Szeretnék neked megköszönni mindent: óvtál már szélben, esőben, megmentettél az elém kanyarodó autósoktól és azt sem felejtem el neked, amikor hosszan próbáltam megelőzni egy kisteherautót, de mindig jöttek szembe, és amikor végre sikerült kimennem a szembesávba, pont lepuffant róla egy hatalmas vasdarab, amin biztos átmentem volna, ha egy pillanattal korábban történik.
Tényleg csúcs vagy!
Köszönöm neked, hogy még soha nem volt nagyobb balesetem, sőt, a technikától és a rendőröktől is megvédesz: a defektet is gyök kettes tempónál vettem észre, és a traffipax sem fotózott le a múltkor, mert nem engedted, hogy kielőzzem az ötvennel tötymörgő Suzukit.
Azonban úgy fest, hogy te sem vagy tökéletes; immár menetrendszerűnek tűnik, hogy évente egyszer összekoccanok valami autóval, ami rajtam keresztül akar sávot váltani/parkolni.
Oké, tudom, a tegnapi helyzetben kissé talán én is hibás voltam, minek előzgetek álló kocsisort jobbról, de hát te is szólhattál volna a sofőrnek - hiába motoros - hogy illett volna indexelni és tényleg a tükörbe nézni, mielőtt kivágott jobbra. (mert azt, hogy ő nézte a tükröt, de a 20 km/órás tempóm mellett nem látott benne, nem egészen veszem be.)
De tudod, mit?
Senki sem tökéletes. Még én sem. Sőt, valószínűleg az őrangyalok sem.
Szóval állapodjunk meg abban, hogy az év 364 napján piszokul figyelsz rám, cserébe én sem bánom, ha évente egyszer elütnek - feltéve, ha megúszom annyival, mint a tegnapi.
Deal?
Tényleg csúcs vagy!
Köszönöm neked, hogy még soha nem volt nagyobb balesetem, sőt, a technikától és a rendőröktől is megvédesz: a defektet is gyök kettes tempónál vettem észre, és a traffipax sem fotózott le a múltkor, mert nem engedted, hogy kielőzzem az ötvennel tötymörgő Suzukit.
Azonban úgy fest, hogy te sem vagy tökéletes; immár menetrendszerűnek tűnik, hogy évente egyszer összekoccanok valami autóval, ami rajtam keresztül akar sávot váltani/parkolni.
Oké, tudom, a tegnapi helyzetben kissé talán én is hibás voltam, minek előzgetek álló kocsisort jobbról, de hát te is szólhattál volna a sofőrnek - hiába motoros - hogy illett volna indexelni és tényleg a tükörbe nézni, mielőtt kivágott jobbra. (mert azt, hogy ő nézte a tükröt, de a 20 km/órás tempóm mellett nem látott benne, nem egészen veszem be.)
De tudod, mit?
Senki sem tökéletes. Még én sem. Sőt, valószínűleg az őrangyalok sem.
Szóval állapodjunk meg abban, hogy az év 364 napján piszokul figyelsz rám, cserébe én sem bánom, ha évente egyszer elütnek - feltéve, ha megúszom annyival, mint a tegnapi.
Deal?
