Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Optimizmus

Márpedig optimistának lenni jó. Állítólag. Valamire. Ha van mire. Mi is az az optimizmus? Amikor a számára pozitív kimenetelű dolgokat reméli az illető, illetve mindennek a (számára) jó oldalát látja. Köze nincs a realizmushoz. Ez valami ködös, szürreális látásmód. Amikor a söröskorsó félig van, akkor az számára félig tele van. A fröccsben is csak a bort látja. Ha nincs pénze kajára, akkor ő fogyókúrázik.

Valahogy a motorozás is ilyen ködös, alaptalan optimizmusnak indult. Nálam. De szerintem mindenkinél. A szabadság érzése, közvetlen kapcsolat a környezettel, büszkeség a saját vasra, a bárhol parkolás lehetősége, olcsó módszer A-ból B-be stb. Egészen addig, amíg nem kell külön gürizni, hogy kifizessük a kötelező biztosítást, átiratást, műszakit, tankolást. Amíg a környezettel való közvetlen kapcsolat nem a kanyar menti susnyást vagy egy idióta agyatlan barom kocsijának a karosszériáját, vagy a zuhogó jégesőt jelenti. Amíg nem romlik el, van hozzá alkatrész, vagy egy agyatlan barom meg nem rongálja, a másik agyatlan barom meg le nem ugatja. Amíg a bárhol való parkolást nem lehetetlenítik el irigy, rosszakaró rongálók vagy bírságolók. Amíg nem ver rád a biztosító vagy az önkormányzat olyan külön költségeket, amik miatt elkezd baxtatni a kedves család, hogy ennyiből egy kisautót is fenntarthatsz. Vagy az optimista embernek azon túl is, egy darabig, amíg elő nem kerül az a bizonyos mérleg. Akárcsak a párkapcsolatban.

Van, amikor a motorozáshoz más alaptalan optimizmus is társul. Mondjuk amikor szívünk választottját, vagy egyszerűen csak egy szimpi csajt fölültetünk magunk mögé, vagy pláne, ha hozzásegítjük egy motorhoz. Mert élje át ő is azt az euforikus érzést, amit mi annyira szeretünk. Van, amikor a csaj el se fogadja, mert hótt para. Vagy amikor elfogadja, nyomja is egy darabig, élvezi is, de utána megáll a vas alatta kétszer, utána megázik háromszor, és ahogy jött a lelkesedés, úgy el is tűnik. És az még a jobbik eset, amikor nem tilt le téged a te vasadról. Van még rosszabb is: amikor alattomos pletykákat terjeszt el, sérteget nyíltan vagy a hátad mögött, és az agyrém: amikor féltékeny lesz a vasadra. Vagy ha nem vagytok együtt a csajjal, a tőled kapott vas egy idő után ott rohad meg a sarokban. Mert az ugye a jobbik eset, ha nyíltan vagy titokban eladja.

Ilyen alaptalan optimizmus volt a motorválasztásom is. Kéznél volt fater 250-es Sport CZ-je. Megismertem. Megszerettem. Megcsináltam. Nem is akárhogy. Még csehül is meg akartam tanulni egy időben, annyira szerettem és ismertem a cseh vasakat. Felhőtlen dolog volt, amíg volt hozzá jó, vagy elfogadható minőségű alkatrész. Aztán beszólások: „Menj ki a bolt elé, parasztgyerek! Nézd meg, mi van kiírva! Motorbolt! Nem Jawa-bolt!” Amíg intettek a szembejövők, és nem nézték le a kispénzű, szocival nyomulót, amíg nem várták el evidenciaszinten, hogy ilyen vas csakis és kizárólag restaurált állapotban, hobbigépként üzemeltethető. Amíg volt, aki értékelje a hazai sufniban összehozott, de igényes, jó minőségű munkát.

Nincs még vége a sornak, ami az eredetileg optimizmust keltő dolgokat illeti. A zene. Amikor a Dolly Roll szövegei már idegesítően nyálasnak tűntek (nem utolsósorban azért, mert nem voltam épp szerencsés a csajok terén), és átnyergeltem a mégiscsak értelmesebb szövegű, meg vérforraló heavy metalra, a zene nyomán úgy éreztem, megértenek, nem vagyok egyedül, és ez bizakodással töltött el. A motoros oldalamat föltüzelték a motoros zenék, AC/DC, Steppenwolf és társai. Egészen addig, amíg a környezetem meg nem gyűlölte, amit hallgatok, és egyáltalán azt, hogy hallgatok. Alig van már időm zenét hallgatni. Pedig állítólag laza, túl laza melóm van, és az otthoni melókat (családi ház) sem veszem kellőképpen komolyan. Valahogy mostanában a Nevergreen szövegeiről kezdem úgy látni, hogy valaki megért. De azt is alig van időm hallgatni. Mindig mások sajnálják az én időmet rá.

Ugyanígy vagyok a Star Trekkel is. Ez a 23-24. században játszódó történet-sokaság feltételez egy csomó pozitív eseményt. Azt, hogy a jelenlegi társadalmi rend egy jobbal folytatódik anélkül, hogy kiirtottuk volna az előzőek pozitív eredményeit, vagy azt a környezetet, aminek hátán idáig kapaszkodtunk. Megismertünk idegen értelmes lényeket, tehát mégsem vagyunk egyedül, lehetséges hosszú távon fenntartani egy technikai civilizációt, és nagy részükkel előbb-utóbb mégiscsak békességben élünk egymás mellett. Jó, valaki mindig van, aki nem fér a bőrébe. De mégiscsak túléltünk valahogy. Jelenlegi tudásom birtokában teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ez a jövő nem lehetséges. Nem mások, csak saját magunk miatt, nem hibáztathatunk senkit. Mégis néha jólesik beletemetkeznem ennek a világnak az alapvető optimizmusába, még akkor is, ha ez erősen ironikus még saját magam előtt is.

Az elején még optimizmussal töltött el a gyerekeim születése is. Talán lesz majd, ha sikerül jól nevelnünk őket, aki öreg napjainkban néha ránk nyitja az ajtót, ad egy pohár vizet, segít egy kicsit, vagy csak kicseréli a pelenkánkat. Jelen állás szerint nem lesz. Nekem nincs időm rájuk, és se a világ, se a jelenlegi neveltetésük nem olyan, hogy megtegyék majd. Szólni minek, csak még rosszabb lesz.

Optimistává tett az adó-visszatérítésem is. Ha sikerül kiegészítenem, négy ilyenből letudhatom az adósságomat, ami nagyon a körmömre égett. De megint a más baromsága miatt kell hozzányúlnom, nem tudom, marad-e annyi, amiből visszamehet ez a régóta nagyon kellemetlen dolog.

Optimizmusra adott okot mostanában egy különleges esemény. Azt hiszem, túl sokat pofáztam, mennyire fáj, hogy más baromsága miatt kellett lemondanom a motorozásról, amit annyira szerettem, és amiről azt hittem, hogy a hosszú hajammal együtt életem végéig ki fog tartani. Azt gondolom, osztogathatnak a minisztériumban meg a polgármester részéről annyi díjat, amennyit csak bírnak, de annál nagyobb elismerés egy pedagógus számára, mint hogy a diákjai valóra váltják az álmát, egyszerűen nem létezik. És ez még akkor is óriási és megismételhetetlen dolog, ha csak egy 207-es Babettáról van szó. Ugyanis én kaptam egy ilyet a végzős diákjaimtól. Szerintem megdöntöttem az egyfolytában való vigyorgás világcsúcsát. Amikor elhittem, hogy ez megtörténhet, rögtön azon járt az agyam, hogyan fogom ezt beadni azoknak, akiknek a motorozásom végét köszönhetem. És sajnos arra jutottam, hogy nem kell többet motoroznom, mert az is, aki eddig belenyugodott volna, annak fixa ideájává vált, hogy el fognak ütni és tolószékbe kerülök, és ezen annyira fölhúzta magát, hogy kis híján kórházba került. Mivel sajnos a család egy másik tagja nem tudja és nem is akarja átvenni tőle a stafétát (még segíteni se hajlandó), ezért az illetőre szükség van, az alaptalan mániáját meg nem lehet kiverni a fejéből, ezért ha nem akarom teljesen ellehetetleníteni a saját és a család anyagi és egyéb helyzetét, nem lehet többé motorizált kétkerekűm. (Viszont ajándékot eladni vagy tovább ajándékozni is nagy pofátlanság, nesze oldd meg.) Sőt, ahogy a paráját ismerem, hamarosan a bicikliről is le leszek zsarolva. Megint a marhaság miatt a fölösleges pénzszórás, merthogy mindenhova kocsival. Ez mondjuk télen meg esőben érthető. Na de jó időben se mehetek!

Szóval valahol ennyi értelme van az optimizmusnak. Mint árvaházban a szülői értekezletnek. Aki realista, az nem optimista. A legkevésbé se. Tudom, mindenkinek megvan a maga baja. De akkor miért várja el a másiktól, hogy mindig :hura:optimista legyen? Talán hogy ne csak neki legyen szar, hogy más is essen pofára?

Anyám szerint negyven fölött már több dologról kell lemondani, mint amennyit elkezd az ember. Van még három évem ezek szerint. Hajrá. Úgyhogy ne feledjétek, fő az optimizmus, időnként megkeverni, le ne égjen.
  • Like
Reactions: 2 emberek

Hozzászólások

Annyi mindenről mondtam le a családom miatt... Ezért nem fogom hagyni, hogy a leendő általam létrehozott családomban ilyen ne legyen. Párodnak sosem voltak nagy álmai, vagy olyan hobbijai, amit nem akart abbahagyni? Mert csak ezt tudom elképzelni, hogy képes volt valamitől eltiltani, ami Neked az életed része! Az ilyet sose fogom megérteni. Felnőtt ember vagy, eltudod dönteni, hogy mit szeretnél. Gyalog, kocsival, biciklivel ugyanúgy meghalhatsz. Zebrán nem adnak elsőbbséget, kihajt eléd egy másik autó/teherautó, stb. Benne van a rizikó az egész életben, bármi megtörténhet...
A diákjaid meg írtó jó fejek! Le a kalappal előttük, de előtted is, mert remek tanár lehetsz, ha ilyet megtettek érted! :)
 
Utoljára módosítva:
Z
Ez egy jó blog,csak semmi köze az optimizmushoz,sőt a realizmushoz sem nagyon......Ebből egy ember vergődése,ami kiolvasható,egy emberé aki még magáért sem képes kiállni,az ésszerűség határain belül sem.....Ilyen áron sose legyen senkim,hogy kompromisszum gyanánt én bólintok rá mindenre....
 
Ez kapcsolódik ide?

2014. Ne felejtsd el, ez a Szaturnusz, a korlátok éve!
Az optimizmus kötelező!

Mert ez még mindig a Szaturnusz éve!
A számok összeadásából 2014 = 2+0+1+4 = 7 – t kapunk.
A numerológiában a 7-es szám a Szaturnusz, a karma bolygója: összefogottság, szűkítés, keretek, korlátok, tehát 2014. nem arról szól, hogy az lesz, amit mi akarunk, de ettől még ez az év nagyon sikeres lehet, csupán a tanulóleckét kell megtanulnunk.

Céltudatosnak kell lennünk, és sokat kell tennünk ahhoz, hogy terveink megvalósuljanak. Nem lesz könnyű. Nem számíthatunk másra, csak saját magunkra, de ha elszántan és következetesen dolgozunk, egész biztosan meg lesz az eredménye.

Ebben a dátumban is van a kettes (Hold): nőiesség, befogadás, érzelmek, a család száma, az otthon területe, a gyökerek, de ebben a szaturnuszi évben különösen fontos a hazánk iránt érzett felelősségünk felvállalása, mert külső támadásokra lehet számítani.

Ebben az egész évtizedben (2019-ig), az 1-es (Nap), a tudatosság, a racionalitás is meghatározó.

A Négyes szám (Föld) a numerológiában nehézséget jelent (lásd: 4-es Metro), szintén erősen belejátszik a 2014-s év nehézségeibe. A numeroszkópban az 1-4-7 az anyagi világ, a földhözkötöttség energiavonala.

Ez az év nem a lazításról, nem a könnyű sikerekről, hanem a tudatos áldozatvállalásról szól, erre kell késznek lennünk, és akkor nem kapunk plusz korlátokat az életünkben. Ha optimistán megtesszük azt, amit saját magunktól kell felvállalnunk, sikeresek leszünk!

Kitartást és további sikeres esztendőt kívánok!
oFzKDdGXG9VCfBlXQX1uSSrwNmfGoJ53fpq_Np7xf1Lah3u0uzEY_AI3f9d-KUPwrvdosRDijXLpFvPzgK6e6fkd62DRHgcW93vvI0BF0EIiU6GVbY5Hs5R8qeeiraa3gPh-vfSGdaNbOJ4RICPxCllcbqROtgAVO-HGDA=s0-d-e1-ft

Üdvözlettel:
nNHKeaZa1emR0jsJ4TWJtJ3j4ufMvpQ53jhYZdhHkdDo1-ccl8EDJlD3IZ8xafF_YalsFv3SS1NwPJ8-vS9BADCUpCG9ZNJswqacs4qIgRl1b2x8KRjry_p6rT5wgOoO6_hfI8AAsasGof1arnHYP5W46BzHyoWQYquzIQ=s0-d-e1-ft

Kiss Zoltán Zéro
numerológus
 
Hát nemtom... nekem ez az év a korlátokkal együtt is egész tűrhető. Mi lesz ha nem lesznek korlátok jövőre? :D :D :D
 
Kedves Zééé! Ha nem adom fel magam, kinyírom anyámat. Te tudnál ezek után tükörbe nézni? Egyébként a nősülés is csak aljas számításból jött létre, mint utóbb kiderült, mindkettőnk részéről, és egyikünknek se jött be a számítása. A gyerekeim, se anyám nem érdemli meg, hogy miattam bántsák őket. Erről ennyit.
Egyébként tényleg sokkal jobban megéri egy életen át félrerakni az öregek otthonára, és egész életedben azt csinálni, amit szeretsz. Ld.: A leggyorsabb Indian. Csak vannak kötelességek is a világon.
 
Z
miért "nyírod" ki anyád?Nem értem....
 
Utoljára módosítva:
Mert súlyos szív-és cukorbeteg, és belehalhat egy nagyobb idegességbe. És ha két kerékre pattanok, ő nagyon ideges lesz, mert azt álmodta (vagy tudomisén hogy fordult úgy a kereke), hogy engem kétkerekűvel el fognak ütni, és tolószékbe kerülök. És akkor nyilván nem lesz senki, aki majd ápolja, ha ennél is jobban lerobban. Én nem tudok ezzel mit kezdeni, ő meg nem akar.

Egyébként bocsánatot szeretnék kérni, hogy megint itt vagyok. NaNa szerette volna nagyon, hogy ez az írás fölkerüljön ide. Nem tudok derűlátó lenni, nekem már nincs mire. Tudom, hogy ezt sokatok nem tudja, nem akarja megérteni, tudom, hogy rossz érzéseket keltek. Ezért szerettem volna eltűnni. Néha, elvétve, ha van írásom, elküldöm Minának meg NaNának a privát emilcímükre, ők egész elfogadhatóan viselik a dolgaimat. Még. De igyekszem, hogy a jövőben egyre kevesebb embernek b.sszam föl az agyát.:eek:
 
Z
Senkinek nem baszod fel az agyát.......Elolvassuk,okolunk belőle,vagy hálát adunk,hogy nem mi velünk történik,stb........Anyádnak meg semmi baja nem lesz szerintem,az ember annyi mindenen tud idegeskedni,az hogy te motorozol vagy sem az már nem oszt vagy szoroz.........Bár ez a te dolgod,nekem mindegy hogy éled a napjaidat.
 
Utoljára módosítva:
huhhh... a Zanyukám is igen súlyosan szív- és cukorbeteg, ráadásul rajta kívül senkim sincs ezen a kicseszett világon... de a saját életemet, boldogságomat akkor sem áldozom fel érte, legalábbis nem ilyen szinten... sőt! Sokan kiakadnak rajta, pláne, mióta újra együtt lakom vele, hogy a Zanyukám nem szól bele az életembe?!?!?! Hát nem. Az kéne még. 20 éve idomítom rá, mára kőkeményen megtanulta. Néha 1-1 megjegyzés azért kitör belőle, de akkor azonnal leoltom, így csend van pár hónapig megint :)
Most az a helyzet, hogy amiről akarok, beszámolok neki, amiről nem akarok, arról nem. Ha kíváncsi, kérdez és a választ tudomásul veszi. Ha nem kérdezem a véleményét, nem mondja. Ha kérdezem, elmondja, de ha nem fogadom meg, azt elfogadja. Ha hajnal 2-kor beállít hozzám 3 félrészeg haverom és további 2 napra prolongáljuk a bulit, akkor kedves hozzájuk és megkérdi, főzzön-e nekünk valamit, vagy megoldjuk a dolgainkat. Ha megyek valahová, csak azt kérdi, nagyjából mikorra érek haza, hogy ne idegeskedjen (ha a válasz az, hogy jöttömre 3 nap múlva pirkadatkor kelet felől számítson, akkor azt veszi tudomásul).
Nevelés kérdése :) 17 éves korom óta kőkeményen kikérem magamnak, ha meg akarja mondani, mit csináljak és nem, nem adom fel semmilyen zsarolás ellenére sem. Ez az ÉN ÉLETEM, ez az egyetlen van belőle, csakis a saját boldogságomat vagyok hajlandó a középpontjába helyezni.
Ezzel együtt aki ismer, az tudja, hogy a Zanyukámért ölök-halok, hogy mindig és bármikor ott vagyok neki és ő nekem, ha szükség van rá - de azért legyen már meghúzva egy egészséges határ két felnőtt ember élete között...
 
Z
Kriszta téged van szerencsém ismerni és Te egy erős egyéniség vagy....(ezért kedvellek) Vidék gyenge,nem mer változtatni(ettől nem rossz persze)....Neki kell írni néha egy nyifegős blogot és akkor ismét bírja 2-3 hónapig a családját,mert kiírta magából egy kis időre a feszkót.....
 
Z
Vidék,holnap ugorj be muterodhoz,hogy teli a tököd és válni fogsz.....Szerintem megmarad,aztán add be a keresetet,és augusztusban találkozunk a szelidi tavi moccos találkozón és mulatunk....:)
 
Ilyenkor ám nekem mindig megszakad a szívem egy kicsit... annyira rossz látni, amikor egy ember valaki más életét éli, valaki más elvárásai, normái által elnyomva önmagát... mert ez nem jó, nem öröm, nem boldogság. És az így elpazarolt éveket-évtizedeket soha, SOHA vissza nem kapjuk, és utólag keservesen meg fogjuk bánni.
Nem győzöm elégszer elmondani, leírni: ez az egyetlen életünk van!!! Itt és most kell boldognak lennünk, nem lesz legközelebb!!! Nem mondhatjuk, hogy majd következőre máshogy csinálom, MOST kell máshogy csinálni, hogy nekünk jó legyen!
 
Mindenki a saját élete kovácsa. Megmondhatjuk itt neki a tutit, de úgyis csak ő maga tud a saját életén változtatni.... HA AKAR. Ha nem akar, akkor meg valójában nincs akkora nagy baj hogy elhatározza magát, hogy változtasson bármin is. Ha tényleg olyan szar lenne, már régen kilépett volna a szituációból, tett volna a dolgok folyása ellen. (Egyszer ezt a mondatot elsütöttem egy panaszkodó haveromnak, azóta nem beszél velem, mert hogy én mekkora bunkó vagyok....)
 
pedig ez az igazság... :( A saját boldogságunkért csakis mi magunk vagyunk felelősek - ha valami rossz nekünk és nem változtatunk rajta, akkor nem szúr az a szög annyira, akkor végső soron elvagyunk... de amikor ilyeneket mondok, akkor engem is utálni szoktak :D
 
Ilyenkor szokott az lenni a válasz, persze, te könnyen beszélsz... :D

De miért is? Az én életemben is kell döntéseket hozni, ami szerintem a legnehezebb dolog. Meg változtatni is nagyon nehéz...

Amúgy nem véletlen, hogy erre az évre a kínai horoszkóp azt írja, hogy a nagy tisztogatások éve. Most van itt az ideje, hogy mindenki eldöntse, hogy mi a fontos,mi a jó, és a fölösleges, visszahúzó emberektől, hamis barátoktól meg kell szabadulni. Nyilván ezt a szüleivel nem tudja megtenni az ember, de azért helyrerakhatja őket negyvenvalahány évesen... hogy utána élhessen a saját életét.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Vidék
Olvasás
1,803
Hozzászólások
80
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Vidék további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére