Minával hetekkel ezelőtt beterveztük, hogy az első, sűrű 7végém végeztével a lehető leghamarabb beiktatunk egy csajos-dumálós-motorozós-kirándulós napot. Ez a lehető leghamarabb a mai 7fő volt - de amilyen a mi formánk, az időjárás nem tett kimondottan a kedvünkre... mondjuk ki: qrvahideg volt ám motoron, a garázsos bácsi csodálkozott is rémesen, amikor mentem reggel a motorért 
Mindegy, elindultam, de hamar rájöttem, hogy még egy nadrág azért elfért volna rajtam, no meg a körmeim is maradhattak volna rövidebbek, mert így csak ujjatlan kesztyűt bírtam felvenni, tehát csontig átfagytak az ujjaim, mire a diósdi MOL kútra érkeztem. Kávét is csak azért vettem, hogy a jeges ujjaimat melengessem Kávézás közben befutott Mina is és kerekedett ám a szemem, mert a Lóóóval jött, aki épp percekkel korábban kapott friss vizsgát, és már nem volt idő hazamenni kicserélni, így ő maradt az útitárs - ellenben eddigre már Mina is rájött, hogy kissé alulöltözött, így a nap újságpapír-koldulással kezdődött Miután sikeresen szerzett egy Szabad Földet és mellpáncél gyanánt felöltötte, el is indultunk. Az első kínos szitu Érden ért minket, amikor egy piros lámpánál begurultam Mina mellé, a Ló viszont indulásnál megmakacsolta magát, lefulladt, majd nem indult. Olyannyira nem, hogy Mina kezdte félretolni, én meg beálltam elé, hogy ne legyek én sem útban. Amikor a Ló végül mégis újra beindult, én gyorsan át akartam húzni a lámpán, erre természetesen meg én fulladtam le Addig bénáztunk, míg végül már sárga lámpán mentünk át, de azon már mint a kilőtt nyíl
Martonvásárig további incidens nem történt, a kastélypark bejáratánál a parkolóban viszont azonnal sikerült elfektetnem a Baglyot egy hepe-hupás parkolóhely miatt elbénázott kitámasztási manővernek köszönhetően, valamint egy diszkrét sikoly kíséretében mellé feküdtem én is. A röhögéstől elég nehezen sikerült felkelnem, és még azt se tudtam, hol fogjam meg a felemeléshez, mire Mina már talpra is rántotta a gyengélkedőt, és mialatt hosszas értekezésbe fogott bizonyos éjszakai állatok örökös lefekvési és alvási kényszeréről, én továbbra is erősen röhögtem a saját bénaságomon Kiderült az is, hogy az egyik hepe (vagy hupa) pereméről is lebontottam egy kis darab betont, úgyhogy felmerült, hogy ennél jobban ne közelítsem meg a kastélyt Viszont most már elkerülhetetlenül vennem kell egy új kormányvégsúlyt, no meg lehet, újra kell fényeztetnem az első sárvédőmet - de legalább 7fő délelőtt lévén csak Mina gyönyörködhetett a produkciómban
Aztán sétáltunk egy nagyot a kastélykertben meg a szigeten, gyönyörű a hely még így, borús-szeles-hűvös időben is, menjetek el egyszer!!!!!
Később én naivan megkérdeztem, magába a kastélyba nem lehet-e bemenni, mire útitársnőm szemében démoni fények gyúltak, szája kaján mosolyra húzódott és közölte: megnézzük! Na itt már sejtettem, hogy bajban vagyok, bár a bejáratra nem volt kiírva, hogy idegeneknek belépni tilos vagy ilyesmi, csak az, hogy Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont... számomra mondjuk már ebből nyilvánvalóvá vált, hogy nem annyira nyilvános a kastély belseje, és már meg is hátráltam volna, ösztönösen kerülve az esetlegesen kialakulható kínos szitut, hogy ránk kérdez egy biztonsági őr, vagy valami, hogy mégis mi a csipkésfrancot keresünk mi ott, de Mina szerint meg az volt kiírva, hogy menjünk be nyugodtan és különben is a magabiztos fellépés a kulcs a bárhová bejutáshoz Szóval körülnéztünk a kihalt, kongóan csendes földszinten, megnéztünk néhány modern szobrot (szerintem sárkánytojást), szerencsére nem volt gonosz portásbácsi vagy hasonló, senkivel sem találkoztunk, de amikor Mina nekiállt volna ajtókat kinyitogatni és benézni mögéjük, sürgősen távozásra bírtam
Visszafele indulván kisakkoztuk a Baglyot a nagyszerű parkolóhelyről, és Mina magabiztos profizmusától olyannyira erőt vett rajtam a zavarodottság, hogy végül már azt se tudtam, melyik a jobb kezem, de szerencsére ő megfelelően instruált: akkor most gyújts rá, szívj el egy cigit, aztán ráér melegíteni; tedd sebességbe, akkor nem gurul el, persze, kettesbe is jó lesz, csak ne legyen üresben; kapcsold ki az indexet, mert elnyomtad; plusz betépőzárazta a nyakamon a dzsekit, épp csak az orromat nem törölgette meg Hazafelé megálltunk egy nagyon jó cukrászdában, ahol vételeztünk némi boldogsághormont - plusz az otthon lévő fiúknak is beszereztünk némi vásárfiát. Mina próbált ragaszkodni hozzá, hogy ő a kabátja mellrészébe rejtve szokta hazavinni a sütit Söndörnek - de én kikértem magamnak, hogy részese legyek, amint a dudákon szétkenődött süteményeket feltálalja az urának, mert azért mégiscsak na, ezek az izék csak kettőjükre tartoznak, szóval a finomságok a hátizsákomban érkeztek meg hozzájuk
Egyébként a zavarodottságom egészen hozzájukig kitartott, úgyhogy végül Söndör tetriszezte be a megfelelő parkolóhelyre a Baglyot, aki egyébként a kávézós blogban említett Gyuszival karöltve bográcsot ígért délutánra. No, a bogrács elmaradt, viszont megismerkedtem végre Maci kutyával, aki egy gyönyörű-tündéri-szerelmes-bújós-simogatáskövetelő bűbájos terrorista, valamint sokrétűen bővítettem műveltségemet Gyuszi és a Google közös erőfeszítéseinek köszönhetően. A valamilyen elektronikai probléma kapcsán keresett kapcsolási rajz találati listája tartalmazott báránydömpert (erről később kiderült, hogy BÁNYAdömper, csak Gyuszi szemüvegben is szelektíven lát ), betegértékesítést (még mindig nem tudom, kilóra vagy darabra adják-e el őket ), és mély agyi stimulációt is (agy megléte esetén )... ezen találatok alapján mindannyian úgy véltük, hogy már nagyon közel lehet a keresett információ, ámde a végül talált rajz szerintem egy elcseszett sebtapaszt és egy hajcsavarós, krumpliorrú nénit ábrázolt... lényeg a lényeg, hogy effektív végig sírva-röhögtük a délutánt - én részemről egy óriási, meleg pokrócba, mint klepetusba burkolózva, aztán ettünk a Mina által pillanatok alatt létrehozott finom borsófőzelékből ( a feltét elmesélésétől el vagyok tiltva, pedig az egyáltalán nem az ő hibája volt, hanem a húsiparé), meg még bánónt is kaptam, lehet, célzásértékű volt, avagy a segítő szándék megnyilvánulása, de én megettem
Végül elindultunk - Mina a dolgára, én haza az ezúton is köszönettel áldott kölcsönnadrágban és kölcsönkesztyűben, és szinte nem is fáztam
Nagyon-nagyon klassz nap volt, itt is - most is hála és köszönet érte!!!!
(rövidesen egyeztetek az Illetékessel és akkor megírom ám a 7végt is, mert az is igen jól sikerült és megérdemli, hogy írásos nyoma maradjon )
Mindegy, elindultam, de hamar rájöttem, hogy még egy nadrág azért elfért volna rajtam, no meg a körmeim is maradhattak volna rövidebbek, mert így csak ujjatlan kesztyűt bírtam felvenni, tehát csontig átfagytak az ujjaim, mire a diósdi MOL kútra érkeztem. Kávét is csak azért vettem, hogy a jeges ujjaimat melengessem
Kávézás közben befutott Mina is és kerekedett ám a szemem, mert a Lóóóval jött, aki épp percekkel korábban kapott friss vizsgát, és már nem volt idő hazamenni kicserélni, így ő maradt az útitárs - ellenben eddigre már Mina is rájött, hogy kissé alulöltözött, így a nap újságpapír-koldulással kezdődött Miután sikeresen szerzett egy Szabad Földet és mellpáncél gyanánt felöltötte, el is indultunk. Az első kínos szitu Érden ért minket, amikor egy piros lámpánál begurultam Mina mellé, a Ló viszont indulásnál megmakacsolta magát, lefulladt, majd nem indult. Olyannyira nem, hogy Mina kezdte félretolni, én meg beálltam elé, hogy ne legyek én sem útban. Amikor a Ló végül mégis újra beindult, én gyorsan át akartam húzni a lámpán, erre természetesen meg én fulladtam le Addig bénáztunk, míg végül már sárga lámpán mentünk át, de azon már mint a kilőtt nyíl Martonvásárig további incidens nem történt, a kastélypark bejáratánál a parkolóban viszont azonnal sikerült elfektetnem a Baglyot egy hepe-hupás parkolóhely miatt elbénázott kitámasztási manővernek köszönhetően, valamint egy diszkrét sikoly kíséretében mellé feküdtem én is. A röhögéstől elég nehezen sikerült felkelnem, és még azt se tudtam, hol fogjam meg a felemeléshez, mire Mina már talpra is rántotta a gyengélkedőt, és mialatt hosszas értekezésbe fogott bizonyos éjszakai állatok örökös lefekvési és alvási kényszeréről, én továbbra is erősen röhögtem a saját bénaságomon
Kiderült az is, hogy az egyik hepe (vagy hupa) pereméről is lebontottam egy kis darab betont, úgyhogy felmerült, hogy ennél jobban ne közelítsem meg a kastélyt Viszont most már elkerülhetetlenül vennem kell egy új kormányvégsúlyt, no meg lehet, újra kell fényeztetnem az első sárvédőmet - de legalább 7fő délelőtt lévén csak Mina gyönyörködhetett a produkciómban Aztán sétáltunk egy nagyot a kastélykertben meg a szigeten, gyönyörű a hely még így, borús-szeles-hűvös időben is, menjetek el egyszer!!!!!
Később én naivan megkérdeztem, magába a kastélyba nem lehet-e bemenni, mire útitársnőm szemében démoni fények gyúltak, szája kaján mosolyra húzódott és közölte: megnézzük! Na itt már sejtettem, hogy bajban vagyok, bár a bejáratra nem volt kiírva, hogy idegeneknek belépni tilos vagy ilyesmi, csak az, hogy Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont... számomra mondjuk már ebből nyilvánvalóvá vált, hogy nem annyira nyilvános a kastély belseje, és már meg is hátráltam volna, ösztönösen kerülve az esetlegesen kialakulható kínos szitut, hogy ránk kérdez egy biztonsági őr, vagy valami, hogy mégis mi a csipkésfrancot keresünk mi ott, de Mina szerint meg az volt kiírva, hogy menjünk be nyugodtan és különben is a magabiztos fellépés a kulcs a bárhová bejutáshoz
Szóval körülnéztünk a kihalt, kongóan csendes földszinten, megnéztünk néhány modern szobrot (szerintem sárkánytojást), szerencsére nem volt gonosz portásbácsi vagy hasonló, senkivel sem találkoztunk, de amikor Mina nekiállt volna ajtókat kinyitogatni és benézni mögéjük, sürgősen távozásra bírtam Visszafele indulván kisakkoztuk a Baglyot a nagyszerű parkolóhelyről, és Mina magabiztos profizmusától olyannyira erőt vett rajtam a zavarodottság, hogy végül már azt se tudtam, melyik a jobb kezem, de szerencsére ő megfelelően instruált: akkor most gyújts rá, szívj el egy cigit, aztán ráér melegíteni; tedd sebességbe, akkor nem gurul el, persze, kettesbe is jó lesz, csak ne legyen üresben; kapcsold ki az indexet, mert elnyomtad; plusz betépőzárazta a nyakamon a dzsekit, épp csak az orromat nem törölgette meg
Hazafelé megálltunk egy nagyon jó cukrászdában, ahol vételeztünk némi boldogsághormont - plusz az otthon lévő fiúknak is beszereztünk némi vásárfiát. Mina próbált ragaszkodni hozzá, hogy ő a kabátja mellrészébe rejtve szokta hazavinni a sütit Söndörnek - de én kikértem magamnak, hogy részese legyek, amint a dudákon szétkenődött süteményeket feltálalja az urának, mert azért mégiscsak na, ezek az izék csak kettőjükre tartoznak, szóval a finomságok a hátizsákomban érkeztek meg hozzájuk Egyébként a zavarodottságom egészen hozzájukig kitartott, úgyhogy végül Söndör tetriszezte be a megfelelő parkolóhelyre a Baglyot, aki egyébként a kávézós blogban említett Gyuszival karöltve bográcsot ígért délutánra. No, a bogrács elmaradt, viszont megismerkedtem végre Maci kutyával, aki egy gyönyörű-tündéri-szerelmes-bújós-simogatáskövetelő bűbájos terrorista, valamint sokrétűen bővítettem műveltségemet Gyuszi és a Google közös erőfeszítéseinek köszönhetően. A valamilyen elektronikai probléma kapcsán keresett kapcsolási rajz találati listája tartalmazott báránydömpert (erről később kiderült, hogy BÁNYAdömper, csak Gyuszi szemüvegben is szelektíven lát
), betegértékesítést (még mindig nem tudom, kilóra vagy darabra adják-e el őket ), és mély agyi stimulációt is (agy megléte esetén )... ezen találatok alapján mindannyian úgy véltük, hogy már nagyon közel lehet a keresett információ, ámde a végül talált rajz szerintem egy elcseszett sebtapaszt és egy hajcsavarós, krumpliorrú nénit ábrázolt... lényeg a lényeg, hogy effektív végig sírva-röhögtük a délutánt - én részemről egy óriási, meleg pokrócba, mint klepetusba burkolózva, aztán ettünk a Mina által pillanatok alatt létrehozott finom borsófőzelékből ( a feltét elmesélésétől el vagyok tiltva, pedig az egyáltalán nem az ő hibája volt, hanem a húsiparé), meg még bánónt is kaptam, lehet, célzásértékű volt, avagy a segítő szándék megnyilvánulása, de én megettem Végül elindultunk - Mina a dolgára, én haza az ezúton is köszönettel áldott kölcsönnadrágban és kölcsönkesztyűben, és szinte nem is fáztam
Nagyon-nagyon klassz nap volt, itt is - most is hála és köszönet érte!!!!
(rövidesen egyeztetek az Illetékessel és akkor megírom ám a 7végt is, mert az is igen jól sikerült és megérdemli, hogy írásos nyoma maradjon
)
