Sziasztok!
Szomorúan döbbentem rá, hogy 2014 6. hetében nem készítettem egy fényképet sem. Helyette edzésre jártam, csam-farsangot szerveztem, pénzügyi tanácsadóval egyeztettem, és csam-farsangon vettem részt... Sűrű hét volt, fotózásra csak egy fotó-szakkörön lett volna lehetőségem, de ott azért nem akartam lealázni a többieket a tabletem hihetetlen horderejű fényképező tudásával....
Viszont ha már így alakult megosztom veletek hogy mitől szenvedek immár hatodik hónapja.
Az egész úgy kezdődött, hogy nagymotorra pattantam. aztán pár hónap motorozás után állandó hátizomlázzal és derékfájással küzdöttem, közben napi 8 órát ücsörögtem az irodában, és hozzáteszem hogy utoljára kb középiskolában mozogtam rendesen/rendszeresen. Eljött az érzés, hogy bizony kéne valami edzés. Aztán a gondolat, hogy kössük össze a szenvedőset a hasznossal, így kerestem valami önvédelmi képzést. Birge ajánlására mentem vele edzeni, de hamar rájöttem hogy nem ezt kerestem. Alapvető gond volt, hogy úgy tűnik vadidegenek irányában nulla agresszivitás szorult belém, ugyanakkor nem tetszett, hogy az edzésen ugyanazt a teljesítményt várták el mindenkitől, edzettségi, és erőnléti szinttől függetlenül. Mielött rátértek volna az önvédelmi teknikák oktatására intenzív edzéssel már le is fárasztottak, néha figyelni is nehezemre esett. Akkor döntöttem úgy hogy, otthagyom az egészet a piiiiii-ba amikor nagyívben tojt rá az edző, hogy a combizmaim már nem bírják a gugolást, csinálni kellett tovább. Az még hagyján, hogy ezek után hazafelé minden lépésnél koncentrálni kellett, hogy ne essek össze, de másnap nem izomlázam volt a dologtól, hanem konrét fájdalmaim, és valószínű komolyabb gyulladás is kialakulhatott. Egy teljes hét volt mire teljesen elmúlt a fájdalom. (Higgyétek el, tudom mi a különbség a különböző mértékű izomlázak és az izomban kialakult fájdalom között)
Ekkor számotvetettem magammal: Lusta vagyok, utálok ugrálni, néhány perc futás után a megfulladás szélén szoktam lenni, és ezt max úszással lenne kedvem fejleszteni, de nem ez a célom. Na itt jött a gondolat: Cél kell. A cél pedig hamar megjött: Bármikor, bármilyen körülmények között feltudjam emelni a motort!
Cél megvan, kellett eszközt keresni: Eszembe jutott a motoros csajoktól hallott edzésforma a Kettlebell. Rákerestem neten, de bizonytalan voltam: Hogy én a vézna karjaimmal 8-12 kilós golyókat emelgessek?!?
Aztán jött a kettlebell mellett egy másik kis link: Primal Move. Elolvastam, megtetszett, pont indult egy csoport, utazás szempontjából egész jó helyen.
Annyira bejött, hogy azóta is művelem, bár néha úgy kell rábeszélnem magam hogy elmenjek.
Ő itt az edző:
Direkt ilyen képet tettem be, én is többnyire ilyen teljesen idétlen pozitúrákban látom csak
És így nézünk ki mi edzés közben:
Ennél a feladatnál a cél a hátsó sorban látható fiúk kinyújtott lábas pozíciója lenne, amit has és törzsizomból kéne megoldani. Na ehhez képest én baloldalt középen épp csak addig jutok hogy a lábaim már csak félig támaszkodnak a könyökömön. (DE csajok a motorn-os pólóban vagyok ám! )
Az edzés azért jó mert edzőbá mindenkire egyenként figyel, a gyakorlatoknak fokozatai vannak, és mindenki a saját erönlétének megfelelőt csinálja. ( a jobb hátsó srác pl lenyomja legnehezebb szinte a pm edzést, majd folytatja egy kettlebell edzéssel ugyanitt.... 3 éve kezdte, és megszállott.. jah és amúgy informatikus LOL )
Első hónapban jellemzően egy napos izomlázak kínoztak, második hónapban kihagytam pár edzést, így harmadik hónapban ugyanott folytattam az izomlázakkal mint az első hónapban. Utána jött egy hónap majdhogynem izomlázmentesen, de azóta meg szinte csak vasárnap és hétfőn vagyok izomlázmentes. Viszont: Az elvégzett feladatokon (és néha a hétköznapi életben is) látom és érzem hogy ténylegesen erősebb vagyok mint szeptemberben voltam. A fejlődésem folyamatos, mégsem halok bele egy-egy edzésbe. (azért vörös fejjel, csapzottan, izzadtan jövök ki az óra végén átöltözni)
Amikor elkezdtem egyáltalán nem tudtam pl. fekvőtámaszozni. Mostmár egyre mélyebben támaszkodva megy (A fekvőtámasznak nem csak a térdelős az egyetlen könnyített verziója, nekem eleinte csak ablakpárkányon támaszkodva ment annyira, hogy tényleg mennyiséget csináljak. Márpedig itt megtanították hogy nem a nehézsége hanem a mennyisége számít a gyakorlatoknak). Hamarosan remélem elérem, hogy talajon is letudjak jópár fekvőtámaszt nyomni. Ha ez meglessz, lehet átváltok kettlebell-re.
Jah és mégvalami: Minden egyes edzés után farkas éhes vagyok
Szomorúan döbbentem rá, hogy 2014 6. hetében nem készítettem egy fényképet sem. Helyette edzésre jártam, csam-farsangot szerveztem, pénzügyi tanácsadóval egyeztettem, és csam-farsangon vettem részt... Sűrű hét volt, fotózásra csak egy fotó-szakkörön lett volna lehetőségem, de ott azért nem akartam lealázni a többieket a tabletem hihetetlen horderejű fényképező tudásával....
Viszont ha már így alakult megosztom veletek hogy mitől szenvedek immár hatodik hónapja.
Az egész úgy kezdődött, hogy nagymotorra pattantam. aztán pár hónap motorozás után állandó hátizomlázzal és derékfájással küzdöttem, közben napi 8 órát ücsörögtem az irodában, és hozzáteszem hogy utoljára kb középiskolában mozogtam rendesen/rendszeresen. Eljött az érzés, hogy bizony kéne valami edzés. Aztán a gondolat, hogy kössük össze a szenvedőset a hasznossal, így kerestem valami önvédelmi képzést. Birge ajánlására mentem vele edzeni, de hamar rájöttem hogy nem ezt kerestem. Alapvető gond volt, hogy úgy tűnik vadidegenek irányában nulla agresszivitás szorult belém, ugyanakkor nem tetszett, hogy az edzésen ugyanazt a teljesítményt várták el mindenkitől, edzettségi, és erőnléti szinttől függetlenül. Mielött rátértek volna az önvédelmi teknikák oktatására intenzív edzéssel már le is fárasztottak, néha figyelni is nehezemre esett. Akkor döntöttem úgy hogy, otthagyom az egészet a piiiiii-ba amikor nagyívben tojt rá az edző, hogy a combizmaim már nem bírják a gugolást, csinálni kellett tovább. Az még hagyján, hogy ezek után hazafelé minden lépésnél koncentrálni kellett, hogy ne essek össze, de másnap nem izomlázam volt a dologtól, hanem konrét fájdalmaim, és valószínű komolyabb gyulladás is kialakulhatott. Egy teljes hét volt mire teljesen elmúlt a fájdalom. (Higgyétek el, tudom mi a különbség a különböző mértékű izomlázak és az izomban kialakult fájdalom között)
Ekkor számotvetettem magammal: Lusta vagyok, utálok ugrálni, néhány perc futás után a megfulladás szélén szoktam lenni, és ezt max úszással lenne kedvem fejleszteni, de nem ez a célom. Na itt jött a gondolat: Cél kell. A cél pedig hamar megjött: Bármikor, bármilyen körülmények között feltudjam emelni a motort!
Cél megvan, kellett eszközt keresni: Eszembe jutott a motoros csajoktól hallott edzésforma a Kettlebell. Rákerestem neten, de bizonytalan voltam: Hogy én a vézna karjaimmal 8-12 kilós golyókat emelgessek?!?
Aztán jött a kettlebell mellett egy másik kis link: Primal Move. Elolvastam, megtetszett, pont indult egy csoport, utazás szempontjából egész jó helyen.
Annyira bejött, hogy azóta is művelem, bár néha úgy kell rábeszélnem magam hogy elmenjek.
Ő itt az edző:
Direkt ilyen képet tettem be, én is többnyire ilyen teljesen idétlen pozitúrákban látom csak
És így nézünk ki mi edzés közben:
Ennél a feladatnál a cél a hátsó sorban látható fiúk kinyújtott lábas pozíciója lenne, amit has és törzsizomból kéne megoldani. Na ehhez képest én baloldalt középen épp csak addig jutok hogy a lábaim már csak félig támaszkodnak a könyökömön. (DE csajok a motorn-os pólóban vagyok ám! )
Az edzés azért jó mert edzőbá mindenkire egyenként figyel, a gyakorlatoknak fokozatai vannak, és mindenki a saját erönlétének megfelelőt csinálja. ( a jobb hátsó srác pl lenyomja legnehezebb szinte a pm edzést, majd folytatja egy kettlebell edzéssel ugyanitt.... 3 éve kezdte, és megszállott.. jah és amúgy informatikus LOL )
Első hónapban jellemzően egy napos izomlázak kínoztak, második hónapban kihagytam pár edzést, így harmadik hónapban ugyanott folytattam az izomlázakkal mint az első hónapban. Utána jött egy hónap majdhogynem izomlázmentesen, de azóta meg szinte csak vasárnap és hétfőn vagyok izomlázmentes. Viszont: Az elvégzett feladatokon (és néha a hétköznapi életben is) látom és érzem hogy ténylegesen erősebb vagyok mint szeptemberben voltam. A fejlődésem folyamatos, mégsem halok bele egy-egy edzésbe. (azért vörös fejjel, csapzottan, izzadtan jövök ki az óra végén átöltözni)
Amikor elkezdtem egyáltalán nem tudtam pl. fekvőtámaszozni. Mostmár egyre mélyebben támaszkodva megy (A fekvőtámasznak nem csak a térdelős az egyetlen könnyített verziója, nekem eleinte csak ablakpárkányon támaszkodva ment annyira, hogy tényleg mennyiséget csináljak. Márpedig itt megtanították hogy nem a nehézsége hanem a mennyisége számít a gyakorlatoknak). Hamarosan remélem elérem, hogy talajon is letudjak jópár fekvőtámaszt nyomni. Ha ez meglessz, lehet átváltok kettlebell-re.
Jah és mégvalami: Minden egyes edzés után farkas éhes vagyok