Nem szeretem az esőt. Gyalog sem, motoron meg aztán még úgy sem. 
Érdekes, pedig a gyakorlatom a forgalomban szinte csak esőben csináltam végig, meg a vizsgát is. De az valahogy más, mint amikor az embernek egyedül kell megküzdenie a forgalommal, a lámpákkal és a vizes úttal. Na jó, nem az "embernek", hanem az "asszonynak", aki ráadásul még nem is igazán tapasztalt motoros (ez én vagyok 
)
Tegnap délután úgy adódott, hogy a Hősök teréről egyedül kellett hazamennem Újpestre, motorral. Még délelőtt indultunk, amikor egész jó idő volt, közben eleredt az eső és sz..rrá áztunk - én is, az utak is, a motor is. Elindultam haza. Az egyik lámpánál pedig fékezés közben elcsúsztam. Nem mentem gyorsan, de vizes úton egyáltalán nem vagyok tapasztalt, meg talán a gumim sem olyan... fékeztem, megcsúszott a motor és eldőltem jobbra. Megijedtem, mert a jobb térdemet műtötték szalagszakadással, meg hiányzik is egy, szóval féltem, nehogy megint elszakadjon. De jó volt a gatyóm, hála a térdprotektoroknak, csak fájt az esés, kicsit bedagadt, de azt hiszem nincs más baj, mert mozog és elbír.
Ott felálltam, lekapcsoltam a motort, rögtön jött az előttem álló autós, hogy hívjon-e mentőt. Mondtam, kösz, nem, nem kell hazavinni sem, majd megoldom. Fel tudtam állni. Jött két srác is, akik gyalog voltak, hogy segítsenek-e. Mondtam, igen, állítsák fel a motort és tolják a járdaszegélyhez. Addig én összeszedegettem, ami törött darabokat találtam (a pleximből, index). Felállították - nagy nehezen - de tolni nem tudták, sebességben volt. Eszembe jutott, de a motor mellett állva nem tudtam üresbe tenni (kezdő vagyok), mondtam, fogják a motort és feltornáztam magam rá. Üresbe tettem, arrébb gurigáztam és megpróbáltam inditani. Beindult, de iszonyú hangos hangja volt. Hát, mondom, ha már beindult és rajta ülök, úgy tűnik, működik kezem-lábam, hát hazaviszem. Így lett. Hazáig már nem történt esemény, csigatempóban és borzalmas hangerővel közlekedtem. A tükreim lobogtak, mint a zászlók (március 15-én), állítgatni kellett, mert nem láttam semmit. Persze, az eső a képembe, mert a bukón a plexit nem mertem lehajtani - kívülről az esőcseppek, belülről a pára miatt nem láttam. Először egy rendőrautó jött utánam, de valszeg megunta, mert én voltam a hangosabb (na jó, nem szirénázott), aztán meg valami "motormentő" cég autója követett, így megnyugodtam, ha szétesik útközben a mocim, csak megállnak.
Otthon kárfelmérés: szétcsúszott alul a kipufogó cső, azért volt olyan iszonyú hangja. Letört a pleximből egy jó darab, meg a jobb első indexem. Meg a kipufogón a karcok, a tankon kis horpadás, a tükrömben eltört az anya, ezért lobogott. A nadrágom kicsit kirojtosodott és borzalmas koszos voltam, mint egy malac, mint aki ünnepit fetrengett egy szép nagy pocsolyában.
Szóval tegnap "eső-nap" volt: esett az eső, esett Csacskamacs... Csak a jó kis túrapleximet sajnálom, a zuram szerint nem szedtem össze minden darabját, nem tudta összerakni, másikat kell venni... majd...
Érdekes, pedig a gyakorlatom a forgalomban szinte csak esőben csináltam végig, meg a vizsgát is. De az valahogy más, mint amikor az embernek egyedül kell megküzdenie a forgalommal, a lámpákkal és a vizes úttal. Na jó, nem az "embernek", hanem az "asszonynak", aki ráadásul még nem is igazán tapasztalt motoros (ez én vagyok )Tegnap délután úgy adódott, hogy a Hősök teréről egyedül kellett hazamennem Újpestre, motorral. Még délelőtt indultunk, amikor egész jó idő volt, közben eleredt az eső és sz..rrá áztunk - én is, az utak is, a motor is. Elindultam haza. Az egyik lámpánál pedig fékezés közben elcsúsztam. Nem mentem gyorsan, de vizes úton egyáltalán nem vagyok tapasztalt, meg talán a gumim sem olyan... fékeztem, megcsúszott a motor és eldőltem jobbra. Megijedtem, mert a jobb térdemet műtötték szalagszakadással, meg hiányzik is egy, szóval féltem, nehogy megint elszakadjon. De jó volt a gatyóm, hála a térdprotektoroknak, csak fájt az esés, kicsit bedagadt, de azt hiszem nincs más baj, mert mozog és elbír.
Ott felálltam, lekapcsoltam a motort, rögtön jött az előttem álló autós, hogy hívjon-e mentőt. Mondtam, kösz, nem, nem kell hazavinni sem, majd megoldom. Fel tudtam állni. Jött két srác is, akik gyalog voltak, hogy segítsenek-e. Mondtam, igen, állítsák fel a motort és tolják a járdaszegélyhez. Addig én összeszedegettem, ami törött darabokat találtam (a pleximből, index). Felállították - nagy nehezen - de tolni nem tudták, sebességben volt. Eszembe jutott, de a motor mellett állva nem tudtam üresbe tenni (kezdő vagyok), mondtam, fogják a motort és feltornáztam magam rá. Üresbe tettem, arrébb gurigáztam és megpróbáltam inditani. Beindult, de iszonyú hangos hangja volt. Hát, mondom, ha már beindult és rajta ülök, úgy tűnik, működik kezem-lábam, hát hazaviszem. Így lett. Hazáig már nem történt esemény, csigatempóban és borzalmas hangerővel közlekedtem. A tükreim lobogtak, mint a zászlók (március 15-én), állítgatni kellett, mert nem láttam semmit. Persze, az eső a képembe, mert a bukón a plexit nem mertem lehajtani - kívülről az esőcseppek, belülről a pára miatt nem láttam. Először egy rendőrautó jött utánam, de valszeg megunta, mert én voltam a hangosabb (na jó, nem szirénázott), aztán meg valami "motormentő" cég autója követett, így megnyugodtam, ha szétesik útközben a mocim, csak megállnak.
Otthon kárfelmérés: szétcsúszott alul a kipufogó cső, azért volt olyan iszonyú hangja. Letört a pleximből egy jó darab, meg a jobb első indexem. Meg a kipufogón a karcok, a tankon kis horpadás, a tükrömben eltört az anya, ezért lobogott. A nadrágom kicsit kirojtosodott és borzalmas koszos voltam, mint egy malac, mint aki ünnepit fetrengett egy szép nagy pocsolyában.
Szóval tegnap "eső-nap" volt: esett az eső, esett Csacskamacs... Csak a jó kis túrapleximet sajnálom, a zuram szerint nem szedtem össze minden darabját, nem tudta összerakni, másikat kell venni... majd...
