Az új karácsonyi tepsi és főzőlapnak hála a dekoratív 69 kilóm azonnal felszaladt 75-re, így az elmaradt uszodázást megint felvettem. Szóval úgy csinálom mostanában, hogy az esti úszást átraktam reggelire, mert hogy estére diplomamentős angolozás van, és hogy közben még beférjek a padok közé, kell valami mozgás. Nagyszerű a dolog, így a napirend nem borul fel, és ha kijutok 9-re az öltözőhöz, épp el tudom csípni a reggeli telefonálókat. Reggel fél 6kor kinyílik úgyis a csipám, és így hasznosul az idő, és nem kotlok be korán a gép elé, hogy aztán annál nehezebb legyen kikászálódni előle.
Szóval, nem csak kannás rémek vannak az uszodában, hanem ma kiderült, hogy szatírfélék is. Már múltkor reggel is gyanús volt a dolog, de akkor épp antiszociális hangulatomban voltam, és hagytam a társaságot kibontakozni a szaunában, had csiripeljenek a népek, kell az információcsere... Nem szóltam bele, és ezek boldogan beszélgettek egymással. Csöndesen elizzadoztam a a sarokban, igen jámbor fajta módjára.
Ma viszont nem úsztam meg. Relaxálok békés/boldog magányomban felrakott lábbal hajnali hatkor a szaunában, erre beront egy korombéli fickó, és szép illedelmesen köszön. Ez már gyanús volt, mert nem rövid szia, vagy 'reggelt! volt, hanem jól fejlett, határozottan artikulált "szépjóreggeltkívánok!" ami feltételezte, hogy nem úszom meg beszélgetés nélkül. Hát nem is. Felsandítottam rá (legalább ránézzek mán ha ilyen jól nevelt), kierőltettem magamból egy hellót, és visszahanyatlottam.
Volna, a békés félájultan izzadós állapotba, ha ez a jószág nem áll neki kommunikálni. Próbáltam rövid aha/igen/nem szériát tolni, de a harmadik kérdés már kifejtős volt, és a "te mikor jársz" témakört kezdte el feszegetni.
- Össze-vissza.
- Na de mégis?
- Reggel (Ménem mindegy?).
- Melyik napokon?
- Bármelyiken (Hétfőtől vasárnapig pont 7 lehetőség van az össze-visszában, vajon ez hülye?).
- Van gyereked?
- Aha.
- Mennyi?
- Kettő.
- Nekem is, egy fiú.
- Mekkorák?
- Lízingelem őket 10 és 12 éves koruk óta most 16 és 18 évesek.
- Akkor régóta együtt vagytok. ( láthatóan nem zavarja)
- Aha.
- Nekem nincs barátnőm. (kérdeztem vajon?)
- Aha. (hát a fene se gondolta volna, ki tudja, lehet akkor feleséged van...!)
Gondoltam megtöröm a barátkozás ritmusát, feltápászkodtam és elkezdtem kimászni a zuhanyzó felé. Felpattan a figura, majd konstatálja odakinn, hogy a törülközőm bent marad, szól is. Mondom neki, aha, én még visszamegyek. Cicceg egyet, nahát ezt ő nem is gondolta, majd elindul a medence felé. Gondoltam megmenekültem, jeah, relaxálhatok tovább nyugiban....
Lehűtöm az agyam, megyek vissza, bevackolok a jó melegben, patákat feldobom. Két perc béke és nyugalom, nyílik az ajtó. Tatter tolja be a pocakot, joviálisan mosolyog:
- Van még itt szabad hely...?
- Akad...
- Milyen így felrakott lábbal?
- Baromi jó, próbálja ki, ott a másik fal amire felrakhatja.
- Hát én már öreg vagyok az ilyesmihez, csak úgy elbámészkodom ha nem zavarja kedveském...
- (Naaaaaaaaaaaaa#&@!) Engem aztán nem... (Mi a szar van ma, beleborult valami vödör hormon a medencébe?)
De megmenekültem, a tatter korosztályából behuppant két hölgy és rávetették magukat beszélgetni az öregre, így maradt pár perc békesség. Mindaddig, amíg a mamik ki nem menekültek mert az öreg lelocsolta a köveket valami maró hatású mentolos izével. Mamik ki, tata boldogan mosolyog és kezd neki a beszélgetésnek.... mondtam, hát saaaaajnooos mennem kell, még van 20 hossz a napi penzumból.
- Jól van aranyoskám, úgyis találkozunk még.... (Váááze, alig várom!)
Megyek ki, mászok bele az egyetlen üres sávba... Ki vigyorog a másik sávban? A szaunából szalasztott jószág....
...és nem tudtam úgy békésen leúszni egy hosszt, hogy oda ne vigyorogjon, tegyen valami megjegyzést vagy ne kommentáljon meg valamit. Leúsztam a húsz hosszomat, próbálok kimászni, érzem a tekintetet magamon ahogy végigkövet a szaunáig. Két perc múlva be is ront, így lenne ötösöm a lottón...!
Pedig reménykedtem, hogy megint üres a szauna és végre béke... Hát nem. Leül, közvetlen mellém, kb 2 centire.
- Te figyu, nehogy rám üljél már, csak nem fázol itt a 90 fokban?
- Jah, nem, csak olyan jó itt melletted.
- Na húzzál odébb!
- Jól van, megyek már...
És nyomja tovább az ismerkedősdit. Mit dolgozom, ő mit dolgozik, merre szoktam dolgozni, átállítottam az agyamat udvarias üzemmódra, aha, nem, igen, aha, aha, ááá, nem.
- Mindig ilyen keveset beszélsz?
- Aha.
Aztán gondoltam egyet, és leszedtem a patáimat a falról, és ültem rendesen a deszkán. Próbáltam magamat elhatározni az öltözőbe való induláshoz. Nézek ki ostobán a fejemből, ez magyaráz folyamatosan, egyszer csak a térdemen látom a kezét.
- Vedd le a mancsodat a térdemről, amíg kedves vagyok....
- Óh, bocsánat... (Nem bocsátok meg köcsög!)
Felállok, feláll ő is, lépnék az ajtó felé, megtorpan előttem mosolyogva. Nah, karon fogtam és taszajtottam rajta egyet az ajtó felé, majd ördögi ötletem támadt. Most hogy így háttal áll, ideális a nedves törülközővel történő megküldésre. Amíg lépett ki, meg is lendítettem a törülközőt a csattintósabbik aljas verzióból, és ugrott is akkorát, hogy fel is nyerítettem a látványtól.
- Te nem vagy noooormális, te egy állati veszélyes némber vagy!!!
Erre rámosolyogtam (először).
Majd elégedetten elbandukoltam az öltöző felé...
Szóval, nem csak kannás rémek vannak az uszodában, hanem ma kiderült, hogy szatírfélék is. Már múltkor reggel is gyanús volt a dolog, de akkor épp antiszociális hangulatomban voltam, és hagytam a társaságot kibontakozni a szaunában, had csiripeljenek a népek, kell az információcsere... Nem szóltam bele, és ezek boldogan beszélgettek egymással. Csöndesen elizzadoztam a a sarokban, igen jámbor fajta módjára.
Ma viszont nem úsztam meg. Relaxálok békés/boldog magányomban felrakott lábbal hajnali hatkor a szaunában, erre beront egy korombéli fickó, és szép illedelmesen köszön. Ez már gyanús volt, mert nem rövid szia, vagy 'reggelt! volt, hanem jól fejlett, határozottan artikulált "szépjóreggeltkívánok!" ami feltételezte, hogy nem úszom meg beszélgetés nélkül. Hát nem is. Felsandítottam rá (legalább ránézzek mán ha ilyen jól nevelt), kierőltettem magamból egy hellót, és visszahanyatlottam.
Volna, a békés félájultan izzadós állapotba, ha ez a jószág nem áll neki kommunikálni. Próbáltam rövid aha/igen/nem szériát tolni, de a harmadik kérdés már kifejtős volt, és a "te mikor jársz" témakört kezdte el feszegetni.
- Össze-vissza.
- Na de mégis?
- Reggel (Ménem mindegy?).
- Melyik napokon?
- Bármelyiken (Hétfőtől vasárnapig pont 7 lehetőség van az össze-visszában, vajon ez hülye?).
- Van gyereked?
- Aha.
- Mennyi?
- Kettő.
- Nekem is, egy fiú.
- Mekkorák?
- Lízingelem őket 10 és 12 éves koruk óta most 16 és 18 évesek.
- Akkor régóta együtt vagytok. ( láthatóan nem zavarja)
- Aha.
- Nekem nincs barátnőm. (kérdeztem vajon?)
- Aha. (hát a fene se gondolta volna, ki tudja, lehet akkor feleséged van...!)
Gondoltam megtöröm a barátkozás ritmusát, feltápászkodtam és elkezdtem kimászni a zuhanyzó felé. Felpattan a figura, majd konstatálja odakinn, hogy a törülközőm bent marad, szól is. Mondom neki, aha, én még visszamegyek. Cicceg egyet, nahát ezt ő nem is gondolta, majd elindul a medence felé. Gondoltam megmenekültem, jeah, relaxálhatok tovább nyugiban....
Lehűtöm az agyam, megyek vissza, bevackolok a jó melegben, patákat feldobom. Két perc béke és nyugalom, nyílik az ajtó. Tatter tolja be a pocakot, joviálisan mosolyog:
- Van még itt szabad hely...?
- Akad...
- Milyen így felrakott lábbal?
- Baromi jó, próbálja ki, ott a másik fal amire felrakhatja.
- Hát én már öreg vagyok az ilyesmihez, csak úgy elbámészkodom ha nem zavarja kedveském...
- (Naaaaaaaaaaaaa#&@!) Engem aztán nem... (Mi a szar van ma, beleborult valami vödör hormon a medencébe?)
De megmenekültem, a tatter korosztályából behuppant két hölgy és rávetették magukat beszélgetni az öregre, így maradt pár perc békesség. Mindaddig, amíg a mamik ki nem menekültek mert az öreg lelocsolta a köveket valami maró hatású mentolos izével. Mamik ki, tata boldogan mosolyog és kezd neki a beszélgetésnek.... mondtam, hát saaaaajnooos mennem kell, még van 20 hossz a napi penzumból.
- Jól van aranyoskám, úgyis találkozunk még.... (Váááze, alig várom!)
Megyek ki, mászok bele az egyetlen üres sávba... Ki vigyorog a másik sávban? A szaunából szalasztott jószág....
...és nem tudtam úgy békésen leúszni egy hosszt, hogy oda ne vigyorogjon, tegyen valami megjegyzést vagy ne kommentáljon meg valamit. Leúsztam a húsz hosszomat, próbálok kimászni, érzem a tekintetet magamon ahogy végigkövet a szaunáig. Két perc múlva be is ront, így lenne ötösöm a lottón...!
Pedig reménykedtem, hogy megint üres a szauna és végre béke... Hát nem. Leül, közvetlen mellém, kb 2 centire.
- Te figyu, nehogy rám üljél már, csak nem fázol itt a 90 fokban?
- Jah, nem, csak olyan jó itt melletted.
- Na húzzál odébb!
- Jól van, megyek már...
És nyomja tovább az ismerkedősdit. Mit dolgozom, ő mit dolgozik, merre szoktam dolgozni, átállítottam az agyamat udvarias üzemmódra, aha, nem, igen, aha, aha, ááá, nem.
- Mindig ilyen keveset beszélsz?
- Aha.
Aztán gondoltam egyet, és leszedtem a patáimat a falról, és ültem rendesen a deszkán. Próbáltam magamat elhatározni az öltözőbe való induláshoz. Nézek ki ostobán a fejemből, ez magyaráz folyamatosan, egyszer csak a térdemen látom a kezét.
- Vedd le a mancsodat a térdemről, amíg kedves vagyok....
- Óh, bocsánat... (Nem bocsátok meg köcsög!)
Felállok, feláll ő is, lépnék az ajtó felé, megtorpan előttem mosolyogva. Nah, karon fogtam és taszajtottam rajta egyet az ajtó felé, majd ördögi ötletem támadt. Most hogy így háttal áll, ideális a nedves törülközővel történő megküldésre. Amíg lépett ki, meg is lendítettem a törülközőt a csattintósabbik aljas verzióból, és ugrott is akkorát, hogy fel is nyerítettem a látványtól.
- Te nem vagy noooormális, te egy állati veszélyes némber vagy!!!
Erre rámosolyogtam (először).
Majd elégedetten elbandukoltam az öltöző felé...
