Mostanában kihagytam pár hetet az úszásból, amit leginkább a lábam miatt csinálok, különösebben nem vagyok vízre beállítva. Szóval a pata egyik nap fogta magát és bedagadt, azóta pedig legjobban az úszás lohasztja le. A se nem trombózisos, de érszűkületi és ortopédiai problémával is meggyanúsított csülökre kaptam már egy marék gyógyszert, de egyik se volt az igazi, csak amit a csontkovács mondott: az úszás és a mozgás. Az egyik marék bogyótól csak a vesém kezdett fájni, a másik maréktól a másik lábam is bedagadt, úgyhogy hagytam a pics@ba a diplomás kuruzslókat és elmentem egy igazihoz is végül, az meg annyit mondott, hogy ússzon és mozogjon többet. Az meg működik, úgyhogy úszok és járkálok a kutyával.
Na szóval rezignáltan nyomom a köröket a medencében, hol szimpla mellúszásban, hol hátúszásban, csak azért mert ezt a kettőt tudom. Különösebben nem vagyok oda a vízért mert az általános iskolai úszásoktatáson sikerült majdnem megfulladni. Fél napig nem tudtam beszélni se, annyi vizet nyeltem, de legalább jól lebasztak, hogy az elsőként hátúszással kezdett oktatás közben miért húztam be a medence közepére (persze az a bigyó akkor épp nem volt kifeszítve hosszában a sávok között). Ezek az előzmények vannak úszásra, szóval távolról nagy barátságban vagyok a vízzel, közelről meg épp elviselem ha több van belőle egy fürdőkádnyinál.
Na de mindez semmi. Közel negyven évesen is lehet ám új világokat felfedezni, ez pedig maga az uszoda életközössége! Ahová én járok, az egy új uszi, kb másfél éves, tiszta, új járólapok és csempék, pöpec kis sportuszoda szaunával, gyerekmedencével és ilyen vízibalettos medencével is. Nyáron különösebben semmi se történt, mindenki rezignáltan rótta a köreit a medencében, kortól és nemtől függetlenül. Különösebben nem beszélgettek az emberek a szaunában sem, béke és nyugalom honolt.
De most, az iskola időszak kezdetével a békés úszni járókon kívül megjelentek a gyerek úszó csoportok a hozzájuk kapcsolódó szülői krémmel, és hát no, azért van kihívás... Egy-két értelmesebb anyuka vidáman kihasználja hogy a gyerek más felügyeletével vízben van, és hálás a sorsnak hogy végre ő is tud békésen köröket róni a saját mozgásigényét is letudva. Mások fent ülnek bánatosan gubbasztó varjúként a lelátón és láthatóan unatkoznak, vagy összeülnek beszélgetni 3-4-esével úgy, hogy messziről látod, hogy most épp leszedik a keresztvizet valakiről. Az apák nagy része a gubbasztóban vagy a többi gubbasztó nőstényt lesegeti titokban, vagy pedig épp a vízbe csobbanó sellőkön legelteti a szemét (mikor mi akad). Előfordul még néhány laptoppal bütykölő és okostelefont nyomkodó szülőszármazék is, bár elenyésző, inkább a pasik dolgoznak még akkor is amikor a gyerek vízben van. Vannak még a kézilabdás fiúk, közepesen jó felhozatal, de még izmosodniuk kell az ideálishoz.
Élni viszont a senior úszók tudnak a legjobban. Már hetek óta figyelem az egyik sávot, ahol esténként 60 +-os felhozatal edz, és a pofám leszakad amikor mindent beleadva, a tüdőmet kiköpve végigúszom a kis 25 méteremet, ezek a tatterok meg nyannyerok addig kétszer. Hát nah, felháborító! Aztán múltkor bent ülök a szaunában és épp kitárgyalják, hogy "emlékszel a hetvennemtudomhányas olimpián amikor megúsztad a világcsúcsot, na akkor utána este milyen jó buli volt...!" Jaaaaah, hogy amikor én születtem, te akkor úsztál világcsúcsot.... akkor talán megyek, elbújdokolok a legtávolabbi gyermekmedence legkisebb csücskébe, hogy észre se vegyetek.... Szóval ezek úsznak mint a gép, és minden alkalommal azt tárgyalják ki hétvégén melyik versenyre mennek és hogy a Maris meg a Béla már megint legyorsulta őket és mennyire ciki, hogy néha a tinik megverik őket a medencében.... hát vazzeee......
Na szóval ennek a senior társaságnak van egy sleppje, akik úgy vettem észre jóba vannak velük, és néha még úsznak is, de leginkább a tatterok nyálat csorgatni járnak a medencékhez. Jaja, igen, ez egy ilyen idősebb hímkör, szerintem sörözni is együtt járhatnak, meg időnként szolidaritásból benéznek az uszodába is a haverokhoz, de az nem az úszásról szól, hanem a bámészkodásról.
Szóval egyik alkalommal azt veszem észre, hogy ezek a tatterok hárman ülnek a medence szélén a fehér műanyag kerti székeken és pontozzák a csajokat. Csöndesen megmosolyogtam, vén kujonok, ejnyebejnye vénkecskék. Aztán ahogy úszok csöndesen másik alkalommal a szélső sávban (közel a műanyagszékes különítményhez), épp megüti a fülemet a komment: "...és láttad a rózsaszín fürdőruhás tüdőcsúcsait, na majd figyeld ahogy pillangózik.... " Hát én olyat nem tudok, biztos nem rólam beszélnek.
Aztán tegnap úszok megint a kis szélső szávban (jó távol a senior olimpikonoktól hogy legyen valami sikerélményem), a tatterok megint kint ülnek és traccsolnak. Aztán fogtam magam, hanyattvágtam a vízben a huszadik hossz után, és hátúszásban kezdtem nyomulni. Aztán amikor megérzed hogy figyelnek, és odanézel. A három vén kecske dermedten ült a medence szélén és bámult. Visszabámultam, mire gyorsan elkapták a tekintetüket és zavart beszélgetésbe kezdtek a hátúszásról. Na ez már gyanús volt, átfordultam a klasszikus mellúszásra és evickéltem tovább. A tatterok végül elvonultak az öltöző felé, ekkor felbátorodtam ismét a hátúszásra.
Szóval békésen rovom a hátúszásos témát, közben besötétedett és a medence felett az üvegtető, egy az egyben tükörként megmutatta odalent mi zajlik. Nah, töltött galamb D kosárral vergődve a medencében hátúszással, az valami végtelen durva vizuális szennyezés kategóriája!
Hát na, a D kosár hátúszásnál valami borzalom, ahogy libegnek a kannák, az több mint megbotránkoztató, akármilyen sztendert sportdressz is van rajtad ami lenyomná őket. Ezeket vazzeg nem lehet lenyomni, Pamela Anderson futás közben smafu a tengerparton, mert a víz ilyenkor megemeli és lebegteti a gömböket.
Szóval csodálom hogy a három vén kecske nem kapott ott helyben szívrohamot.
Mától erre is figyelhetek, hogy ne miattam csússzon a nyomorult medence széle a nyáltól.
Vagy ha nagyon felidegesítenek, összehozok nekik egy lájtos szívrohamot. Hátúszás rulez!
Na szóval rezignáltan nyomom a köröket a medencében, hol szimpla mellúszásban, hol hátúszásban, csak azért mert ezt a kettőt tudom. Különösebben nem vagyok oda a vízért mert az általános iskolai úszásoktatáson sikerült majdnem megfulladni. Fél napig nem tudtam beszélni se, annyi vizet nyeltem, de legalább jól lebasztak, hogy az elsőként hátúszással kezdett oktatás közben miért húztam be a medence közepére (persze az a bigyó akkor épp nem volt kifeszítve hosszában a sávok között). Ezek az előzmények vannak úszásra, szóval távolról nagy barátságban vagyok a vízzel, közelről meg épp elviselem ha több van belőle egy fürdőkádnyinál.
Na de mindez semmi. Közel negyven évesen is lehet ám új világokat felfedezni, ez pedig maga az uszoda életközössége! Ahová én járok, az egy új uszi, kb másfél éves, tiszta, új járólapok és csempék, pöpec kis sportuszoda szaunával, gyerekmedencével és ilyen vízibalettos medencével is. Nyáron különösebben semmi se történt, mindenki rezignáltan rótta a köreit a medencében, kortól és nemtől függetlenül. Különösebben nem beszélgettek az emberek a szaunában sem, béke és nyugalom honolt.
De most, az iskola időszak kezdetével a békés úszni járókon kívül megjelentek a gyerek úszó csoportok a hozzájuk kapcsolódó szülői krémmel, és hát no, azért van kihívás... Egy-két értelmesebb anyuka vidáman kihasználja hogy a gyerek más felügyeletével vízben van, és hálás a sorsnak hogy végre ő is tud békésen köröket róni a saját mozgásigényét is letudva. Mások fent ülnek bánatosan gubbasztó varjúként a lelátón és láthatóan unatkoznak, vagy összeülnek beszélgetni 3-4-esével úgy, hogy messziről látod, hogy most épp leszedik a keresztvizet valakiről. Az apák nagy része a gubbasztóban vagy a többi gubbasztó nőstényt lesegeti titokban, vagy pedig épp a vízbe csobbanó sellőkön legelteti a szemét (mikor mi akad). Előfordul még néhány laptoppal bütykölő és okostelefont nyomkodó szülőszármazék is, bár elenyésző, inkább a pasik dolgoznak még akkor is amikor a gyerek vízben van. Vannak még a kézilabdás fiúk, közepesen jó felhozatal, de még izmosodniuk kell az ideálishoz.
Élni viszont a senior úszók tudnak a legjobban. Már hetek óta figyelem az egyik sávot, ahol esténként 60 +-os felhozatal edz, és a pofám leszakad amikor mindent beleadva, a tüdőmet kiköpve végigúszom a kis 25 méteremet, ezek a tatterok meg nyannyerok addig kétszer. Hát nah, felháborító! Aztán múltkor bent ülök a szaunában és épp kitárgyalják, hogy "emlékszel a hetvennemtudomhányas olimpián amikor megúsztad a világcsúcsot, na akkor utána este milyen jó buli volt...!" Jaaaaah, hogy amikor én születtem, te akkor úsztál világcsúcsot.... akkor talán megyek, elbújdokolok a legtávolabbi gyermekmedence legkisebb csücskébe, hogy észre se vegyetek.... Szóval ezek úsznak mint a gép, és minden alkalommal azt tárgyalják ki hétvégén melyik versenyre mennek és hogy a Maris meg a Béla már megint legyorsulta őket és mennyire ciki, hogy néha a tinik megverik őket a medencében.... hát vazzeee......
Na szóval ennek a senior társaságnak van egy sleppje, akik úgy vettem észre jóba vannak velük, és néha még úsznak is, de leginkább a tatterok nyálat csorgatni járnak a medencékhez. Jaja, igen, ez egy ilyen idősebb hímkör, szerintem sörözni is együtt járhatnak, meg időnként szolidaritásból benéznek az uszodába is a haverokhoz, de az nem az úszásról szól, hanem a bámészkodásról.
Szóval egyik alkalommal azt veszem észre, hogy ezek a tatterok hárman ülnek a medence szélén a fehér műanyag kerti székeken és pontozzák a csajokat. Csöndesen megmosolyogtam, vén kujonok, ejnyebejnye vénkecskék. Aztán ahogy úszok csöndesen másik alkalommal a szélső sávban (közel a műanyagszékes különítményhez), épp megüti a fülemet a komment: "...és láttad a rózsaszín fürdőruhás tüdőcsúcsait, na majd figyeld ahogy pillangózik.... " Hát én olyat nem tudok, biztos nem rólam beszélnek.
Aztán tegnap úszok megint a kis szélső szávban (jó távol a senior olimpikonoktól hogy legyen valami sikerélményem), a tatterok megint kint ülnek és traccsolnak. Aztán fogtam magam, hanyattvágtam a vízben a huszadik hossz után, és hátúszásban kezdtem nyomulni. Aztán amikor megérzed hogy figyelnek, és odanézel. A három vén kecske dermedten ült a medence szélén és bámult. Visszabámultam, mire gyorsan elkapták a tekintetüket és zavart beszélgetésbe kezdtek a hátúszásról. Na ez már gyanús volt, átfordultam a klasszikus mellúszásra és evickéltem tovább. A tatterok végül elvonultak az öltöző felé, ekkor felbátorodtam ismét a hátúszásra.
Szóval békésen rovom a hátúszásos témát, közben besötétedett és a medence felett az üvegtető, egy az egyben tükörként megmutatta odalent mi zajlik. Nah, töltött galamb D kosárral vergődve a medencében hátúszással, az valami végtelen durva vizuális szennyezés kategóriája!
Hát na, a D kosár hátúszásnál valami borzalom, ahogy libegnek a kannák, az több mint megbotránkoztató, akármilyen sztendert sportdressz is van rajtad ami lenyomná őket. Ezeket vazzeg nem lehet lenyomni, Pamela Anderson futás közben smafu a tengerparton, mert a víz ilyenkor megemeli és lebegteti a gömböket.
Szóval csodálom hogy a három vén kecske nem kapott ott helyben szívrohamot. Mától erre is figyelhetek, hogy ne miattam csússzon a nyomorult medence széle a nyáltól.
Vagy ha nagyon felidegesítenek, összehozok nekik egy lájtos szívrohamot. Hátúszás rulez!
