Csak hogy a Vidéket felpiszkáljam.
Szóval az van, hogy a szerelem lassan már 8-10 éve elkezdődött (úgy értem megszerelem, reparálom, megjavítom), a két zsák alkatrész és a fának támasztott motornak látszó tárgy az évek során eljutott arra a szintre, hogy már nem tudok róla mit mesélni. Mert működik és csinálja a dolgát rendesen, ami meg épp cserélnivaló rajta, említésre se méltó átlagos kopó alkatrész. Most már nem is háklis, csak egyszerűen csinálja a dolgát és csöndes türelemmel várja ki a sorát, hogy végre vele guruljak.
2006 októberében írtam még, és most jó elolvasni:
http://csajokamotoron.hu/magazin/csajok/motoros-csajok/60-yama750-csomor-hermina
"Beszálltunk, elindultunk, majd hallótávolságra kívül kerülve nekiálltam visítozni az örömtől. Utastársaim kicsit lestek, aztán vigyorogtak csak rajtam. Hazafele menet hátraültem a motor mellé, és simogattam hazáig. Elkezdett szép lassan beszélni. Mesélt, hosszú utakról, porosakról és sárosakról, egyenesekről és sok-sok kellemes kanyarról. Aztán álmodozott, hogy merrefelé menne még… Van jó pár dolog, amit megnézne még. Egyszerűen beszélt, nem színezte. Komoly moci, hapsilelkű. Öreg moci, de nem vén moci. Szeretni fogjuk egymást. Sokáig. Szerintem utast is szeret majd vinni."
Ilyen lett. Megálmodtam és Megvalósult. Sokan segítettek benne, és sok-sok munka volt vele, sok bosszúsággal, sok költséggel és még több energiával, de azóta sok-sok örömmel. Többszörösen jött vissza a belerakott energia. Ha forintosítani szeretném, a dolgot, félmillió biztos benne van már. De apránként ment bele, a saját tempómban és nem rokkantam bele a törlesztésbe. Meg ha leosztom a 8 évre az 500-at, már nem olyan horror a vén muraközi. Mit vettem ki belőle, mit kaptam a sok küzdelemért? Nagyszerű barátokat adott, és óriási élményeket, amik megfizethetetlenek. Amik feltöltenek a hétköznapok küzdelmeire, amik erőt adnak a további álmokhoz és megvalósításokhoz... Az a pár dőltbetűs sor, ami odafent van, csak halvány
ködös vázlata a megvalósult boldogságnak... Azt hiszem igen, boldoggá tett engem ez a motor! Sőt, még ma is boldog vagyok vele, tudattalanul még olyankor is, amikor akármi miatt is fő a fejem...
Az álmok azért születnek, mert meg akarnak valósulni. Amikor nem foglalkozol velük, magadból ölsz meg egy darabot. Csöndes öngyilkosság lemondani róluk.
Ez egy 37 éves motor. Működik, és már elég üzembiztos, el merek indulni vele akár 500 km-re is. Egyszer Bq-nak mondtam, ha valamikor sikerül eljutni ebbe az állapotba, akkor majd kap egy szép külsőt is. Akkor még nem tudtam, hogy milyen lesz majd, és valójában most sem tudom. Csak annyit tudok, hogy a Fényvarázsló motorja lesz majd a Lóóó. Hogyan és mikor, még nem tudom, de már látom az irányt hogy merre tovább...
Megálmodom és megvarázsolom....
Szóval az van, hogy a szerelem lassan már 8-10 éve elkezdődött (úgy értem megszerelem, reparálom, megjavítom), a két zsák alkatrész és a fának támasztott motornak látszó tárgy az évek során eljutott arra a szintre, hogy már nem tudok róla mit mesélni. Mert működik és csinálja a dolgát rendesen, ami meg épp cserélnivaló rajta, említésre se méltó átlagos kopó alkatrész. Most már nem is háklis, csak egyszerűen csinálja a dolgát és csöndes türelemmel várja ki a sorát, hogy végre vele guruljak.
2006 októberében írtam még, és most jó elolvasni:
http://csajokamotoron.hu/magazin/csajok/motoros-csajok/60-yama750-csomor-hermina
"Beszálltunk, elindultunk, majd hallótávolságra kívül kerülve nekiálltam visítozni az örömtől. Utastársaim kicsit lestek, aztán vigyorogtak csak rajtam. Hazafele menet hátraültem a motor mellé, és simogattam hazáig. Elkezdett szép lassan beszélni. Mesélt, hosszú utakról, porosakról és sárosakról, egyenesekről és sok-sok kellemes kanyarról. Aztán álmodozott, hogy merrefelé menne még… Van jó pár dolog, amit megnézne még. Egyszerűen beszélt, nem színezte. Komoly moci, hapsilelkű. Öreg moci, de nem vén moci. Szeretni fogjuk egymást. Sokáig. Szerintem utast is szeret majd vinni."
Ilyen lett. Megálmodtam és Megvalósult. Sokan segítettek benne, és sok-sok munka volt vele, sok bosszúsággal, sok költséggel és még több energiával, de azóta sok-sok örömmel. Többszörösen jött vissza a belerakott energia. Ha forintosítani szeretném, a dolgot, félmillió biztos benne van már. De apránként ment bele, a saját tempómban és nem rokkantam bele a törlesztésbe. Meg ha leosztom a 8 évre az 500-at, már nem olyan horror a vén muraközi. Mit vettem ki belőle, mit kaptam a sok küzdelemért? Nagyszerű barátokat adott, és óriási élményeket, amik megfizethetetlenek. Amik feltöltenek a hétköznapok küzdelmeire, amik erőt adnak a további álmokhoz és megvalósításokhoz... Az a pár dőltbetűs sor, ami odafent van, csak halvány
ködös vázlata a megvalósult boldogságnak... Azt hiszem igen, boldoggá tett engem ez a motor! Sőt, még ma is boldog vagyok vele, tudattalanul még olyankor is, amikor akármi miatt is fő a fejem...
Az álmok azért születnek, mert meg akarnak valósulni. Amikor nem foglalkozol velük, magadból ölsz meg egy darabot. Csöndes öngyilkosság lemondani róluk.
Ez egy 37 éves motor. Működik, és már elég üzembiztos, el merek indulni vele akár 500 km-re is. Egyszer Bq-nak mondtam, ha valamikor sikerül eljutni ebbe az állapotba, akkor majd kap egy szép külsőt is. Akkor még nem tudtam, hogy milyen lesz majd, és valójában most sem tudom. Csak annyit tudok, hogy a Fényvarázsló motorja lesz majd a Lóóó. Hogyan és mikor, még nem tudom, de már látom az irányt hogy merre tovább...
Megálmodom és megvarázsolom....