Nem nagy kunszt olyasmivel foglalkozni napi 24 órában, amit az ember a kisujjából ráz ki. A bölcs életmód-tanácsadók is azt javasolják, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból és csináljunk valami újat.
Úgy érzem, az utóbbi három évet jó távol töltöttem a komfortzónámtól, és alig várom, hogy újra motorozhassak. Mindeközben sokaknak a motorozás van kívül, és az van belül, amit én most csinálok. Sőt, tovább megyek, kicsit félek attól, hogy mire lehetőségem lenne rá már nekem is kívül lesz a motorozás, és belül a babázás... bár ez utóbbi egy olyan kihívás, ami minden napra tartogat meglepő újdonságokat, szóval garantált, hogy élethosszig komfortzónán kívül tart.
De a megszokás is lehet egy komfortzóna. Sőt, talán a megszokás a szó helyes definíciója. Pár hét vagy hónap alatt megszokom, hogy nyugi van, és amikor kezd közeledni a tavasz, ahogy most is (Észrevettétek, hogy milyen sokáig világos van már délután?) kezdődik a para a motoros szezon miatt.
Ha motorozom, aggódok a friss kátyúk miatt, az első motorozás miatt, vagy akár amiatt, hogy rám jön-e majd a motoros ruha. És persze kezdődnek a motoros rendezvények, kiállítások is. Az első már itt is van a nyakunkon márciusban. Még több mint egy hónap, de már most kezdek aggódni miatta, hogy lesz, mint lesz, hogy oldom meg most már két gyerek mellett. Nem is tudok visszaszámolni, hány éve állítunk már ki, mégis minden évben ez van.
Persze a végén mindig megoldom, mindig jól sikerül, és mindig örülök, hogy túl vagyok rajta és nem volt semmi komoly probléma a megvalósítással.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy más ezt hogy csinálja. Mindenki parázik a saját maga kitalált feladatoktól vagy én vagyok túl maximalista? Biztos van olyan is, akit a stressz szórakoztat...
De a megszokás is lehet egy komfortzóna. Sőt, talán a megszokás a szó helyes definíciója. Pár hét vagy hónap alatt megszokom, hogy nyugi van, és amikor kezd közeledni a tavasz, ahogy most is (Észrevettétek, hogy milyen sokáig világos van már délután?) kezdődik a para a motoros szezon miatt.
Ha motorozom, aggódok a friss kátyúk miatt, az első motorozás miatt, vagy akár amiatt, hogy rám jön-e majd a motoros ruha. És persze kezdődnek a motoros rendezvények, kiállítások is. Az első már itt is van a nyakunkon márciusban. Még több mint egy hónap, de már most kezdek aggódni miatta, hogy lesz, mint lesz, hogy oldom meg most már két gyerek mellett. Nem is tudok visszaszámolni, hány éve állítunk már ki, mégis minden évben ez van.
Persze a végén mindig megoldom, mindig jól sikerül, és mindig örülök, hogy túl vagyok rajta és nem volt semmi komoly probléma a megvalósítással.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy más ezt hogy csinálja. Mindenki parázik a saját maga kitalált feladatoktól vagy én vagyok túl maximalista? Biztos van olyan is, akit a stressz szórakoztat...
