Nem indult egyszerűen a péntek… sőt, valójában már a csütörtököm is zűrös, és sietős volt. Mivel a Csajok a Motoron szülinapi hétvégéjét követően nem haza, hanem Megyerre terveztem menni, így kb. háromszor annyi cuccot kellett magammal cipelnem, mint ha csak hétvégézni mentem volna. A sátor, matrac hálózsák kombót a hátsó ülésen tovább bővítette unokahúgom matraca, mivel Megyerre ő is jön, és ezt ne kelljen már vonatoztatnia. A cuccok mennyisége még persze önmagában nem ad okot a zűrre, ám kedves párom követelődzése hogy csütörtökön még aludjak nála, már annál inkább. Mert hát a hátsó ülésen sátorral, plusz oldaltáskákkal felmálházott motort mégsem hagyom két napon keresztül a munkahelyem előtt az utcán állni. Szóval csütörtökön munka után hazanyargaltam, felmálháztam a motort, (közben jött nagybátyám hogy csak ezt a gatyát varjam már meg neki), aztán irány vissza Pestre hogy hulla fáradtan, de mégis vele aludjak. Ott lemálháztam a motort, pénteken bementem dolgozni, majd munka után vissza páromhoz hogy újra felmálházzam a vasat. És persze csak ezután lehetett indulni le Balcsira, a csajok után!
Látnotok kellett volna azokat az arcokat amikor begurultam az udvarra a fullra pakolt motorral! Azonnal bombáztak a kérdésekkel hogy én vajon egy hétre jöttem, meg maradt-e otthon valami a házban is, stb., stb., …
Itt jegyezném meg, hogy valaki a közös lemenetelt is megírhatná, meg a hétvége további olyan részeit, melyekről én lemaradtam.
Szóval leértem, Kriszta rögtön jött is hogy már foglalt szállás nekünk, Tagamának, meg majd Babunak. Beköltözés, leöltözés után a maga részéről rögtön a vacsi felől érdeklődtem, és kisvártatva megtudtam hogy bár voltak akik ettek, azért a többség még nem. Páran megindultak volna enni, de mondtam akkor már inkább mindenki együtt. Szóval jött a nagy közös vacsi a gulyással ami finom volt, és utána a palacsintával. Ez is ehetőnek bizonyult, én végül Krisztáét is benyomtam, mert ő nem szereti a lekvárosat, de azért a balatoni büfé feeling benne volt a palacsintákban, pontosabban annak megfelelően valami tutira ki volt spórolva…
Vacsi után egy darabig a teraszon, majd a közös helyiségekben folyt a beszélgetés, mértéktartó ivászattal egybekötve...
Mindenki ébredt ahogy ébredt, aztán már kaptuk is a reggelit. Tányéron mindenkinek felvágottat, vajat, némi zöldséget hoztak ki, hozzá zsemle, és az asztalokra kihelyezve mini lekvárocskák voltak. Sokunk nagy bánatára kávé nem, csak tea járt a reggelihez, így sorra kerültek elő az instant kávécskák a tartalékból. (A kávéautomata persze elromolva)
Reggeli után jött az ötletelés, hogy merre legyen a menet. S végül a korán kelők (én még vártam hogy Kriszta és Gabi felébredjen) elindultak a Marcali termálstrandra. Egy másik csapat a balcsira ment, de ők mondták hogy a nem túl meleg időhöz hozzájött a parti szél, így végképp nem fürödtek, épp csak motoros kabátban feküdtek a parton – legalábbis elmondásaik alapján. Néhányan megvártuk hogy leérjen Babulu is, aki így szombaton jött utánunk. Várakozás közben folyton vaciláltunk hogy balcsi vagy Marcali, és persze az aktuális felhőszámtól függően hol erre, hol arra szavaztunk. Babu érkezése után cuccoltunk is, és végülis Marcalinak vettük az irányt.
Alighogy beparkoltunk a fürdő elé, szembejöttek a kora reggel induló csajok, kérdeztük is mi a helyzet, hogy ilyen hamar ráuntak a pancsolásra. Kiderült hogy megéhezett a banda, így aztán most mennek csárdanézőbe. Mi is kicsit éhesek voltunk már, de gondoltuk valami büfé csak van, azzal majd elnyomjuk és mi is hazafelé eszünk. Irány a strand, és a kültéri meleg-vizes medence!
Végül volt minden jó a strandbüfében: rántott szeletek körettel, pizza, hamburger, saláták stb., így bőségesen elég volt itt bekajálnunk. Kriszta mint azt már megszoktuk, most is valahogy a vacakabb hamburgert kapta. Szerintem valamiféle átok súlythatja, mert a fél órával korábban kikért még pihe-puha zsemlében volt, az övé meg már valami kiszáradtban. Végül zárásig maradtunk, majd irány vissza a panzióba.
Visszaérve hippi-dzsemborit találtunk, kiteregetett pokrócokkal, törölközőkkel, hintázó nagylányokkal, a késő délutáni nap fényében. Sietve mi is odatelepedtünk, és csatlakoztunk a vidám beszélgetéshez. Szép lassan előkerültek a poharak is, majd egyszer csak Mina jelent meg, kezében az elmaradhatatlan, turbózott sárgadinnyével. Hát elég gyorsan elfogyott
Aztán ahogy közeledett a naplemente, egyszer csak jött a nagy szülinapi tortánk, és hozta a kistesókat is, mert szülinapos volt most is bőven, és torta ugye mindenkinek jár! A torták finomak, a hangulat jó, és még némi idegnyugtató dühöngés is belefért a pénzezés okozta káoszon. NaNa! jövőre muszáj lesz jönnöd, látod, nélküled semmi sem működik flottul! 
Sötétedés után a csajok megkértek hogy tüzeskedjek kicsit, így előkaptam zsonglőrkellékeim és táncoltam egyet az éjszakában. Kaptam sok dicséretet, amit ezúton is nagyon köszönök Csajok!, de nem kell ám túlajnározni, nehogy aztán elszálljak.
Tűz show után megint bevonultunk, mert hidegek a pusztában az éjszakák. Az este ugyanúgy telt, mint előző nap: jó hangulat, beszélgetés, iszogatás, ki meddig bírja…
Vasárnap reggel rántottát kaptunk az asztalunkra, s a kávégépet is sikeresen megjavíttatták azt hiszem, bár én ekkor már maradtam az instant kávémnál. Reggelit követően végignéztük egy tehéncsorda vonulását a kapu előtt, és igen, mindenki levonta a megfelelő, és természetesen nem a súlyra vonatkozó párhuzamokat
Ezután szép lassan mindenki szedelőzködött, ki hamarabb, ki később távozott, kisebb-nagyobb csapatokra szakadva. Én Tagamával tartottam, akivel egészen a 84-es út megyeri lekanyarodójáig együtt motoroztunk. Az idő szép napos volt, az út pedig olyan balatoni kilátást nyújtott egyes szakaszokon, hogy igen erős önfegyelem kellett az útra koncentráláshoz. Legszívesebben tátott szájjal bámultam volna a csodás víztömeget!
Jövőre újra CSAK Csajok a Motoron buli!!!!
UI.: Addig is remélem még sok felé motorozunk az országban!
Látnotok kellett volna azokat az arcokat amikor begurultam az udvarra a fullra pakolt motorral! Azonnal bombáztak a kérdésekkel hogy én vajon egy hétre jöttem, meg maradt-e otthon valami a házban is, stb., stb., …
Itt jegyezném meg, hogy valaki a közös lemenetelt is megírhatná, meg a hétvége további olyan részeit, melyekről én lemaradtam.
Szóval leértem, Kriszta rögtön jött is hogy már foglalt szállás nekünk, Tagamának, meg majd Babunak. Beköltözés, leöltözés után a maga részéről rögtön a vacsi felől érdeklődtem, és kisvártatva megtudtam hogy bár voltak akik ettek, azért a többség még nem. Páran megindultak volna enni, de mondtam akkor már inkább mindenki együtt. Szóval jött a nagy közös vacsi a gulyással ami finom volt, és utána a palacsintával. Ez is ehetőnek bizonyult, én végül Krisztáét is benyomtam, mert ő nem szereti a lekvárosat, de azért a balatoni büfé feeling benne volt a palacsintákban, pontosabban annak megfelelően valami tutira ki volt spórolva…
Vacsi után egy darabig a teraszon, majd a közös helyiségekben folyt a beszélgetés, mértéktartó ivászattal egybekötve...
Mindenki ébredt ahogy ébredt, aztán már kaptuk is a reggelit. Tányéron mindenkinek felvágottat, vajat, némi zöldséget hoztak ki, hozzá zsemle, és az asztalokra kihelyezve mini lekvárocskák voltak. Sokunk nagy bánatára kávé nem, csak tea járt a reggelihez, így sorra kerültek elő az instant kávécskák a tartalékból. (A kávéautomata persze elromolva)
Reggeli után jött az ötletelés, hogy merre legyen a menet. S végül a korán kelők (én még vártam hogy Kriszta és Gabi felébredjen) elindultak a Marcali termálstrandra. Egy másik csapat a balcsira ment, de ők mondták hogy a nem túl meleg időhöz hozzájött a parti szél, így végképp nem fürödtek, épp csak motoros kabátban feküdtek a parton – legalábbis elmondásaik alapján. Néhányan megvártuk hogy leérjen Babulu is, aki így szombaton jött utánunk. Várakozás közben folyton vaciláltunk hogy balcsi vagy Marcali, és persze az aktuális felhőszámtól függően hol erre, hol arra szavaztunk. Babu érkezése után cuccoltunk is, és végülis Marcalinak vettük az irányt.
Alighogy beparkoltunk a fürdő elé, szembejöttek a kora reggel induló csajok, kérdeztük is mi a helyzet, hogy ilyen hamar ráuntak a pancsolásra. Kiderült hogy megéhezett a banda, így aztán most mennek csárdanézőbe. Mi is kicsit éhesek voltunk már, de gondoltuk valami büfé csak van, azzal majd elnyomjuk és mi is hazafelé eszünk. Irány a strand, és a kültéri meleg-vizes medence!
Végül volt minden jó a strandbüfében: rántott szeletek körettel, pizza, hamburger, saláták stb., így bőségesen elég volt itt bekajálnunk. Kriszta mint azt már megszoktuk, most is valahogy a vacakabb hamburgert kapta. Szerintem valamiféle átok súlythatja, mert a fél órával korábban kikért még pihe-puha zsemlében volt, az övé meg már valami kiszáradtban. Végül zárásig maradtunk, majd irány vissza a panzióba.
Visszaérve hippi-dzsemborit találtunk, kiteregetett pokrócokkal, törölközőkkel, hintázó nagylányokkal, a késő délutáni nap fényében. Sietve mi is odatelepedtünk, és csatlakoztunk a vidám beszélgetéshez. Szép lassan előkerültek a poharak is, majd egyszer csak Mina jelent meg, kezében az elmaradhatatlan, turbózott sárgadinnyével. Hát elég gyorsan elfogyott
Sötétedés után a csajok megkértek hogy tüzeskedjek kicsit, így előkaptam zsonglőrkellékeim és táncoltam egyet az éjszakában. Kaptam sok dicséretet, amit ezúton is nagyon köszönök Csajok!, de nem kell ám túlajnározni, nehogy aztán elszálljak.
Tűz show után megint bevonultunk, mert hidegek a pusztában az éjszakák. Az este ugyanúgy telt, mint előző nap: jó hangulat, beszélgetés, iszogatás, ki meddig bírja…
Vasárnap reggel rántottát kaptunk az asztalunkra, s a kávégépet is sikeresen megjavíttatták azt hiszem, bár én ekkor már maradtam az instant kávémnál. Reggelit követően végignéztük egy tehéncsorda vonulását a kapu előtt, és igen, mindenki levonta a megfelelő, és természetesen nem a súlyra vonatkozó párhuzamokat
Ezután szép lassan mindenki szedelőzködött, ki hamarabb, ki később távozott, kisebb-nagyobb csapatokra szakadva. Én Tagamával tartottam, akivel egészen a 84-es út megyeri lekanyarodójáig együtt motoroztunk. Az idő szép napos volt, az út pedig olyan balatoni kilátást nyújtott egyes szakaszokon, hogy igen erős önfegyelem kellett az útra koncentráláshoz. Legszívesebben tátott szájjal bámultam volna a csodás víztömeget!Jövőre újra CSAK Csajok a Motoron buli!!!!
UI.: Addig is remélem még sok felé motorozunk az országban!
