Úgy alakult az életem hogy semmi marasztalót sem éreztem arra, hogy tovább maradjak otthon. ezért elkezdtem keresni valami értelmes munkát a közelben. Előszörre Osztrákban gondolkodtam aztán be kellett látom, hogy van aki hamarabb ébredt már...
Pár száz mail telefon interjú és pár próbamunka után kaptam egy állást szállással a Fekete erdő aljában.
Elég sok próbán túl voltam az életem során így ez a lehetőség sem riasztott vissza hogy 1200 kilométerre vagyok az "otthonomtól". Tudtam azt nem lesz könnyű feladat a régi új munka az új környezet, de vállaltam. Fejben már régen el döntöttem, menni kell de csak most értem meg milyen áldozatot is követel.
A magánéleti balszerencséim után még egy lapáttal rátett, az bizony én elszúrtam egy olyan kapcsolatot, amit soha sem bocsájtok meg magamnak, de ez egy másik történet… Amit még nem akarok forszírozni, mert reménykedem, talán azt a kristályt meg lehet ragasztani a szerelem erejével s az idő múlásával talán...
Közel 2,5 hónap munka után mondhatom nagy falat ez egy magamfajtának.. Azt gondoltam minden oké… Én beszélek annyira Németül mi bajom lehet? Nagyon sok segítséget kaptam egy kedves baráttól, aki kint él a-z ig elmagyarázta mi re kell figyelnem. Hol mit kell intézzek és mi az amit mindenféleképp tartsak az eszembe akármi is történjen...Ezúton is köszönöm Suzu!
Aztán amikor a munka közben elakadtam s nem volt idő a szótárazásra bizony rádöbbentem, mennyire kevés az a Német amit tudok. Folyamatos napi tanulással és a írás és a beszéd fejlesztésével is nehezen állok helyt, de igyekszem és ezt látják rajtam ez nagyon pozitívként értékelik a kollégák és a főnökeim. Folyamatosan figyelni mit mondanak, milyen feladatot kell elvégeznem azt pontosan maradéktalanul megoldani napi 9-10 óra munkával. Az első hónap minden estéjén csak az ágyba kívántam magam ami egy matrac volt a szoba sarkában s a bőröndjeim társaságában 9 négyzetméteren.
Mára odáig fejődtem, másodkézből vettem bútorokat és berendeztem a szobám. Hűtőm mikró is van meleg ételt eszem és néha egy kis sütire is futja, már mosógépet nézegetek és sikerült netet is varázsolnom...
Szerencsém van, a kollégák elfogadnak, s semmi jelét nem érzem annak, hogy auslander (külföldi) vagyok.
8 szerelő dolgozik a műhelyben, aki tud segít a másiknak s volt rá példa már én is tudtam segíteni a fiatalabb kollégáknak.
Sokat olvasok a külföldi melósok különböző fórumain rengeteg az aki jönne nyelvtudás nélkül bármilyen munkát elvállalok… tudom a szűkség.
De az Én megállapításom nekem is ugyan az:
ha nem tudsz, nyelvet ne gyere
ha nem akarsz dolgozni és valahogy, lesz majd, ne gyere
ha fejben nem döntöttél mit szeretnél, ne égess fel magad mögött mindent , mert nem tudsz majd helytállni és vissza kell menned.
Ha nem tudsz nyelvet annyira, mint Én annyira sem. Bizony honnét tudod milyen munkaszerződést írsz alá a szobát, a bejelentkezéseket hogyan tudod intézni?
Több mit két hónap tapasztalata ez.
Itt azt mondják, ha az ügyfél elégedett, akkor elégedett a főnök is és te is elégedett leszel a hónap végén kapott borítékkal….
S ami hiányzik a szeretteim a magyar beszéd és minden, ami haza köt.
Ne értsetek, félre nem azért írom, mert megbántam azt, hogy itt vagyok, hanem azt akit akiket szerettem nem látja látják, hogy mennyire hiányzik hiányoznak.
Maradok tisztelettel….
Pár száz mail telefon interjú és pár próbamunka után kaptam egy állást szállással a Fekete erdő aljában.
Elég sok próbán túl voltam az életem során így ez a lehetőség sem riasztott vissza hogy 1200 kilométerre vagyok az "otthonomtól". Tudtam azt nem lesz könnyű feladat a régi új munka az új környezet, de vállaltam. Fejben már régen el döntöttem, menni kell de csak most értem meg milyen áldozatot is követel.
A magánéleti balszerencséim után még egy lapáttal rátett, az bizony én elszúrtam egy olyan kapcsolatot, amit soha sem bocsájtok meg magamnak, de ez egy másik történet… Amit még nem akarok forszírozni, mert reménykedem, talán azt a kristályt meg lehet ragasztani a szerelem erejével s az idő múlásával talán...
Közel 2,5 hónap munka után mondhatom nagy falat ez egy magamfajtának.. Azt gondoltam minden oké… Én beszélek annyira Németül mi bajom lehet? Nagyon sok segítséget kaptam egy kedves baráttól, aki kint él a-z ig elmagyarázta mi re kell figyelnem. Hol mit kell intézzek és mi az amit mindenféleképp tartsak az eszembe akármi is történjen...Ezúton is köszönöm Suzu!
Aztán amikor a munka közben elakadtam s nem volt idő a szótárazásra bizony rádöbbentem, mennyire kevés az a Német amit tudok. Folyamatos napi tanulással és a írás és a beszéd fejlesztésével is nehezen állok helyt, de igyekszem és ezt látják rajtam ez nagyon pozitívként értékelik a kollégák és a főnökeim. Folyamatosan figyelni mit mondanak, milyen feladatot kell elvégeznem azt pontosan maradéktalanul megoldani napi 9-10 óra munkával. Az első hónap minden estéjén csak az ágyba kívántam magam ami egy matrac volt a szoba sarkában s a bőröndjeim társaságában 9 négyzetméteren.
Mára odáig fejődtem, másodkézből vettem bútorokat és berendeztem a szobám. Hűtőm mikró is van meleg ételt eszem és néha egy kis sütire is futja, már mosógépet nézegetek és sikerült netet is varázsolnom...
Szerencsém van, a kollégák elfogadnak, s semmi jelét nem érzem annak, hogy auslander (külföldi) vagyok.
8 szerelő dolgozik a műhelyben, aki tud segít a másiknak s volt rá példa már én is tudtam segíteni a fiatalabb kollégáknak.
Sokat olvasok a külföldi melósok különböző fórumain rengeteg az aki jönne nyelvtudás nélkül bármilyen munkát elvállalok… tudom a szűkség.
De az Én megállapításom nekem is ugyan az:
ha nem tudsz, nyelvet ne gyere
ha nem akarsz dolgozni és valahogy, lesz majd, ne gyere
ha fejben nem döntöttél mit szeretnél, ne égess fel magad mögött mindent , mert nem tudsz majd helytállni és vissza kell menned.
Ha nem tudsz nyelvet annyira, mint Én annyira sem. Bizony honnét tudod milyen munkaszerződést írsz alá a szobát, a bejelentkezéseket hogyan tudod intézni?
Több mit két hónap tapasztalata ez.
Itt azt mondják, ha az ügyfél elégedett, akkor elégedett a főnök is és te is elégedett leszel a hónap végén kapott borítékkal….
S ami hiányzik a szeretteim a magyar beszéd és minden, ami haza köt.
Ne értsetek, félre nem azért írom, mert megbántam azt, hogy itt vagyok, hanem azt akit akiket szerettem nem látja látják, hogy mennyire hiányzik hiányoznak.
Maradok tisztelettel….
