Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

A kirakat

Édesanyám nemrég meghívott fagyizni. Ezzel együtt idén nyáron ötször voltam (az is lehet, hogy csak négyszer). Irgalmatlan nagy adagot adtak, nagyon ízletes, tartósan krémes, nem az az agyonolvadó… na szóval igen jó volt. Közben sikerült szellemi élvezeteknek is hódolnom. Találtam egy kirakatot, melyben a következő felirat volt olvasható:

„Ön egy üres üzlet előtt áll! A városi ’kirakat program’ keretében önkéntesek töltik meg tartalommal az üres portálokat – a városkép és a közérzet javításának érdekében. Az üzlet kiadó!”

Azért nem mindennapi dolog ez! Bárcsak máshol is így lenne! A régi időkre emlékeztet, amikor még volt idő törődni az emberek lelkivilágával. Nem véletlen, hogy olyan hosszú ideje Szita Károly a város polgármestere… bár sokak szerint alaposan megsütögeti a maga kis pecsenyéjét közben, de ki ne tenné ezt… ne politizáljunk már, ez szerintem egy tök jó dolog! (Vicc, mert nálam az sose maradhat ki: Miért nem jönnek a Jedik Kaposvárra? Mert Sith a Károly! XD)
A kirakat duplán megragadta a figyelmemet. Édesanyám női szabó volt, amíg a szíve és a köszvényes kezei megengedték, hogy varrjon. Anno apám miatt kellett visszaadnia az iparengedélyét, mert nem tűrte, hogy idegenek jöjjenek be a házba, és ott trécseljenek órák hosszat. Aki varratott már ruhát, az tudja, hogy ez másképp nem megy, mert a szabó közben dolgozik, igazít, fércel, megpróbál, újra igazít stb. Így kétszer is fel kellett hagyjon avval, amit nagyon szeretett csinálni. Szóval anyu volt szakmája és tevékenységének vége iránti tisztelet és megértés is a kirakathoz vonzott. Azonban, amikor elolvastam a kitett történetet, magamra ismertem. Magamra és a Garázsomra, a motorokra, amiket építettem, amiket láttatok is, hiszen mindegyiket föltettem blogba, amiről csak van, volt képem. Nem panaszos a hangvétel, még csak meg se tudja az ember, mi történt. Nem szeretem, ha elérzékenyülni látnak (mégis egyre gyakoribb manapság, hiába no, öregszem), de néhányszor majdnem elbőgtem magam. Már csak az idézettől is, ami kint volt:

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyén viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak. Gárdonyi Géza.”

Remélem, ki lehet nagyítani a szöveget. Ne akard, hogy leírjam, nem bírtam… ráfogtam az idő, a türelem hiányára meg a fáradtságra, de lehet, hogy valami egész más miatt folytak össze a betűk a képernyőn…
  • Like
Reactions: 6 emberek

Hozzászólások

túl apró a szöveg, nem olvasható... :( De azok a csipketerítők, a Singer varrógép, jaaaaj.... :sze: Imádom ezt a hangulatot, ezt a 100 évvel ezelőtti világot.... :sze: Mi családilag a Nagyikám ősrégi táskaírógépét őrizgetjük az sk csipketerítők társaságában (nem voltunk varrós család, nálunk még a gombfelvarrás is mission impossible generációkra visszamenőleg), és a nővéremnél az van hasonló hangulatban egy csendes sarokban elrendezve egy régi, ívelt lábú kisasztalon egy régi, selyemburás lámpa, egy ódon napernyő és néhány ezüstkeretbe foglalt régi fénykép társaságában...
De ezennel ismeretlenül is szerelmes lettem a polgitokba (amennyiben a kirakat valóban az ő érdeme)... egy kicsit, kipróálásiból élnék ebben a 100 évvel ezelőtti korban... :sze:
 
Utoljára módosítva:
Múlthéten voltunk a 100éves cukrászdába Gyulán és a három éves fiam hosszan nézett egy vitrint tele ilyen dolgokkal.
Nem gondoltam volna ,hogy megérint egy ekkora gyermeket.
 
Igazság szerint a kirakat hangulata az egy dolog. Nagyon jó dolog, de igazából az egyik dolog, hogy egyáltalán berendeztek egy üres kirakatot, hogy az embert ne sújtsa le az üres kirakat látványa. De az igazi fő ok, amiért én ezt ide betettem, hogy valakinek volt egy valamije, ami az életét jelentette. És elvesztette. Ki tudja, miért, nem árulja el, lehet, hogy nem is érdekes. A fogyasztói társadalomban agyonnyomják az agyunk maradékát avval, hogy mindig meg kell újulni. Mindig valami más kell. Nehogymá értsen valaki igazán valamihez, mert akkor nem lehet rángatni tetszés szerint. Nehogymá tartósan jól érezze magát valaki, mert akkor nem fogyaszt eleget. Ennek a hölgynek pont ugyanannyi időn át volt saját varrodája, mint nekem motorszerelő-és építő tevékenységem. Ugyanannyira elmerült benne, és ugyanolyan büszke volt rá, mint én, ugyanolyan jól érezte magát benne, akármilyen nehéz is volt. Szerintem ugyanúgy visszasírja, és ugyanolyan fájdalmak kapcsolódnak ennek a korábbi életének a végéhez, mint az én korábbi életem végéhez. És ír róla, és nem panaszkodik, legalábbis nem közvetlenül. És aki úgy olvassa, hogy érti, mit olvas, az a panaszmentes hangnem ellenére is elbőgi magát. Ez itt a lényeg. Az embernek mindig jólesik, ha magához hasonlóakkal találkozik. Ezért nézek be ismét Hozzátok ide néha, bár nagyon fáj, hogy én nem tehetek meg olyan dolgokat, amiket Ti a család mellett is. Tudjátok, hogy nagyon szerencsések vagytok?:love:
 
:love::love:bae: :elpirul: izéazaigassághogy... öööö... szóóóval azért álltam úgy oda, hogy a tükröződés ne takarja el a szöveget... :elpirul::elpirul: de tényleg
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Vidék
Olvasás
1,697
Hozzászólások
16
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Vidék további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére