„Teljesítetted a küldetésedet. Szabad vagy… Találok más pokolra valót. Egyre többen adják el a lelküket a vágyaikért cserébe… Végülis, az üzlet, az üzlet.” Aki látta tudja: ezek Sátán szavai a Szellemlovas végén. Reviczky Gábor zseniális: senki más nem tudja úgy előadni azt a cinikus, lenéző hangnemet, ami ide a lehető legtökéletesebben passzol.
Ahogy a mostani helyzetre is. Tavaly tanév végén kaptam egy 207-es Babettát a diákjaimtól, mert valószínűleg túl sokat pofáztam, hogy mennyire hiányzik a régi életem, meg egy motor, meg a motorépítés maga, és hogy egy 207-es Babettából mennyire szép choppert lehet mennyire egyszerűen csinálni. 5 percre a világ legboldogabb emberévé tettek, és azóta se tudok meghatottság nélkül gondolni erre. Merthogy a minisztériumban osztogathatnak akármilyen plecsniket. Egy pedagógus számára nem létezik nagyobb elismerés, minthogy a diákjai valóra váltják az álmát.
Aztán az 5 perc után jött a gond: nem akartam hazavinni. Apám anno sajnálta az ÉN pénzemet (pedig nem került sokba) meg azt az 1mx2m-es helyet (jobban kellett a pétisónak meg a disznótápnak), és a Czetkám (ami papíron az övé volt ugye) eladása után is megállás nélkül basztatott a motorok miatt. Anyám azt álmodta, hogy elüt egy kamion, amikor valami kétkerekűvel megyek, és tolószékbe fogok kerülni, mi lesz akkor velem (meg vele), és mindig, minden alkalommal rosszul lett, amikor kétkerekű nyergébe szálltam. Igen, amikor bicikliébe, akkor is. A Babetta miatt meg egyenesen meg volt sértődve, hogy nem veszek tudomásul semmit, és generálom itt az üvöltözést. Szívbeteg, nem akartam feszegetni a húrt. A drága feleségem nem szólt, de nagyon jól emlékszem arra, hogy anno elterjesztette a faluban, hogy csak azért az egyért viszi a nagyobbik lányt bölcsödébe, mert én nem vagyok megbízható, mert nekem fontosabbak a motorok, mint a családom. Nem azért, mert neki nincs türelme a gyerekekre! Á nem! (Gondolhatod, milyen érzés volt magyarázkodni, amikor megkérdezték a faluban: „Ugye ez a gyerek csak pasifogónak kellett?”)
A munkahelyemen ugyan meg volt beszélve, lehetett volna ott, de az előző helyemen is meg volt beszélve, sőt írásbeli engedélyem is volt rá, mégis amiatt b.sztak ki onnan. Ott se akartam tartani. Mivel a pedagógus béremelésnek köszönhetően 35 ezerrel keresek kevesebbet, mint tavaly, garázst se volt pénzem bérelni, más meg nem volt, akinél tarthattam volna. Elvittem egy pécsi barátomhoz, de neki is útban lett egy idő után. Teljesen érthető.
Egy motornak az a legrosszabb, ha áll. És csak állt volna, még munkába járni se tudtam volna vele, mert ugye a nagyobbik lány közben ovis lett, és a szomszéd faluban. (A mi ovink gáz, elég sokan nem a napon barnultak le, három nap után egy anyuka panaszkodott a faxbúkon, hogy tetvesen ment haza a gyerek.) Tehát behurcolászás kocsival. Igaz, hogy a vas a megépülése után (ami nem lett volna sok) már egy fillérbe se került volna, de az a fránya 1mx2m (na jó, 75x170 cm) megint ott lett volna, és a TUDAT.
Aztán a Nagyfőnök megoldotta. Hogy mindenkinek a lehető legkevesebb problémája legyen belőle. 2014 október 13-án este megvették Pécsen. Ne tudjátok meg, milyen éjszakám, és utána milyen napom volt. Megnyugodtam, de fáj. Piszkosul.
Egyetlenegy tárgyra vágytam csak egész életemben azok közül, ami nem volt feltétlenül szükséges a melóhoz vagy az élet más területéhez: egy saját kezűleg épített chopperre. Nem bírom fölfogni, hogy mért nem lehetett ez meg soha. Ennyire szarember vagyok? (Vagy voltam előző életeimben?)
Lehet, hogy ez az egész Babetta-ügy csak próba volt? S ha igen, megfeleltem-e rajta? Vajon tényleg ellen kellett állnom a kísértésnek, és a békesség látszatának oltárán feláldozni az álmomat? Ez lett volna a próba lényege? Vagy amit már nagyon sokan mondtak, hogy a „sarkamra állni”? Nem sajnálni az árat, az emberéletet, amit valószínű követelt volna? Tényleg nem tudom, mi volt ennek a lényege. Vagy csak az Ördög húzta el a mézesmadzagot, hogy megint a pofámba röhöghessen és megkínozzon? Valaki árulja már el végre, nagy segítség lenne!
Szóval azért itt a képe. Hogy milyen lett volna. Igaz, hogy ebből a fajtából 12 egy tucat, mégis vágásmentesen építettem volna át, hogy később restaurálható maradjon, ha valakinek ez az álma-vágya. Még az alapanyagok nagy része is megvolt. Csak nem lett volna hol, mikor, és mint utólag kiderült, miért megépíteni. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ami másnak falusi élet, földek, kert, kisgyerek, szülőkkel lakás mellett is megengedett, az mért nem jár nekem. Ennyire szarember vagyok? De most komolyan!Csatolás megtekintése 15658
Ahogy a mostani helyzetre is. Tavaly tanév végén kaptam egy 207-es Babettát a diákjaimtól, mert valószínűleg túl sokat pofáztam, hogy mennyire hiányzik a régi életem, meg egy motor, meg a motorépítés maga, és hogy egy 207-es Babettából mennyire szép choppert lehet mennyire egyszerűen csinálni. 5 percre a világ legboldogabb emberévé tettek, és azóta se tudok meghatottság nélkül gondolni erre. Merthogy a minisztériumban osztogathatnak akármilyen plecsniket. Egy pedagógus számára nem létezik nagyobb elismerés, minthogy a diákjai valóra váltják az álmát.
Aztán az 5 perc után jött a gond: nem akartam hazavinni. Apám anno sajnálta az ÉN pénzemet (pedig nem került sokba) meg azt az 1mx2m-es helyet (jobban kellett a pétisónak meg a disznótápnak), és a Czetkám (ami papíron az övé volt ugye) eladása után is megállás nélkül basztatott a motorok miatt. Anyám azt álmodta, hogy elüt egy kamion, amikor valami kétkerekűvel megyek, és tolószékbe fogok kerülni, mi lesz akkor velem (meg vele), és mindig, minden alkalommal rosszul lett, amikor kétkerekű nyergébe szálltam. Igen, amikor bicikliébe, akkor is. A Babetta miatt meg egyenesen meg volt sértődve, hogy nem veszek tudomásul semmit, és generálom itt az üvöltözést. Szívbeteg, nem akartam feszegetni a húrt. A drága feleségem nem szólt, de nagyon jól emlékszem arra, hogy anno elterjesztette a faluban, hogy csak azért az egyért viszi a nagyobbik lányt bölcsödébe, mert én nem vagyok megbízható, mert nekem fontosabbak a motorok, mint a családom. Nem azért, mert neki nincs türelme a gyerekekre! Á nem! (Gondolhatod, milyen érzés volt magyarázkodni, amikor megkérdezték a faluban: „Ugye ez a gyerek csak pasifogónak kellett?”)
A munkahelyemen ugyan meg volt beszélve, lehetett volna ott, de az előző helyemen is meg volt beszélve, sőt írásbeli engedélyem is volt rá, mégis amiatt b.sztak ki onnan. Ott se akartam tartani. Mivel a pedagógus béremelésnek köszönhetően 35 ezerrel keresek kevesebbet, mint tavaly, garázst se volt pénzem bérelni, más meg nem volt, akinél tarthattam volna. Elvittem egy pécsi barátomhoz, de neki is útban lett egy idő után. Teljesen érthető.
Egy motornak az a legrosszabb, ha áll. És csak állt volna, még munkába járni se tudtam volna vele, mert ugye a nagyobbik lány közben ovis lett, és a szomszéd faluban. (A mi ovink gáz, elég sokan nem a napon barnultak le, három nap után egy anyuka panaszkodott a faxbúkon, hogy tetvesen ment haza a gyerek.) Tehát behurcolászás kocsival. Igaz, hogy a vas a megépülése után (ami nem lett volna sok) már egy fillérbe se került volna, de az a fránya 1mx2m (na jó, 75x170 cm) megint ott lett volna, és a TUDAT.
Aztán a Nagyfőnök megoldotta. Hogy mindenkinek a lehető legkevesebb problémája legyen belőle. 2014 október 13-án este megvették Pécsen. Ne tudjátok meg, milyen éjszakám, és utána milyen napom volt. Megnyugodtam, de fáj. Piszkosul.
Egyetlenegy tárgyra vágytam csak egész életemben azok közül, ami nem volt feltétlenül szükséges a melóhoz vagy az élet más területéhez: egy saját kezűleg épített chopperre. Nem bírom fölfogni, hogy mért nem lehetett ez meg soha. Ennyire szarember vagyok? (Vagy voltam előző életeimben?)
Lehet, hogy ez az egész Babetta-ügy csak próba volt? S ha igen, megfeleltem-e rajta? Vajon tényleg ellen kellett állnom a kísértésnek, és a békesség látszatának oltárán feláldozni az álmomat? Ez lett volna a próba lényege? Vagy amit már nagyon sokan mondtak, hogy a „sarkamra állni”? Nem sajnálni az árat, az emberéletet, amit valószínű követelt volna? Tényleg nem tudom, mi volt ennek a lényege. Vagy csak az Ördög húzta el a mézesmadzagot, hogy megint a pofámba röhöghessen és megkínozzon? Valaki árulja már el végre, nagy segítség lenne!
Szóval azért itt a képe. Hogy milyen lett volna. Igaz, hogy ebből a fajtából 12 egy tucat, mégis vágásmentesen építettem volna át, hogy később restaurálható maradjon, ha valakinek ez az álma-vágya. Még az alapanyagok nagy része is megvolt. Csak nem lett volna hol, mikor, és mint utólag kiderült, miért megépíteni. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ami másnak falusi élet, földek, kert, kisgyerek, szülőkkel lakás mellett is megengedett, az mért nem jár nekem. Ennyire szarember vagyok? De most komolyan!Csatolás megtekintése 15658
