Szóval gyúrom ezt a Fényszínházat, aztán amikor próbálom hármasával a lépcsőket szedegetni, azért próbálnak időnként belökni a lábaim közé némi nehezítést.... De nem adom fel, mert egyszer kitaláltam, szóval akkor is megcsinálom. Most épp mászom át valami ember által épített akadályon, de odaföntről lekacsintottak, úgyhogy tuti meglesz a dolog, csak még ki kell várni.
Ezeket most el kell meséljem, csak hogy visszakacsintsak nekik oda fel.
Az egyház világa igen érdekes, főként hogy most kissé jobban belelátok a Jelenések miatt. Sose gondoltam volna, de vannak halálian jó fej papok is, és meglepő módon az idősebbek azok. Pedig tőlük féltem a legjobban, hogy vaskalaposság meg tekintélyelvűség, és úgy tűnik, mégis ők a lazábbak, emberibbek.
Szóval az első Jelenések premiert szereltük éppen be a Szent Anna templomban, és a rendszerből kb 2 órányi küzdelem után se akart kibújni a bug, egyszerűen a jel nem akart egyik helyről átmenni a másikra. Hát már nem bírtam tovább, kezdett hullani a parókám, és csak kihallatszott belőlem:
- ....hogy még a templomban is bele kell bújni az ördögnek a rendszerbe, hát ilyen nincseeeeeen....! - aztán észrevettem, hogy épp mögöttem rendez valamit az atya, és gondoltam, na most elmeszeltem magam egy életre, ide se tehetem be a lábamat többet, sőt, most elkezdhetünk mindjárt akár kifelé pakolni....
Mire az atya hunyorogva mosolygott egyet:
- Amit piszkálgat az ördög, az jó lesz!
Igaza lett. Aztán ezt elmeséltem egy másik atyának lelkendezve, hogy de jó, hogy vannak ilyen laza papok, mire elmesélte hogyan kell keresztényi módon káromkodni:
A vidéki pap fontos útja miatt elment a vasútállomásra a menetrend szerinti időben, és kérte a jegyet a kasszánál:
- Dicsértessék, kérek egy jegyet akárhová.
- Jaj tisztelendő úr, hát megváltozott a menetrend, sajnos már elment a vonatja.... hiába adok én magának jegyet, már csak holnap fog tudni elmenni, mert akkor indul oda vonat. - az atyát elöntötte a pulykaméreg, legyintett egyet dühösen, és annyit mondott:
- Akkor is dicsértessék!
Szóval ilyen ez, akkor is csinálni kell. Tegnap sűrű nap volt, és a végeredménye az lett, hogy egy helyszínt későbbre kell tolni, mint ahogyan terveztem. Kissé elkeseredetten rogytam le a gép elé, hogy megnézzem még miféle "jóhírt" küldtek még a kibertéren át, és a kacsintás ott figyelt:
Ezeket most el kell meséljem, csak hogy visszakacsintsak nekik oda fel.
Az egyház világa igen érdekes, főként hogy most kissé jobban belelátok a Jelenések miatt. Sose gondoltam volna, de vannak halálian jó fej papok is, és meglepő módon az idősebbek azok. Pedig tőlük féltem a legjobban, hogy vaskalaposság meg tekintélyelvűség, és úgy tűnik, mégis ők a lazábbak, emberibbek.
Szóval az első Jelenések premiert szereltük éppen be a Szent Anna templomban, és a rendszerből kb 2 órányi küzdelem után se akart kibújni a bug, egyszerűen a jel nem akart egyik helyről átmenni a másikra. Hát már nem bírtam tovább, kezdett hullani a parókám, és csak kihallatszott belőlem:
- ....hogy még a templomban is bele kell bújni az ördögnek a rendszerbe, hát ilyen nincseeeeeen....! - aztán észrevettem, hogy épp mögöttem rendez valamit az atya, és gondoltam, na most elmeszeltem magam egy életre, ide se tehetem be a lábamat többet, sőt, most elkezdhetünk mindjárt akár kifelé pakolni....
Mire az atya hunyorogva mosolygott egyet:
- Amit piszkálgat az ördög, az jó lesz!
Igaza lett. Aztán ezt elmeséltem egy másik atyának lelkendezve, hogy de jó, hogy vannak ilyen laza papok, mire elmesélte hogyan kell keresztényi módon káromkodni:
A vidéki pap fontos útja miatt elment a vasútállomásra a menetrend szerinti időben, és kérte a jegyet a kasszánál:
- Dicsértessék, kérek egy jegyet akárhová.
- Jaj tisztelendő úr, hát megváltozott a menetrend, sajnos már elment a vonatja.... hiába adok én magának jegyet, már csak holnap fog tudni elmenni, mert akkor indul oda vonat. - az atyát elöntötte a pulykaméreg, legyintett egyet dühösen, és annyit mondott:
- Akkor is dicsértessék!
Szóval ilyen ez, akkor is csinálni kell. Tegnap sűrű nap volt, és a végeredménye az lett, hogy egy helyszínt későbbre kell tolni, mint ahogyan terveztem. Kissé elkeseredetten rogytam le a gép elé, hogy megnézzem még miféle "jóhírt" küldtek még a kibertéren át, és a kacsintás ott figyelt: