Megígértem (az aggódóknak), hogy hóban-fagyban nem motorozom. Ehhez képest decemberben becsúszott egy ilyen:
Csatolás megtekintése 14635 Igen, ott lenn, a fekete autó előtt van a motorom. Reggeli induláskor még nem volt szó hóról, az a délelőtt folyamán kezdett el "hullani," tenyérnyi pelyhekben, szinte vízszintesen. Este -természetesen már sötétben- indultam haza, 150 km állt előttem. A motorról le kellett takarítani a havat, az ülésről pedig lekaparni a jeget. Az autópálya "tiszta" volt, csak hófúvás, elég erősen. Azért olyan 100-110-zel tudtam menni. A szélterelőm szélére ráfagyott a hó, és az volt az egyetlen félelmem, hogy a sisakplexi be ne jegesedjen, mert akkor nyitott sisakkal kellett volna mennem, és azért meglehetős jegesen fújt a szél. De ez szerencsére nem történt meg, egyben hazaértem. S még élveztem is az utat
Fázni nem fáztam, bár tudom, ezt senki nem hiszi
Mostanában reggelente úgy döntöm el, hogy aznap 4 vagy 2 keréken indulok-e el, hogy kinyitom a tetőtéri fürdőszoba-ablakot, és ha deresek-fagyosak a tetőcserepek, akkor autó. Erre a hétre meglehetős jó időt jósoltak, így már vasárnap este megcseréltem az autót és a motort a garázsban, hogy ne reggel kelljen ki-be járni, meg tologatni (szűk a garázs, de hosszú, így a gépek egymás előtt-mögött állnak).
Hétfő hajnalban rutinszerűen nyúltam az ablak fogantyúja után, de az nem nyílt. Befagyott. Leszaladtam, kiraktam a hőmérőt az ablakba, és rápillantottam a kutyák ivóvízére: nem volt befagyva! Visszamentem a fürdőbe, és addig csüngtem a fogantyún, amíg ki nem nyílt az ablak. Deresek voltak a cserepek... fuck...
De: mivel az itató nem volt befagyva, így a motor mellett döntöttem. Az ablakba kitett hőmérő pedig 2 fokot mutatott. Beöltöztem, kitoltam a motort, ráültem, felhajtottam a sztendert. Leraktam a lábam, és elcsúszott a cipőm orra. Fuck... A motoron ülve próbálgattam, hogy mennyire is jeges. Rendesen csúszkált a cipőm, így leszálltam, és picit korcsolyázgattam ide-oda az aszfalton. Vállalhatónak éreztem. Elindultam. Az utca végén óvatosan fordultam, majd a kereszteződés előtt aggódva figyeltem a bordákat az aszfalton, így megálltam két méterrel korábban. Nem, mintha ott nem lett volna bordás, de gondoltam, ha túlcsúszok, akkor legyen hova csúszni. Ekkor még megfordult a fejemben, hogy visszamegyek, és elindulok mégis inkább autóval, de gondoltam fákk, én ilyen csúszós úton meg nem fordulok Így szépen megtettem a betervezett 100 km-t, igaz, nagyon óvatosan, és körültekintően. Semmi hirtelen kormánymozdulat, vagy hirtelen fékezés, döntögetés, ilyesmi. Okosan. Ahogy világosodott, egyre növekvő aggodalommal figyeltem az útszéli pocsolyák evolúcióját: először kockásra összetört úszkálós jégdarabos, majd hártyásodó jeges, majd jégtömbbé fagyott. A hőmérsékleten is éreztem, hogy kicsit sincs plusz 2, egyre jobban fázott a lábam is a meleg, bundás, új cipőben. De végül ide is megérkeztem egyben, lejtőkön, kapaszkodókon, szélárnyékos helyeken különösen ügyeltem, nem száguldoztam. Napközben pedig kisütött a Nap, estére hazafele pedig már a megszokott tempómban mehettem. Ez pedig kárpótolt a reggeli aggodalomért.
Másnap pedig már se híre - se hamva nem volt a jégnek, pedig akkor még egy fél órával korábban is indultam, és másfélszer akkora távra. Igaz, a szép sárga esőruhámon már csak nyomokban fedezhető fel az eredeti szín, mert a mocsok azért ilyenkor több, mint akár tavasszal, vagy ősszel. De ez kicsit sem zavar, sem a hideg, sem más, én nem mondok le a motorozásról ilyenkor sem. Idén eddig már meg van 2000 km, 7 nap alatt szerintem nem rossz teljesítmény.
Azért a tanulságot levonnám: ha legközelebb nem nyílik a fürdőablak, akkor nem dilemmázom, hogy mivel induljak útnak...
Csatolás megtekintése 14635 Igen, ott lenn, a fekete autó előtt van a motorom. Reggeli induláskor még nem volt szó hóról, az a délelőtt folyamán kezdett el "hullani," tenyérnyi pelyhekben, szinte vízszintesen. Este -természetesen már sötétben- indultam haza, 150 km állt előttem. A motorról le kellett takarítani a havat, az ülésről pedig lekaparni a jeget. Az autópálya "tiszta" volt, csak hófúvás, elég erősen. Azért olyan 100-110-zel tudtam menni. A szélterelőm szélére ráfagyott a hó, és az volt az egyetlen félelmem, hogy a sisakplexi be ne jegesedjen, mert akkor nyitott sisakkal kellett volna mennem, és azért meglehetős jegesen fújt a szél. De ez szerencsére nem történt meg, egyben hazaértem. S még élveztem is az utat
Fázni nem fáztam, bár tudom, ezt senki nem hiszi Mostanában reggelente úgy döntöm el, hogy aznap 4 vagy 2 keréken indulok-e el, hogy kinyitom a tetőtéri fürdőszoba-ablakot, és ha deresek-fagyosak a tetőcserepek, akkor autó. Erre a hétre meglehetős jó időt jósoltak, így már vasárnap este megcseréltem az autót és a motort a garázsban, hogy ne reggel kelljen ki-be járni, meg tologatni (szűk a garázs, de hosszú, így a gépek egymás előtt-mögött állnak).
Hétfő hajnalban rutinszerűen nyúltam az ablak fogantyúja után, de az nem nyílt. Befagyott. Leszaladtam, kiraktam a hőmérőt az ablakba, és rápillantottam a kutyák ivóvízére: nem volt befagyva! Visszamentem a fürdőbe, és addig csüngtem a fogantyún, amíg ki nem nyílt az ablak. Deresek voltak a cserepek... fuck...
De: mivel az itató nem volt befagyva, így a motor mellett döntöttem. Az ablakba kitett hőmérő pedig 2 fokot mutatott. Beöltöztem, kitoltam a motort, ráültem, felhajtottam a sztendert. Leraktam a lábam, és elcsúszott a cipőm orra. Fuck...
A motoron ülve próbálgattam, hogy mennyire is jeges. Rendesen csúszkált a cipőm, így leszálltam, és picit korcsolyázgattam ide-oda az aszfalton. Vállalhatónak éreztem. Elindultam. Az utca végén óvatosan fordultam, majd a kereszteződés előtt aggódva figyeltem a bordákat az aszfalton, így megálltam két méterrel korábban. Nem, mintha ott nem lett volna bordás, de gondoltam, ha túlcsúszok, akkor legyen hova csúszni. Ekkor még megfordult a fejemben, hogy visszamegyek, és elindulok mégis inkább autóval, de gondoltam fákk, én ilyen csúszós úton meg nem fordulok Így szépen megtettem a betervezett 100 km-t, igaz, nagyon óvatosan, és körültekintően. Semmi hirtelen kormánymozdulat, vagy hirtelen fékezés, döntögetés, ilyesmi. Okosan. Ahogy világosodott, egyre növekvő aggodalommal figyeltem az útszéli pocsolyák evolúcióját: először kockásra összetört úszkálós jégdarabos, majd hártyásodó jeges, majd jégtömbbé fagyott. A hőmérsékleten is éreztem, hogy kicsit sincs plusz 2, egyre jobban fázott a lábam is a meleg, bundás, új cipőben. De végül ide is megérkeztem egyben, lejtőkön, kapaszkodókon, szélárnyékos helyeken különösen ügyeltem, nem száguldoztam. Napközben pedig kisütött a Nap, estére hazafele pedig már a megszokott tempómban mehettem. Ez pedig kárpótolt a reggeli aggodalomért.Másnap pedig már se híre - se hamva nem volt a jégnek, pedig akkor még egy fél órával korábban is indultam, és másfélszer akkora távra. Igaz, a szép sárga esőruhámon már csak nyomokban fedezhető fel az eredeti szín, mert a mocsok azért ilyenkor több, mint akár tavasszal, vagy ősszel. De ez kicsit sem zavar, sem a hideg, sem más, én nem mondok le a motorozásról ilyenkor sem. Idén eddig már meg van 2000 km, 7 nap alatt szerintem nem rossz teljesítmény.
Azért a tanulságot levonnám: ha legközelebb nem nyílik a fürdőablak, akkor nem dilemmázom, hogy mivel induljak útnak...
