hogy leül mögém, ott egy üres hely. Le is ült. Gondoltam ok, akkor én maradok. Erre a faszi elkezd szapulni. Én a büdös, szopósszájú, mocskos kurva, nem tisztelem a kort és az öregeket, hogy fáj a néni lába. Cifrázza, felém fordul a képembe is mondja. Nem reagálok. A haverja csitítja, hogy hagyjad ilyenek ezek, azért abban is ott a negatív felhang. Mikor elindul felém, hogy kb. leköpjön és ott szitkozódik végig, nem bírom tovább, beszólok neki, hogy te meg nem dolgozol büdös paraszt. Na akkor majdnem nekem jött, a haverja állította le. Hogy ő? Ma is 12 órát dolgozott a 40 m magasban. Bezzeg én a kis irodista kurva, egész nap csak nyomogatom a telefonom és nem tisztelem az öregeket. Hogy rühelli az ilyeneket, meg kell tanítani nekem, hogy mi a tisztelet. A néni meg csak néha csitítgatja, de kedélyesen elbeszélgettek a továbbiakban. Örül, hogy valaki észrevette. Hát a pofám szakad le. Tényleg erre tartunk? Hogy nem mennek oda a buszon a rosszarcú cigányhoz, csak a fiatal csajhoz, akinek a homlokán villog, hogy köss belém paraszt. Elnézést a káromkodásért, egyrészt idéztem, másrészt nem bírom szó nélkül hagyni. Alapesetben igaza lett volna, de ott volt mögöttem az üres hely. Egyértelműen Rám utazott... Eszem megáll, komolyan. És ha már a tiszteletről van szó. Az hogy ő lekurváz meg elmond mindenfélének, az mi ha nem a tiszteletlenség jele? Arról nem tehetek, hogy én a tanulást, az irodai munkát és azt választottam, amit. Ő meg nem. De most komolyan, miért kell ezt? A néni le se akart ülni én nem is láttam, hogy mi zajlik körülöttem, mert igyekszem kizárni ilyenkor a külvilágot és mint egy cél, teljesítni, hogy hazaérjek és ne hányjak oda a húgyszagba a buszon stb. Most is küzdöttem ilyen elemekkel pl. Irigy volt a telefonomra (nem hiszem, mert nem iphone), a céges laptopra, vagy csak agyára ment a meleg?
Slussz poén, hogy két napja, szintén az említett járaton, a páromat érte inzultus, csak ott süket fülekre talált a középkorú hölgy. Az én Drágám le mert mellém ülni a buszon. Ezt megjegyezte, a "hölgy" udvarias fiatalember felkiáltással. Ekkor körbenézett a párom, és mivel a forgó túloldalán volt 3 hely még csak annyit mondott, a párom már itt volt, ott van még hely. Erre a nő nem fogok odamenni, magának kellett volna felkiáltással bevágta a durcát. Egyrészt, ha nagyon ülni akar, másszon még 2 métert. Aztán meg pont szerencsétlen Drágámat pécézi ki ez is, aki mindig fél órát vár a buszon/metrón mielőtt leül mellém, hátha más inkább ülne, neki ez nem létfontosságú. Mielőtt leszállt a nő, a mögttünk ülő át akarta adni a helyet (kb. akkor vette észre, hogy mivan) a nő jól megyjegyezte, hogy nem kell, csak felháborodtam milyen udvarias fiatalember, pedig az anyja is lehetnék. Hát komolyan hova tart ez a világ? Tényleg kifordult magából, az abnormális az elfogadott, az egészséges a különc, az aberált a normális. Megérett a pusztulásra...
Azt már meg sem említem, hogy az emberek fülük botját sem mozdították. Ahogy akkor sem, amikor a tömött buszon arra lettem figyelmes, hogy valaki a fenekemet masszírozza, majd hiába bökdösöm a könyökömmel, már turkál is a nadrágon keresztül a lábam között. Én meg rákiabáltam, hogy szálljon már ki a fenekemből legyen szíves. Észre se vették, semmit nem reagáltak. Abszolúte nem csodálkozom az olyan sztorikon, hogy a BKV ellenőr nem engedi le a metróba a bérlettel rendelkező, feldagadt arcú hölgyet (fogászati műtét után) hanem nyomorult idiótának titulálja és szórakozik rajta (az meg nem tudott beszélni, hogy elmondja mi a szitu). Vagy, hogy le se szarják az ájuló fiatal lányt, hanem a táskáját is elveszik, amikor felébred magától, nem hogy mentőt hívjanak, hülye dorogs felkiáltással...
(Nah, most már sokkal jobban érzem magam
Én az irodista, telefonnyomkodó kurva. Azért kiváncsi lettem volna mit szól, ha azt válaszolom, hogy én meg terhes vagyok...)
