Szóval itt ez a Maci nevű játszótéri szerelemgyümölcs, alias sarki keverék és itthon időnként csak "rohadék"-nak hívott ebgyerek. Amikor kicsi volt, voltunk kutyaoviban párszor, hogy ne legyen teljesen antiszociális más kutyákkal, aztán jött hozzánk kölcsönkutya meg kutyaiskolás ismerős néhányszor, hogy némi értelmet neveljen belénk és a kutyába. Már egész jól haladtunk, amikor is a Gabinak beindult a szezon és már nem tudott többet jönni, mi meg megálltunk a fejlődésben.
Valahol ott, hogy az utcán már lassan el kezdünk bírni közlekedni a más kerítéseken belül lévő kutyákkal való üvöltés és feléjük történő pórázrángatás nélkül (ha le van fáradva akkor persze sikeresebb a dolog), meg mennek az olyan alapok hogy ül, fekszik, gyereide, húzzelinnen. Persze sikeresebb ingerszegény környezetben a szótfogadás, szóval csiszoljuk a dolgot folyamatosan. Gabi említette, hogy az utcán több türelem kell majd hozzá, mert gyorsan elfárad az idegrendszere, és úgy tűnik ez valóban így van, kb egy másfél - két óra a kutya tűréshatára. Meg ami még jellegzetes, hogy ha megrémül, megijed valamitől, akkor bizony harap, és a kiszámíthatatlan dolgoknál oda kell figyelni rá, hogy ne rémüljön meg. Ami leginkább engem aggaszt, hogy sétálás közben el lehessen úgy engedni, hogy ne fusson a vad után, mert eléggé megviselne ha pont mellőlem lőnék ki, vagy egyszer csak nélküle kéne hazamenni. Szóval ezért úgy döntöttem, hogy akkor ha nincs Gabi, irány a kutyasuli. Pont itt a közelünkben nemrég nyílt egy, istenkirály, menjünk oda mert láttam elég sűrűn kint vannak a pályán.
Maci egyébként egy fiúkutya, és anyakutyája, hogy jellemezzem a kapcsolatunkat a családban. Állítólag számon tartja mikor milyen járgánnyal megyek el, és ha két utcányira vagyok, ő már indul a kapuhoz nyüszögve - a család ebből tudja hogy már jövök. Kocsival nem tudom elhagyni, mert egyszer amikor a dunaparton bográcsoltunk, és Pankáért elmentem a társaságot és a kutyát is otthagyva, állítólag a kutyát alig bírták visszahívni, mert elindult az autó után ahogy távolodtam. Állítólag nagyon sokáig futott és érte is kellett menni, aztán pedig baromi levert volt amíg meg nem jöttem. Azóta ha valahol vagyunk és beindítom az autót, Maci már ugrik is be a kocsiba, nem akar lemaradni. Egyszer fogadott bátyámmal kipróbáltuk, hogy vajon vigyázna-e rám a kutya. Mondtam hát a fene tudja, aztán amikor előadta hogy fenyegetni próbál, a kutya megindult felé morogva. Meglepődtem, nah, mert nekem ez olyan kis aranyos kutya, mindig jön és cukiskodik, meg az esti siminél belesóhajtozok a tenyerembe és ráalszik a lábamra horkolva... Ráadásul nem felejtett, fél óra múlva amikor a tesó óvatlanul ment el a kutya mellett a szobában, Maci a keze után kapott, csak a pórázzal visszarántás miatt úszta meg az odakapást. Azóta a fogadott tesóm nincs szívlelve Maci által.
Na de visszatérve a kutyasulira. Kedden mint kiderült, nem kellett volna kutyát vinni, mert előadás volt, állatorvosos meg mindenfélés, és valami e-mail listára nem kerültem fel, ahol küldenek az ilyesmikről értesítést.
Macit persze lelkesen vittem, aztán végül kiderült hogy csak elméleti foglalkozás, ő meg akkor addig futkorászhat a kisebbik futiban. Persze nem futkorászott, hanem elkezdte lebontani a kerítést mert tőle 5 méterrel arrébb voltam, és ráadásul más kutyák is voltak a másik futiban, sőt, ahol én voltam még más kutyák simogatását is elkövettem az ő szeme láttára! Nem, nem a kutyás oldali kerítést bontotta, hanem az énfelőlem lévőt. Mondták akkor szedjük ki, és tegyük be egy hordozóba. Mint említettem utál szűk helyeken lenni a kutya, de betuszkoltuk. A ketrec mellett ülve már elviselte a dolgot nyüszögés nélkül.No előadás lement, kutya relatív nyugalommal tűrte a rabságot (sose volt még ilyen szűk helyen, kb 3-4 testnyi kockába csukva). Majd kimentünk a nagyobbik futtatóba, ahol egy vizsla és valami vegyes nagyobb testű kutya volt. A Tangó (vizsla) is fiúkutya, ezek meg rögtön nekiálltak balhézni, Maci húzta a rövidebbet, két cakkos füllel most beljebb vagyunk. Az oktató mindkét kutyát lehordta és megbüntette, morgás, követés, szembe nézés, üvöltés. Először a vizslát tette helyre, aztán a Macit. Utána gondolkoztam itthon, hogy nyomorult két óra hosszán keresztül kucorgott a ketrecben (ok nélkül különösebben), aztán végre kiszabadult, és meg kellett mutassa, hogy ő nem ám olyan nyomi kutya. Mert közben persze fel-le mászkáltak mindenféle kutyák amit ő csak nézhetett két óra hosszán keresztül... Mondta az oktató, hogy aznapról már ne legyen pajtizás, legyen büntiben, szigorúság, hogy megtanulja a verekedés nincs díjazva. Leápoltam a fülét ahogy hazaértünk, a betadin biztos csípte, mert harmadszorra már nem bírtam behívni a kutyát, úgy kellett utána menni. Reggel kibékültünk, nagy simi, odabújizások, ölbe tett kutyafej és sóhajtozás, ahogy az kell. Gyakoroltunk egy kis klikkerezést, ül, fexik, jólnevelt. Délutáni kajával szintúgy, a kutyát kenyérre lehetett kenni.
Ma délután irány a kutyasuli. Gondoltam nem adok neki délelőtt enni, mert akkor talán a jutifalat jobban csúszik majd, legutóbb annyira nem volt oda érte. Hát most se. A jutifalattal ezt az ebet nem lehet lefizetni. A simi már tárgyalási alap. Ez úgy az óra vége felé esett le, de addigra már Maci megkapta az oktatót, és tőlem is kapott egy fülest mert rám is morgott.
Szóval kalandos a dolog. Ancsánál az oktató csajszinál Maci szerintem ma leoldotta a biztosítékot. De mondjuk Macinak is lement, szóval ezek még egy ideig el fognak egymással bíbelni. Az óra elején kötődési teszt volt, a csajszi mondta hagyjuk Macit a sor végére, mert még benne van a keddi buli feszültsége és látja rajta hogy fél tőle. A kutya tényleg kerülte. A teszt viszont baromi jópofa volt, kiderült a kutyák nagy része nem használja az orrát a gazda megkeresésére, annyira civilizáltak már. Úgy nézett ki a dolog, hogy a tréner elvonja a kutya figyelmét jutifalattal, a gazdi meg elbújik addig a sátor mögé. Ekkor a szabadon kószáló gazdák és kutyák elegyét megszüntetik, mindenkinek be kell hívnia a kutyáját és pórázra kell fogni, hogy az egyedül maradt kutya mit csinál. A legtöbb kutyus kószált tovább céltalanul, különösebb lelkesedés nélkül magától nem kezdte el keresni a gazdát, csak ha az hívta. Jópofa volt az egyik pumi, az túlkötődéses szegényke, még 3 méternél távolabb sosem láttuk a gazditól, most teljesen kétségbe volt esve. Csajszi a gazdája, ezért minden nőhöz odament, azokat jó alaposan végigmérte a vaksi kis szemeivel, majd körözött tovább a csajok körül, nem merte elhagyni a falkát. Végül amikor hívta a gazdi, akkor a hang után elindult. A többi kutyus nem volt így kétségbeesve, azok csak többszöri hívásra mentek csak a nem látható gazdi után. Maci viszont egyedülálló kivételként az orrát is használta és hívás nélkül megtalált kb fél percen belül, míg a leglassabb kutya 5 percig bóklászott boldogan gazdátlanul. De Maciban a dolog megmaradt, hogy a gazditól elcsalták, és amikor az oktató nem figyelt oda, amikor visszamentünk, mintha a keze után kapott volna... Nem mernék megesküdni rá, de szerintem itt már kezdett a léc vergődni Macinál. A csúcs az óra vége felé volt, a két órát már túlléptük, ami a Macinál az idegrendszeri határ.
Jött az agilitis rész, az először palánkra mászás, csőbe bújás. A kutya a magasabb lépcsőkön a falnál közlekedik, a kilátóra reszkető lábbal megy fel, tehát nincs nagy békességben a magassággal. Mondtam az oktatónak, hogy a kutya valszeg félni fog mert az ismeretlen lépcsőn mindig így közlekedik, mondták nem baj, próbáljuk meg. Rendben, próbáljuk. Maci nem nagyon akart persze felmászni rögtön a magas palánkra, se jutifalat se simi, semmi. Jött az oktatócsajszi, és mire feleszméltem, Maci a palánkra való felmászás helyett az oktató keze után nyúlt. Nah, ekkor Ancsánál leoldott a biztosíték, csajszi feje pirosba váltott. Elővette a keddi programot, morgás, üldözés. A kutya láthatóan megrémült (vagy legalább is én láttam rajta), és átesett a kétségbeesett oldalra. Megfordult felhúzta az ínyét és morgott. Az oktató piros feje lilára váltott és folytatta a terrorizálást, a kutya elindult felé, majd visszafordult felém. A csaj folytatta, a kutya megint visszafordult. Akkor mondtam, hogy ez így nem lesz jó, mert ha megrémült idáig mindig harapni akart, ha már azt hiszi minden mindegy... és ahogy a kutya meghallotta a hangomat, visszafordult felém és beült a lábam mellé. Még egy ideig nézték egymást szigorúan, közben a csoport kutyái meg a gazdik lábnál remegve nézték a bulit. Három kutyát kellett a cirkusz végén megnyugtatni Macin kívül, jutifalatokkal 2 perc múlva már nyoma se volt a stressznek.
Maci meg gyanakodva nézte a sült bárányt az oktató kezében, nem nagyon akaródzott neki elvenni, és tanakodott magában azon, hogy most akkor mi legyen. Mondtam neki béküljetek ki, mert ez így nem járja, vedd el, a tiéd, és akkor elvette. De szerintem még nincs vége a bulinak... Aztán elmentem vele az alacsonyabbik palánkhoz és apránként, úgy hogy én is másztam vele, már a feléig majdnem eljutottunk. Nem, nem jutifalattal, simivel. Ekkor esett le, hogy bakker, hát ez a kutya nem jutalomfalatos, simizni meg dicsérni kell! Mert hogy mi tanítjuk a kutyát.... aha....
A placc elhagyása hagyományosan úgy zajlik, hogy az oktató visszafogja az ebet, mi pedig hívjuk elmenetkor és a kutya utánunk rohan. Ahogy visszanéztem, Maci nem kicsit akarta magát kitépni az oktató kezéből, szóval a barátság még igen messze....
Valahol ott, hogy az utcán már lassan el kezdünk bírni közlekedni a más kerítéseken belül lévő kutyákkal való üvöltés és feléjük történő pórázrángatás nélkül (ha le van fáradva akkor persze sikeresebb a dolog), meg mennek az olyan alapok hogy ül, fekszik, gyereide, húzzelinnen. Persze sikeresebb ingerszegény környezetben a szótfogadás, szóval csiszoljuk a dolgot folyamatosan. Gabi említette, hogy az utcán több türelem kell majd hozzá, mert gyorsan elfárad az idegrendszere, és úgy tűnik ez valóban így van, kb egy másfél - két óra a kutya tűréshatára. Meg ami még jellegzetes, hogy ha megrémül, megijed valamitől, akkor bizony harap, és a kiszámíthatatlan dolgoknál oda kell figyelni rá, hogy ne rémüljön meg. Ami leginkább engem aggaszt, hogy sétálás közben el lehessen úgy engedni, hogy ne fusson a vad után, mert eléggé megviselne ha pont mellőlem lőnék ki, vagy egyszer csak nélküle kéne hazamenni. Szóval ezért úgy döntöttem, hogy akkor ha nincs Gabi, irány a kutyasuli. Pont itt a közelünkben nemrég nyílt egy, istenkirály, menjünk oda mert láttam elég sűrűn kint vannak a pályán.
Maci egyébként egy fiúkutya, és anyakutyája, hogy jellemezzem a kapcsolatunkat a családban. Állítólag számon tartja mikor milyen járgánnyal megyek el, és ha két utcányira vagyok, ő már indul a kapuhoz nyüszögve - a család ebből tudja hogy már jövök. Kocsival nem tudom elhagyni, mert egyszer amikor a dunaparton bográcsoltunk, és Pankáért elmentem a társaságot és a kutyát is otthagyva, állítólag a kutyát alig bírták visszahívni, mert elindult az autó után ahogy távolodtam. Állítólag nagyon sokáig futott és érte is kellett menni, aztán pedig baromi levert volt amíg meg nem jöttem. Azóta ha valahol vagyunk és beindítom az autót, Maci már ugrik is be a kocsiba, nem akar lemaradni. Egyszer fogadott bátyámmal kipróbáltuk, hogy vajon vigyázna-e rám a kutya. Mondtam hát a fene tudja, aztán amikor előadta hogy fenyegetni próbál, a kutya megindult felé morogva. Meglepődtem, nah, mert nekem ez olyan kis aranyos kutya, mindig jön és cukiskodik, meg az esti siminél belesóhajtozok a tenyerembe és ráalszik a lábamra horkolva... Ráadásul nem felejtett, fél óra múlva amikor a tesó óvatlanul ment el a kutya mellett a szobában, Maci a keze után kapott, csak a pórázzal visszarántás miatt úszta meg az odakapást. Azóta a fogadott tesóm nincs szívlelve Maci által.
Na de visszatérve a kutyasulira. Kedden mint kiderült, nem kellett volna kutyát vinni, mert előadás volt, állatorvosos meg mindenfélés, és valami e-mail listára nem kerültem fel, ahol küldenek az ilyesmikről értesítést.
Macit persze lelkesen vittem, aztán végül kiderült hogy csak elméleti foglalkozás, ő meg akkor addig futkorászhat a kisebbik futiban. Persze nem futkorászott, hanem elkezdte lebontani a kerítést mert tőle 5 méterrel arrébb voltam, és ráadásul más kutyák is voltak a másik futiban, sőt, ahol én voltam még más kutyák simogatását is elkövettem az ő szeme láttára! Nem, nem a kutyás oldali kerítést bontotta, hanem az énfelőlem lévőt. Mondták akkor szedjük ki, és tegyük be egy hordozóba. Mint említettem utál szűk helyeken lenni a kutya, de betuszkoltuk. A ketrec mellett ülve már elviselte a dolgot nyüszögés nélkül.No előadás lement, kutya relatív nyugalommal tűrte a rabságot (sose volt még ilyen szűk helyen, kb 3-4 testnyi kockába csukva). Majd kimentünk a nagyobbik futtatóba, ahol egy vizsla és valami vegyes nagyobb testű kutya volt. A Tangó (vizsla) is fiúkutya, ezek meg rögtön nekiálltak balhézni, Maci húzta a rövidebbet, két cakkos füllel most beljebb vagyunk. Az oktató mindkét kutyát lehordta és megbüntette, morgás, követés, szembe nézés, üvöltés. Először a vizslát tette helyre, aztán a Macit. Utána gondolkoztam itthon, hogy nyomorult két óra hosszán keresztül kucorgott a ketrecben (ok nélkül különösebben), aztán végre kiszabadult, és meg kellett mutassa, hogy ő nem ám olyan nyomi kutya. Mert közben persze fel-le mászkáltak mindenféle kutyák amit ő csak nézhetett két óra hosszán keresztül... Mondta az oktató, hogy aznapról már ne legyen pajtizás, legyen büntiben, szigorúság, hogy megtanulja a verekedés nincs díjazva. Leápoltam a fülét ahogy hazaértünk, a betadin biztos csípte, mert harmadszorra már nem bírtam behívni a kutyát, úgy kellett utána menni. Reggel kibékültünk, nagy simi, odabújizások, ölbe tett kutyafej és sóhajtozás, ahogy az kell. Gyakoroltunk egy kis klikkerezést, ül, fexik, jólnevelt. Délutáni kajával szintúgy, a kutyát kenyérre lehetett kenni.
Ma délután irány a kutyasuli. Gondoltam nem adok neki délelőtt enni, mert akkor talán a jutifalat jobban csúszik majd, legutóbb annyira nem volt oda érte. Hát most se. A jutifalattal ezt az ebet nem lehet lefizetni. A simi már tárgyalási alap. Ez úgy az óra vége felé esett le, de addigra már Maci megkapta az oktatót, és tőlem is kapott egy fülest mert rám is morgott.
Szóval kalandos a dolog. Ancsánál az oktató csajszinál Maci szerintem ma leoldotta a biztosítékot. De mondjuk Macinak is lement, szóval ezek még egy ideig el fognak egymással bíbelni. Az óra elején kötődési teszt volt, a csajszi mondta hagyjuk Macit a sor végére, mert még benne van a keddi buli feszültsége és látja rajta hogy fél tőle. A kutya tényleg kerülte. A teszt viszont baromi jópofa volt, kiderült a kutyák nagy része nem használja az orrát a gazda megkeresésére, annyira civilizáltak már. Úgy nézett ki a dolog, hogy a tréner elvonja a kutya figyelmét jutifalattal, a gazdi meg elbújik addig a sátor mögé. Ekkor a szabadon kószáló gazdák és kutyák elegyét megszüntetik, mindenkinek be kell hívnia a kutyáját és pórázra kell fogni, hogy az egyedül maradt kutya mit csinál. A legtöbb kutyus kószált tovább céltalanul, különösebb lelkesedés nélkül magától nem kezdte el keresni a gazdát, csak ha az hívta. Jópofa volt az egyik pumi, az túlkötődéses szegényke, még 3 méternél távolabb sosem láttuk a gazditól, most teljesen kétségbe volt esve. Csajszi a gazdája, ezért minden nőhöz odament, azokat jó alaposan végigmérte a vaksi kis szemeivel, majd körözött tovább a csajok körül, nem merte elhagyni a falkát. Végül amikor hívta a gazdi, akkor a hang után elindult. A többi kutyus nem volt így kétségbeesve, azok csak többszöri hívásra mentek csak a nem látható gazdi után. Maci viszont egyedülálló kivételként az orrát is használta és hívás nélkül megtalált kb fél percen belül, míg a leglassabb kutya 5 percig bóklászott boldogan gazdátlanul. De Maciban a dolog megmaradt, hogy a gazditól elcsalták, és amikor az oktató nem figyelt oda, amikor visszamentünk, mintha a keze után kapott volna... Nem mernék megesküdni rá, de szerintem itt már kezdett a léc vergődni Macinál. A csúcs az óra vége felé volt, a két órát már túlléptük, ami a Macinál az idegrendszeri határ.
Jött az agilitis rész, az először palánkra mászás, csőbe bújás. A kutya a magasabb lépcsőkön a falnál közlekedik, a kilátóra reszkető lábbal megy fel, tehát nincs nagy békességben a magassággal. Mondtam az oktatónak, hogy a kutya valszeg félni fog mert az ismeretlen lépcsőn mindig így közlekedik, mondták nem baj, próbáljuk meg. Rendben, próbáljuk. Maci nem nagyon akart persze felmászni rögtön a magas palánkra, se jutifalat se simi, semmi. Jött az oktatócsajszi, és mire feleszméltem, Maci a palánkra való felmászás helyett az oktató keze után nyúlt. Nah, ekkor Ancsánál leoldott a biztosíték, csajszi feje pirosba váltott. Elővette a keddi programot, morgás, üldözés. A kutya láthatóan megrémült (vagy legalább is én láttam rajta), és átesett a kétségbeesett oldalra. Megfordult felhúzta az ínyét és morgott. Az oktató piros feje lilára váltott és folytatta a terrorizálást, a kutya elindult felé, majd visszafordult felém. A csaj folytatta, a kutya megint visszafordult. Akkor mondtam, hogy ez így nem lesz jó, mert ha megrémült idáig mindig harapni akart, ha már azt hiszi minden mindegy... és ahogy a kutya meghallotta a hangomat, visszafordult felém és beült a lábam mellé. Még egy ideig nézték egymást szigorúan, közben a csoport kutyái meg a gazdik lábnál remegve nézték a bulit. Három kutyát kellett a cirkusz végén megnyugtatni Macin kívül, jutifalatokkal 2 perc múlva már nyoma se volt a stressznek.
Maci meg gyanakodva nézte a sült bárányt az oktató kezében, nem nagyon akaródzott neki elvenni, és tanakodott magában azon, hogy most akkor mi legyen. Mondtam neki béküljetek ki, mert ez így nem járja, vedd el, a tiéd, és akkor elvette. De szerintem még nincs vége a bulinak... Aztán elmentem vele az alacsonyabbik palánkhoz és apránként, úgy hogy én is másztam vele, már a feléig majdnem eljutottunk. Nem, nem jutifalattal, simivel. Ekkor esett le, hogy bakker, hát ez a kutya nem jutalomfalatos, simizni meg dicsérni kell! Mert hogy mi tanítjuk a kutyát.... aha....
A placc elhagyása hagyományosan úgy zajlik, hogy az oktató visszafogja az ebet, mi pedig hívjuk elmenetkor és a kutya utánunk rohan. Ahogy visszanéztem, Maci nem kicsit akarta magát kitépni az oktató kezéből, szóval a barátság még igen messze....
