Atomkávé - avagy a második bögre

Nos kérem, nálunk kávézni nem egyszerű, de mindenképpen hálás dolog, legalább is én hülyére vigyorgom magam rajta. Van a Gyuszi, Söndör országos húszévebarátja, no, neki még bejáratott pohara is van, ami a GYUSZIJÉ. A bögre különlegesen agresszívan melegszik a mikrohullámra, rá volt írva, nem mikrózható. Mert minek is, hiszen még fagyit árultak benne, ilyen kis retro csöbörfazonú kis cserépbigyó, helyes forma, szereztem belőle kettőt, az egyiket elraktam későbbre, a természetes cserépfogyás végett... Most kérem már az is be lett fogva, Söndör valahogy előkotorta a titkos bögretartó rejtekhelyemről. (Amit azért csináltam, mert utáltam a harminc bögrét hétvégenként a lakásból szerteszéjjel összeszedni, így most csak a jelenlévő 8-9-et pörgetjük, és csodálatos módon így még a mosogatógépig is visszatalálnak a bögrék, most, hogy kevesen vannak...)

Szóval úgy néz ki a kávézás nálunk, hogy a srácok bejönnek nyakig olajban úszva, összetapicskolják olajos kézzel a fürdőszobát, leamortizálják az olajos kézre való törülközőt, majd nekiállnak kávézni. Ha van lefőzve kávé, ha nem, Söndör még a lefőzött kávét is újramelegíti a mikróban, azt a tejeskávészerű izét amit isznak. Tuti hogy forró legyen. Hát az.
A dolog így néz ki, évek óta ez a rituálé:

Sándor benyúl a mikróba, puszta kézzel kiveszi a poharakat. A sajátja állandóan változó, a másik a GYUSZIJÉ.
Gyuszi bögréjében a kávé majdnem hideg, viszont a cserép majdnem lángol. Sándor keze azbesztből van, ezt a trükköt így Gyuszi megkajálja, és lelkesen nyúl a bögréhez. A mikrózhatatlan bögre füle a különösen forró, szerintem világítana ha sötét lenne...
Gyuszi feljajdul ahogy hozzáér a cseréphez. Valahogy elvánszorog a csaphoz, hogy lehűtse a kezét, közben csöndesen nyafog. Gyuszi hűtendő friss sebét, a hideg cukortartó üveget simogatja, előkotor egy kanalat, mert azt sose kap, persze cukrot se a kávéba, hogy tuti megégesse valahol valamijét a kóstolással.
Söndör rezignált fapofával megvonja a vállát, majd belekortyol a saját hideg szélű bögréjéből a tűzforró, még pezsgő kávéba. Mert a szája is azbesztből van.
Gyuszi értetlenül néz, megemlíti, hogy mégis hogy van az, hogy neki állandóan olyan forró a bögréje. Mire Söndör annyit mond, az a te bögréd. Gyuszi kissé zaklatottan megfogja Söndör poharát, az hűvös, majd lendületből belekortyol: ennek eredményeképpen a benne lévő forró kávé a száját is megégeti, illetve leégeti gyomorig a nyelőcsövét. Káromkodás. Söndör sandán elmosolyodik majd a forró folyadéktól lekonyuló kanalat kiveszi a bögréjéből... Átteszi Gyuszijéba, aki ismét megégeti magát, immár a forró kanáltól.
Gyuszi értetlenül morog a két bögre kávé fölött, csöndesen szentségel.
A forró bögre miatt kb fél óra alatt a kávéja is megmelegszik, és a cserép is kihűl, addig békésen szívják egymás vérét a srácok. Gyuszi végül a langyos bögréből a langyos kávét is meg tudja inni, addigra a cserép leadja a hőtartalékait a folyadéknak....
Kérdem múltkor Söndört, hogy miért nem csinál neki másik pohárban kávét, mert ez az oktondi állandóan megégeti a száját. Mire a válasz: ha nem tanul... legalább én szórakozzak... Degecen születtél mondtam neki, mire Gyuszi hevesen bólogatott.

Múltkor nézem a renitens mikrózható bögrét, hát eltörött a füle. A nyomorult már annyiszor felforrósodott, hogy végül csak feladta... Gondoltam no, Gyuszi talán végre egyszer iszik nálunk kávét szájégetés nélkül, de nem. A tartalék sumák bögre ma be lett fogva, és a kávé-sebesülések folytatódnak...
Kérdem múltkor Gyuszit, te sosem tanulsz? Hát vegyél már le magadnak egy saját poharat, vagy valahogy oldd már meg. Mire Sándor hamiskás mosollyal az arcán: áááh, megcsinálom én azt neki, csak ne fáradjon...