Sokszor felteszem magamban a következő kérdést, amit eddig még sajnos nem sikerült megválaszolnom : miért van az, hogy a véleményt formálók között mindig vannak „fikázók”?
Véleménye mindenkinek van (egy érző, gondolkodó embernél ez természetes), de miért kell ennek mindenáron hangot is adni? Ráadásul mindezt többnyire nem saját (valódi) néven és még véletlenül sem személyesen, a fikázás tárgyát képező személynek irányítva.
Olvasgattam itt-ott (ez esetben itt) a fórumokat és a magyar motorversenyzőkről szóló részben található hozzászólások késztettek a gondolataim megírására.
Adva van pár ismert, elismert (vagy kevésbé), tehetséges (vagy kevésbé), sikeres (vagy kevésbé) fiatalember. Tagadhatatlan, hogy sokat tettek/tesznek azért, hogy a versenyeken helytálljanak, de mindezt elsősorban magukért teszik. Másodsorban meg, meg akarnak felelni a „munkáltatóiknak”. És ha mindezzel még a kívülállóknak (rajongók, szurkolók) is örömet szereznek az már a hab a tortán. Szenvedélyük a versenyzés és lételemük a megmérettetés. A közutakon azonban hiába keresnénk Őket, mivel a versenypályák világában élik a motoros életüket. Ritkán lehet csak a közelükbe kerülni és viszonylag nehéz (ha nem lehetetlen) megismerni a versenyzőn kívüli „magánembert”. A „földi halandónak” marad a média által tálalt „valóság”, hogy „megismerje” a versenyzőt. Ilyen leszűkített információ halmazból, és persze a saját megérzéseikből, formálnak a legtöbben véleményt.
A vélemény szabad, de kérdem én, hogy miért kell mindenáron megmondani a frankót? Miért kell a véleményét „világgá kürtölnie” annak az embernek, aki nem is ismeri igazán fikázásának „tárgyát”, aki valószínűleg rá vonatkozóan egy rossz szót sem szólt, és nem is bántotta? Esetleg az, hogy nem szimpatikus, már önmagában feljogosít mindenre? (Ez utóbbi szerintem már alulról súrolja az intelligencia határát!)
Véleménye mindenkinek van (egy érző, gondolkodó embernél ez természetes), de miért kell ennek mindenáron hangot is adni? Ráadásul mindezt többnyire nem saját (valódi) néven és még véletlenül sem személyesen, a fikázás tárgyát képező személynek irányítva.
Olvasgattam itt-ott (ez esetben itt) a fórumokat és a magyar motorversenyzőkről szóló részben található hozzászólások késztettek a gondolataim megírására.
Adva van pár ismert, elismert (vagy kevésbé), tehetséges (vagy kevésbé), sikeres (vagy kevésbé) fiatalember. Tagadhatatlan, hogy sokat tettek/tesznek azért, hogy a versenyeken helytálljanak, de mindezt elsősorban magukért teszik. Másodsorban meg, meg akarnak felelni a „munkáltatóiknak”. És ha mindezzel még a kívülállóknak (rajongók, szurkolók) is örömet szereznek az már a hab a tortán. Szenvedélyük a versenyzés és lételemük a megmérettetés. A közutakon azonban hiába keresnénk Őket, mivel a versenypályák világában élik a motoros életüket. Ritkán lehet csak a közelükbe kerülni és viszonylag nehéz (ha nem lehetetlen) megismerni a versenyzőn kívüli „magánembert”. A „földi halandónak” marad a média által tálalt „valóság”, hogy „megismerje” a versenyzőt. Ilyen leszűkített információ halmazból, és persze a saját megérzéseikből, formálnak a legtöbben véleményt.
A vélemény szabad, de kérdem én, hogy miért kell mindenáron megmondani a frankót? Miért kell a véleményét „világgá kürtölnie” annak az embernek, aki nem is ismeri igazán fikázásának „tárgyát”, aki valószínűleg rá vonatkozóan egy rossz szót sem szólt, és nem is bántotta? Esetleg az, hogy nem szimpatikus, már önmagában feljogosít mindenre? (Ez utóbbi szerintem már alulról súrolja az intelligencia határát!)
