Van ugye a Lóóó, az én kis 36 éves szívemcsücske, akivel a legtöbbet mászkálok. Idén már két hete stabilan vele gurulok amikor lehetőségem van rá, napi közlekedés szintjén is. Nem egyszerű a szentem, időnként háklis, bár most egy egész évet kibírt anélkül, hogy valamit hisztériázott volna, így ideje volt valamit beújítania. Mostanában a benzincsap szivat, Söndör mondta, hogy megcsinálta, de úgy tűnik nem sikerült.
Kezdődött azzal a nap, hogy a kabátzsebem zippzárja megadta magát, így a motorra való felkászálódás a kapuzárás után a lekászálódással folytatódott, majd hátizsák le, kulcs elrak, motorra visszamászik. Ordenáré nagy zippzár van a táskámon, ezért legalább a kesztyűt ismét nem kellett levenni, csak szimplán a bosszúság.
Szóval megyek nagy boldogan a Bosihoz a zsákmányért (medvehagyma a Mecsekből szedve), hátamon a cseremuffin, még sikerült melegen átadni a szajrét, mindenki örül. Együnk egy kis muffint! Fahéjas-gyömbéres-szilvás, igen jól sikerült verzió.
Nah, ez volt az uccsó muffin amit a motoros gatya zippzárja elbírt, istenkirály a szitu, sehol a ciherájsztű, nadrágszíj vagy befőttesgumi, amivel magamra applikálom a rongyot. Lelkesen informáltam a környezetemet, hogy ha lecsúszik rólam a nadrág, nem rámugrani, hanem szolidális módon fedezéket nyújtani.
Mondták semmi gond, de most szívesen jönnek utánam majd autóval, hátha történik valami. Mondtam motoron nem lesz gáz amíg a lábam között van a vas, addig az tartja a gatyát. Erre mondták: áh, mindig elveszed az ember örömét, még azt a pici reménysugarat is... Ilyen egy némber vagyok én hát jah....
Tuti ezek után kimentek megbeszélni a Lóóóval a szitut, mert majdnem összejött a motorral bugyivillantás...
No mindegy, magamhoz vettem a medvehagymát, majd elégedetten felültem a vasra, és távoztam. Hát na, én élvezem mostanában megint a gurulást, és hát húztam a nulláson oda meg visszafele is a Lóóó fülét rendesen, Így aztán hirtelen idejekorán elfogyott belőle a lelkesedés. Az megvan, hogy milyen az amikor full élvezetből húzod a bajszát a vasnak, majd hirtelen kiölti a nyelvét az út szélén és vigyorog rajtad egyet? Még egy tizest el kellett volna mennie számításaim szerint, de úgy tűnik ezt benéztem. Majd két kilométerre voltunk a kúttól...
Hát, mit van ilyenkor mit tenni, szégyenszemre el kell tolni bizony a muraközi valagát a kútra. 265 kg szárazon (hát jah!), milyen jó is az amikor nincsenek fent a dobozok... mindig van minek örülni
Szóval első lelkesedésből toltam úgy 600 métert. Egyik kézzel a vasat toltam, a másikkal a gatyát tartottam magamon. Néhány kamion dudált, nem is értem miért, hát nem láttak még csúszkáló gatyával motort toló nőt az út szélén...?! Ekkor kezdtem érezni, hogy kezd kifolyni a szemem, de a plexi visszatartotta a bukónak hála. Toltam még 400 métert, ekkor már nem fáztam, hanem kezdtem izzadni. A gatya rám tapadt, királyság, már nem kell fogni!
Akkor végre már feltűnt a 650 m múlva benzinkút tábla, ez újabb 300 méter lelkesedést adott. A gatya ismét elkezdett lecsúszni rólam, most már a túlzott izzadástól. Lelki szemeim előtt megjelent ahogy pucsítva befeszítve tolom a muraközit, közben lecsúszik rólam a gatya, izzadtan csillog a seggem a tavaszi napfényben és fulltotálban bámulva jönnek mögöttem a kamionhordák... Vázze, hát itt fognak halomba meghágni a török kamionosok ha nem takarodom el innen gyorsan...
Jött a kihívás rész. Fullra leizzadva, izzadtságtól csúszkáló kesztyűvel félig a gatyát , félig a motort fogva áttolni minél gyorsabban keresztbe a kihajtón a kút felé az anyagában dús motort. Közben úgy éreztem, mindjárt a bokámon lesz a gatya, és a vasat is magamra rántom, és ha már a vas rajtam lesz, a kupac tetejére tuti ráugrik valami pótos ifa, csak hogy elég magas legyen a rakás...
Valahogy átevickéltünk a necces kihajtón (futva tolás, közben erőteljes ima a nadrághoz), majd a kútnál odatámasztottam a vasat a lábára, ráhanyatlottam a tankra, és két percig meg se bírtam mozdulni. A plexit felhajtottam és szimplán csak kilihegtem rajta a kutasfiúk kérdezték minden oké? Bólogattam, mert beszélni már nem volt erőm.
Szóval valahogy kifújtam magam, adtam az éhes hiénának, majd letoltam a kútról a vasat a bejárat mellé. A kutasfiúk mondták toljam már még egy kicsit odébb, hogy tudjanak rámolni mert árut hoztak. Hát persze fiúk, a mai két km után az a 10 méter, ugyanmááááár....
Bementem a kútra, levettem a bukót, persze csurom rommá izzadtam a fejemet. A kutas erre mondja, látom már jó idő van motoron.... Aha, simán meg lehet izzadni, annyira jó az idő....
Kezdődött azzal a nap, hogy a kabátzsebem zippzárja megadta magát, így a motorra való felkászálódás a kapuzárás után a lekászálódással folytatódott, majd hátizsák le, kulcs elrak, motorra visszamászik. Ordenáré nagy zippzár van a táskámon, ezért legalább a kesztyűt ismét nem kellett levenni, csak szimplán a bosszúság.
Szóval megyek nagy boldogan a Bosihoz a zsákmányért (medvehagyma a Mecsekből szedve), hátamon a cseremuffin, még sikerült melegen átadni a szajrét, mindenki örül. Együnk egy kis muffint! Fahéjas-gyömbéres-szilvás, igen jól sikerült verzió.
Nah, ez volt az uccsó muffin amit a motoros gatya zippzárja elbírt, istenkirály a szitu, sehol a ciherájsztű, nadrágszíj vagy befőttesgumi, amivel magamra applikálom a rongyot. Lelkesen informáltam a környezetemet, hogy ha lecsúszik rólam a nadrág, nem rámugrani, hanem szolidális módon fedezéket nyújtani.
Mondták semmi gond, de most szívesen jönnek utánam majd autóval, hátha történik valami. Mondtam motoron nem lesz gáz amíg a lábam között van a vas, addig az tartja a gatyát. Erre mondták: áh, mindig elveszed az ember örömét, még azt a pici reménysugarat is... Ilyen egy némber vagyok én hát jah....
Tuti ezek után kimentek megbeszélni a Lóóóval a szitut, mert majdnem összejött a motorral bugyivillantás...No mindegy, magamhoz vettem a medvehagymát, majd elégedetten felültem a vasra, és távoztam. Hát na, én élvezem mostanában megint a gurulást, és hát húztam a nulláson oda meg visszafele is a Lóóó fülét rendesen, Így aztán hirtelen idejekorán elfogyott belőle a lelkesedés. Az megvan, hogy milyen az amikor full élvezetből húzod a bajszát a vasnak, majd hirtelen kiölti a nyelvét az út szélén és vigyorog rajtad egyet? Még egy tizest el kellett volna mennie számításaim szerint, de úgy tűnik ezt benéztem. Majd két kilométerre voltunk a kúttól...
Hát, mit van ilyenkor mit tenni, szégyenszemre el kell tolni bizony a muraközi valagát a kútra. 265 kg szárazon (hát jah!), milyen jó is az amikor nincsenek fent a dobozok... mindig van minek örülni
Szóval első lelkesedésből toltam úgy 600 métert. Egyik kézzel a vasat toltam, a másikkal a gatyát tartottam magamon. Néhány kamion dudált, nem is értem miért, hát nem láttak még csúszkáló gatyával motort toló nőt az út szélén...?! Ekkor kezdtem érezni, hogy kezd kifolyni a szemem, de a plexi visszatartotta a bukónak hála. Toltam még 400 métert, ekkor már nem fáztam, hanem kezdtem izzadni. A gatya rám tapadt, királyság, már nem kell fogni!
Akkor végre már feltűnt a 650 m múlva benzinkút tábla, ez újabb 300 méter lelkesedést adott. A gatya ismét elkezdett lecsúszni rólam, most már a túlzott izzadástól. Lelki szemeim előtt megjelent ahogy pucsítva befeszítve tolom a muraközit, közben lecsúszik rólam a gatya, izzadtan csillog a seggem a tavaszi napfényben és fulltotálban bámulva jönnek mögöttem a kamionhordák... Vázze, hát itt fognak halomba meghágni a török kamionosok ha nem takarodom el innen gyorsan...
Jött a kihívás rész. Fullra leizzadva, izzadtságtól csúszkáló kesztyűvel félig a gatyát , félig a motort fogva áttolni minél gyorsabban keresztbe a kihajtón a kút felé az anyagában dús motort. Közben úgy éreztem, mindjárt a bokámon lesz a gatya, és a vasat is magamra rántom, és ha már a vas rajtam lesz, a kupac tetejére tuti ráugrik valami pótos ifa, csak hogy elég magas legyen a rakás...
Valahogy átevickéltünk a necces kihajtón (futva tolás, közben erőteljes ima a nadrághoz), majd a kútnál odatámasztottam a vasat a lábára, ráhanyatlottam a tankra, és két percig meg se bírtam mozdulni. A plexit felhajtottam és szimplán csak kilihegtem rajta a kutasfiúk kérdezték minden oké? Bólogattam, mert beszélni már nem volt erőm.
Szóval valahogy kifújtam magam, adtam az éhes hiénának, majd letoltam a kútról a vasat a bejárat mellé. A kutasfiúk mondták toljam már még egy kicsit odébb, hogy tudjanak rámolni mert árut hoztak. Hát persze fiúk, a mai két km után az a 10 méter, ugyanmááááár....
Bementem a kútra, levettem a bukót, persze csurom rommá izzadtam a fejemet. A kutas erre mondja, látom már jó idő van motoron.... Aha, simán meg lehet izzadni, annyira jó az idő....
