Mióta csinálom a Fényszínházat, egyre több emberrel kell együtt dolgoznom. Amíg az ember kicsiben csinálja a dolgot és még ha egy nagy rendezvényen is dolgozik, kb 5-10 emberrel tartja a kapcsolatot, akik kb ugyanazon az aktivitási fokozaton tolják a szekeret mint ő, és addig bizony háváj van. Most jöttem rá, mennyire fasza jó dolgom volt a "művész úr"-nak kikiáltott rendezőkkel akiknek a művész szóból leginkább csak a VÉSZ maradt meg mindenkinek: ha jön a rendező, mű VÉSZ lesz, mert annyira kreatív, hogy megint meg akarja bszni a fizikát valami új csodaötlettel amitől a látvány még monumentálisabb lesz... az addigi művek meg elvesznek. De mégis, a cél ugyanaz, mert a rendezőnek, a rendezvényszervezőnek, az esküvőszervezőnek, az ügyfélnek a csapásirányt egy közös cél lebeg a szeme előtt: minden flottul menjen, klassz legyen, szép legyen, és a közönség/násznép/aki ott van a rendezvényen, az elégedett legyen. Nincs szájhuzogatás, nincskedvemezés, nem kell magyarázni senkinek, hogy neki az miért jó amit épp csinál, nem kell szíjat hasítani senkinek a hátából, még ha szikrát is vet a szemünk, de megcsináljuk.
Mai napig a fülembe cseng Lillácska egy mondata, amikor egyszer beszélgettünk: "ó, majd meglátod, az emberek mennyire fegyelmezetlenek, figyeld meg majd, mennyi ember éli rendszertelenül az életét csak úgy bele a világba. Te szerencsés vagy, mert vannak céljaid, tudod merre tartasz, de a legtöbb ember nem ilyen tudatosan megy a célja felé, csak úgy sodorgatja szél ide-oda".
Ezt úgy kb 2 éve mondta az egyik próbán, és igazat kell adjak neki. Az emberek tényleg fegyelmezetlenek, és amíg egy gyereknek elmondasz valamit elsőre, maximum másodikra már felfogja. A fölnőtteknek van egy fajta betokosodott gondolkodásuk, amitől fafejűek lesznek, de annyira, hogy szöget is lehet bele verni, és hiába magyarázod el neki, hogy a szalmaszál keresztbe tétele neki mitől lesz jó, és hiába bólogat rá, hogy jééé, tényleg, a következő kanyarban már elfelejti, és csinál valami oltári teljesen mást, szimpla figyelmetlenségiből... az ő prioritása valahol teljesen máshol jár, és olyan nehéz megtalálni azokat az embereket, akik ugyanazon a prioritáson kezelik a dolgokat, mint te az adott szituációban...
Még én is fegyelmezetlen vagyok. Most jöttem rá, pedig azt gondoltam, nekem, mint a vezérhangyának, némileg az én agyam talán kissé jobban össze van szedve. De nem. Tegnap kiküldtem egy e-mailt valami őrült nagy lelkesedéssel, aztán amikor már elment, láttam, benne hagytam két helyesírási hibát, amit az automata nem vett észre. Brutálisat..... áááááááááááááá..... lángolt a fejem utána, hogy ez kiment. Most már mindegy, ha szerencsém van, nem veszik észre. Ha igen, eret vághatok...
Szóval mindig van javítani való.... ennek vázzzzzee sose nem lesz vége....

Mai napig a fülembe cseng Lillácska egy mondata, amikor egyszer beszélgettünk: "ó, majd meglátod, az emberek mennyire fegyelmezetlenek, figyeld meg majd, mennyi ember éli rendszertelenül az életét csak úgy bele a világba. Te szerencsés vagy, mert vannak céljaid, tudod merre tartasz, de a legtöbb ember nem ilyen tudatosan megy a célja felé, csak úgy sodorgatja szél ide-oda".
Ezt úgy kb 2 éve mondta az egyik próbán, és igazat kell adjak neki. Az emberek tényleg fegyelmezetlenek, és amíg egy gyereknek elmondasz valamit elsőre, maximum másodikra már felfogja. A fölnőtteknek van egy fajta betokosodott gondolkodásuk, amitől fafejűek lesznek, de annyira, hogy szöget is lehet bele verni, és hiába magyarázod el neki, hogy a szalmaszál keresztbe tétele neki mitől lesz jó, és hiába bólogat rá, hogy jééé, tényleg, a következő kanyarban már elfelejti, és csinál valami oltári teljesen mást, szimpla figyelmetlenségiből... az ő prioritása valahol teljesen máshol jár, és olyan nehéz megtalálni azokat az embereket, akik ugyanazon a prioritáson kezelik a dolgokat, mint te az adott szituációban...
Még én is fegyelmezetlen vagyok. Most jöttem rá, pedig azt gondoltam, nekem, mint a vezérhangyának, némileg az én agyam talán kissé jobban össze van szedve. De nem. Tegnap kiküldtem egy e-mailt valami őrült nagy lelkesedéssel, aztán amikor már elment, láttam, benne hagytam két helyesírási hibát, amit az automata nem vett észre. Brutálisat..... áááááááááááááá..... lángolt a fejem utána, hogy ez kiment. Most már mindegy, ha szerencsém van, nem veszik észre. Ha igen, eret vághatok...
Szóval mindig van javítani való.... ennek vázzzzzee sose nem lesz vége....


